James Dashner: Az útvesztő

     2014 még több regényadaptációval kecsegtet mint a múltév, így gondoltam a filmek előtt elolvasom a könyvsorozatok első részeit, hogy felkészültebb legyek a nagy mozizások előtt.
Tervben volt, hogy megnézem a Vámpírakadémiát, a könyvet el is olvastam, de a mozink nem vette meg a filmet, sajnos még a Divergent is kérdéses. Szívás. De addig sem kesergek - majd megnézem DVD-n -, hisz van még pár adaptáció, amit láthatok, köztük James Dashner trilógiájának első részét Az útvesztőt, aminek trailere olyan jóra sikerült, hogy egyfolytában azért drukkolok, a mozink vásárolja meg.
A trailer nagyon jó, de vajon miért nem éreztem ezt a hatást a könyv olvasása alatt? Hmm...

James Dashner

     Thomas egy hideg, sötét liftben tér magához, s az egyetlen dolog, amire emlékszik, az a keresztneve. Minden más eltűnt az emlékezetéből. Amikor a lift ajtaja kinyílik, Thomas a Tisztáson találja magát egy csapat srác között. A Tisztáson élő fiúk mindennap Futárokat küldenek a lakóhelyüket körbeölelő Útvesztőbe, amelyet nehéz kiismerni, mivel a falai minden éjjel elmozdulnak. Thomas, az utolsóként érkező újonc számára egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy az Útvesztő egy kód, ami megfejtésre vár. Úgy dönt tehát, hogy ő is Futár lesz. Annak viszont, hogy a megfejtés közelébe kerüljön, komoly ára van: például olyan lényekkel is találkoznia kell, akik elől mindenki más menekül.

EGYSZER CSAK MINDEN MEGVÁLTOZIK…

…megérkezik a Tisztásra az egyetlen lány, Teresa, aki nemcsak Thomasra lesz nagy hatással, hanem az egész csapat sorsára is.

     Nem mondom, izgalmas könyvnek ígérkezett, elég rendesen belevetettem magam, mert mások sok dicsérettel illették és a fülszöveg sem hagyott hidegen.
Útvesztő, egy halomnyi srác plusz egy csaj amit még hihetetlen szörnyek is megdobnak, bizony izgalmas történetnek ígérkezett rengeteg titokkal és kérdéssel. De annyival, hogy már nekem lett volna kedvem ordítani, pont mint Thomasnak, amikor senki sem válaszolt a kérdéseire.

"– Elég nagy hülyeségnek tartom, hogy elküldenek valahova, ahol semminek nincs értelme, és még a kérdéseimre se válaszol senki."

Bennem is megannyi kérdés fogalmazódott meg, és pont úgy jártam-keltem gondolatban a szereplők között, mint maguk: tudatlanul. Velük együtt sodródtam, pontosabban Thomas-szal, mert ezúttal egy fiú narrátorral hozott össze a sors. Nem mertem vele azonosulni, a nyilvánvaló ok mellett azért sem, mert a Siratók szúrásait elszenvedő srácok a kínok alatt visszanyernek valamicskét a régi emlékeikből, amiknek főszereplője ez a Thomas gyerek. Kérdeztem is magamtól, hogy merjek megbízni benne? Vajon igazából ki ő és milyen szerepet töltött be mielőtt az Útvesztő közepén lévő Tisztásra került a többi fiú közé? Kérdés kérdés hátán ami már nagyon zavart, a kíváncsiság hajtott is rendesen, hogy mindenre választ kapjak, lehetőleg minél hamarabb. Persze kezdőkötet, úgyhogy nem kaptam meg minden egyes választ.
Khm... bocsánat... akik még nem olvasták a könyvet, azok a fentebb olvasható Siratókról biztos szeretnének többet megtudni.

"Thomas még egyszer körbetekintett. Teljesen más hangulata lett a Tisztásnak így, hogy tömör falak veszik körbe, és nincs kiút. Megpróbált rájönni, mire szolgálhat ez az egész, és egyik megoldás sem túl megnyugtató. Most vagy ők vannak bezárva, vagy valami más van kizárva, ami árthatna nekik." 

A Siratók szörnyetegek. Ocsmány lények akik félig meddig gépek, de egyúttal szerves anyagból is áll a testük. Leginkább az esti órákban portyáznak az Útvesztőben, hátha valaki kint ragad a labirintusban. De a szereplők biztonságban vannak tőlük mindaddig, amíg az Útvesztő Tisztásra nyíló kapui zárva vannak.
Egyik este Thomas segítséget akart nyújtani két társának, akik kint ragadtak. Az a pár fejezet rohadt jó volt, az izgalomtól a szívem a torkomban dobogott. De azután, hogy visszatért a csapathoz, számomra kicsit megfeneklett a történet. Persze folyt a cselekmény fokozatosan, hisz előkerült egy lány, ami elég fura volt a sok srác után, de mivel kómában feküdt, túl sok hasznát nem vettem neki én sem. Pedig érdekelt mit tud, milyen a személyisége, olyan lány lesz akiért megvesznek-e a srácok.

"Csak engedd már ki.
Newt és Minho hosszasan egymásra nézett.
– Gyerünk – makacskodott Thomas. – Mit fog tenni, körbeszaladgál és mindenkit leszúr? Ugyan már!
Minho felsóhajtott.
– Rendben, engedd ki ezt a hülye lányt.
– Nem vagyok hülye! – kiáltotta Teresa. A hangját majdnem teljesen elnyomták a vastag falak. – És idebenn minden szavatokat hallom, ti kretének!"

Hát nem. De a sok romantikával átszőtt ifjúsági könyv után mire is számíthattam? De kellemesen csalódtam, mert a történetben nincs egy szemernyi romantika sem. Igaz Thomas és Teresa jóban vannak, sőt közös emlékeik is vannak, mégis megmaradnak a barátságnál, de egy férfi írótól nem is lehetett mást várni. És ez be is jött. Minek romantika, ha másféle adrenalinra vágyik az ember. Én mondjuk egy újabb gebaszt vártam a Siratókkal. És csak vártam, és vártam és vártam, miközben Thomas másodmagával futkározott az Útvesztőben a kiutat keresve, de mégsem kaptam olyan izgalmas fejezetet, mint amikor a falon túl töltött egy éjszakát. Aztán picit megtört a jég, amikor bekövetkezett a várható esemény, amikor is a falak nem mozdultak többé, és a szereplők veszélybe kerültek.

"Mindenki a túlsó falnál kucorgott, és az ablakot bámulta.
Amikor a zaj már szinte elviselhetetlenné vált – Thomas rájött, hogy a Sirató pont az ablak előtt lehet –, hirtelen minden elcsendesült.
Thomas szinte hallotta a saját szívverését.
Fények villództak odakinn, néha be is verődtek a deszkák között. Aztán a fénysugarakat vékony, ide-oda cikázó árnyak törték meg. Thomas tudta, hogy a Sirató fegyverekkel és érzékelőkkel ellátott karjai azok. A lény vadászott."

A végére aztán mindenki összeszedte a bátorságát, és egy elég jó rész szemtanúja lehettem, de valahogy mégsem okozott katartikus élményt. Amikor pedig azt hittem már okos vagyok, az epilógus bebizonyította, hogy korántsem találtam választ Dashner világának titkaira.

Összesítés: fiúknak igazi csemege ez a könyv, és nem csak azért mert nem tartalmaz émelyítő romantikát, hanem mert olyan srácokról szól, akik nem azt hiszik magukról hogy majd ők megváltják a világot, hanem hétköznapiakról, akik be merik vallani hogy félnek, de amikor kell bátorságot merítenek és szembeszállnak az ismeretlennel a saját vagy társaik szabadságáért. Tetszett ez a hiteles leírás és nem utolsósorban az egyedi világfelépítés, de néha nem bántam volna ha jobban pörögnek az események, mert nem egyszer fordult elő, hogy eluntam magam olvasás közben, hiába volt olyan rosszfiú akit szívemből utálhattam (Gally) vagy szerethettem (Chuck), akivel máig nem értem miért tette az író azt, amit.
Hát, nem egy barátságos olvasmány, de sokan szeretni fogják.

"Te semmit se tanultál, mióta kibújtál a Dobozból. Itt szó sincs szeretetről vagy gyűlöletről vagy barátságról. Itt a túlélés a tét."

Ez a könyv nálam a nem rossz kategóriába tartozik, remélem a folytatások még több izgalmat fognak tartogatni. Mázlink van, mert a mozifilm miatti nagy figyelemnek hála a magyar kiadó még idén tervezi a folytatások kiadását. Addig pedig én is lesem a filmes híreket, amit mostantól ti is megtehettek, ha rákattintotok Az útvesztő magyar rajongói oldalára. Kellemes nézelődést. :)

7/10