2006-tól a táncos filmek első számú vezetője a géppuskalábú, amerikai fiatalokról szóló Step Up sorozat, amit 2010-től a brit Street Dance filmek igyekeznek túlszárnyalni. Idén mindkét kontinens meglepte a műfaj rajongóit egy-egy látványos produkcióval, de lássuk csak, melyikőjük volt a jobb:
(Ezúttal nem írok saját bevezetőket, mert az eredeti ajánlók hűen tükrözik a történetek kezdetét...)
Street Dance 2
Ash (Falk Hentschel) az utcai táncos legújabb haverjával, Eddie-vel (George Sampson) együtt szeretné
legyűrni a világ legjobb táncos csapatát, ezért úgy döntenek, hogy
összegyűjtik Európa legjobb táncosait.
Utazásaik során temérdek
tehetséget találnak, köztük a gyönyörű salsatáncos Eva-t (Sofia Boutella) Párizsban,
akibe Ash rögvest beleszeret, és akin az aggodalmaskodó nagybácsi
mindig rajta tartja a szemét. Ashék megpróbálnak létrehozni egy eddig
nem látott utcai-salsa tánchibridet, mellyel reményeik szerint kivívják
a győzelmet.
A történet pofonegyszerű, és kapkodott. Elég volt kettőt pislognom a kezdőzene alatt, és Ash szupercsapata máris összeállt. Semmi nehézség, semmi apró információ a többi táncosról, csak úgy ott lettek a popcornos srác mögött. Ez a kidolgozatlanság elég gagyi, nem sok időt töltöttek a forgatókönyvvel. A párbeszédek is silányak, de egy ilyen típusú filmnél inkább a táncoknak kell dominálnia, amit a Street Dance ezen része becsületesen hozott.
A film két táncrészre osztható: először is van a jól ismert és megszokott hip-hop, ami elment, de nem hagyott túl sok emlékezetes pillanatot. Ámde a második részlet, a latinos táncrészek pazar élményt nyújtottak, amire őszintén mondhattam néhány hűhát. Amit ezek a táncosok a ringben nyújtottak, főleg Eva és társa, az aztán nagyon ott volt a topon. Gyors és precíz mozdulataik során néha már azt hittem, kitekerik egymás karját a helyéről.
A szereplők közül egyedül az Eddie-t alakító George Sampson ismerős, aki az előző Street-ben is látható. Ebben a részben többet szerepel, de még hogy... Túl sok táncot nem lehet tőle látni, de nem is erre figyeltem. Új külseje fogott meg; a szvetteres, kis lenyalt hajával, amiről csak egy propelleres sapka hiányzott. Akárhányszor megpillantottam, röhöghetnékem támadt. Inkább maradt volna a kis hip-hop stílusánál...
Henthscel egy új név a szakmában, hát van még hová fejlődnie. Színészet és tánc terén is. De a Boutellával közös jelenteik szépek voltak, főleg a bizalmi táncuk gyakorlása alatt.
A forgatókönyv nagyon gyér és elcsépelt, de a táncok többsége lenyűgöző, látszik a sok belefektetett munka és gyakorlás, ezért is kap ilyen jó pontszámot tőlem.
8/10
Emily (Kathryn McCormick) profi táncosi karrierről álmodik, ezért Miamiba költözik. Itt hamarosan beleszeret egy Sean nevű fiúba (Ryan Guzman), aki a Banda nevű tánccsoportot vezeti, amely profin kidolgozott, látványos flash mobokkal hívja fel magára a figyelmet.
Amikor egy dúsgazdag üzletember épp a Banda területén tervez szállodákat építeni, és emiatt emberek ezrei veszítenék el az otthonukat, Emily kötelességének érzi, hogy csatlakozzon Seanhoz és a Bandához. Együtt dolgoznak azért, hogy a táncot puszta előadó-művészetből a tiltakozás művészetévé változtassák, és a nagy ügyért még az álmaikat is készek feláldozni.
A történet nem egy bonyolult, fordulatos darab, ahogy a táncok sem azok a szem kápráztató koreográfiák, mint amik - mondjuk - a Step Up harmadik részében látottak nyújtottak. A sztorit hamar kilehet következtetni, ezen nincs is mit csodálkozni, ám a mozi ígéretén, a nagyszerű és megújuló táncokon már igenis van.
McCormick eredetileg is profi táncos, ha jól tudom ő meg is nyert egy amerikai táncversenyt, ami látszik is. Az ő és Guzman művészi végtáncára tudtam csak egyedül azt mondani, hogy szép... Tökéletes összhangban voltak, remek munkát végeztek. Ám a csapattal való munka már korántsem volt annyira lenyűgöző, mint amit vártam. A táncok nem álltak másból, mint levegőbe kaszabolásból, valamint végtelen ugrabugrálásból. Ez egy idő után elég unalmas... bár néhányat a zene azért élvezetessé tett... és a fények, mint amit a múzeumi jelenetnél lehet látni.
Nem lepett meg túlságosan Moose feltűnése, ám a filmben nyújtott teljesítménye annál inkább, amit egyáltalán nem lehetett táncnak nevezni. Poros kesztyűvel tapsikolt ide-oda, amiből az anyagot nagy kedvvel fújdogálta a közönség képébe. És, hogy a nép még jobban örüljön, rángatózott egy párat. Mondhatom, nagy fantázia kellett a műsorszámához... hát sz@r volt.
Szórakoztató volt, kellemes kis nyáremlékeztető, de korántsem az a táncos film, amire számítottam. hagyni kellene már ezt a Step Up őrületet, mert ez a negyedik film már fáradt. Ám lehet, hogy ahogy a mozisorozat harmadik részét néhány újratekintés után megszerettem, és a legjobbnak tartom, úgy fogom ezt az epizódot is megkedvelni. Mindenesetre elsőre nem lett a kedvencem. De jószívű vagyok:
7/10
A filmeknél a legfontosabb a történet és a tálalás, amit a Step Up két hajszállal megnyert, s ha őszinte akarok lenni, akkor zenei téren is több számomra érdekesebb muzsikát vonultatott fel, mint a Street Dance. S ha a dalok többsége önmagukban nem is állják meg a helyüket, a filmben látott táncokkal azért klassz kis összhangot alkottak. Mivel a két szóban forgó mozi a táncműfajt képviselteti, ezért azt hirdetem számomra győztesnek, ami műfaján belül jobban lenyűgözött, és ez az európai Street Dance2.
A film két táncrészre osztható: először is van a jól ismert és megszokott hip-hop, ami elment, de nem hagyott túl sok emlékezetes pillanatot. Ámde a második részlet, a latinos táncrészek pazar élményt nyújtottak, amire őszintén mondhattam néhány hűhát. Amit ezek a táncosok a ringben nyújtottak, főleg Eva és társa, az aztán nagyon ott volt a topon. Gyors és precíz mozdulataik során néha már azt hittem, kitekerik egymás karját a helyéről.
A szereplők közül egyedül az Eddie-t alakító George Sampson ismerős, aki az előző Street-ben is látható. Ebben a részben többet szerepel, de még hogy... Túl sok táncot nem lehet tőle látni, de nem is erre figyeltem. Új külseje fogott meg; a szvetteres, kis lenyalt hajával, amiről csak egy propelleres sapka hiányzott. Akárhányszor megpillantottam, röhöghetnékem támadt. Inkább maradt volna a kis hip-hop stílusánál...
Henthscel egy új név a szakmában, hát van még hová fejlődnie. Színészet és tánc terén is. De a Boutellával közös jelenteik szépek voltak, főleg a bizalmi táncuk gyakorlása alatt.
A forgatókönyv nagyon gyér és elcsépelt, de a táncok többsége lenyűgöző, látszik a sok belefektetett munka és gyakorlás, ezért is kap ilyen jó pontszámot tőlem.
8/10
Most egy rövidke filmrészlet helyett sikerült az egész filmet hoznom, amihez jó szórakozást kívánok!
Kattintsatok a linkre és már láthatjátok is az utcai táncosokat!
Kattintsatok a linkre és már láthatjátok is az utcai táncosokat!
Step Up: Forradalom
Emily (Kathryn McCormick) profi táncosi karrierről álmodik, ezért Miamiba költözik. Itt hamarosan beleszeret egy Sean nevű fiúba (Ryan Guzman), aki a Banda nevű tánccsoportot vezeti, amely profin kidolgozott, látványos flash mobokkal hívja fel magára a figyelmet.
Amikor egy dúsgazdag üzletember épp a Banda területén tervez szállodákat építeni, és emiatt emberek ezrei veszítenék el az otthonukat, Emily kötelességének érzi, hogy csatlakozzon Seanhoz és a Bandához. Együtt dolgoznak azért, hogy a táncot puszta előadó-művészetből a tiltakozás művészetévé változtassák, és a nagy ügyért még az álmaikat is készek feláldozni.
A történet nem egy bonyolult, fordulatos darab, ahogy a táncok sem azok a szem kápráztató koreográfiák, mint amik - mondjuk - a Step Up harmadik részében látottak nyújtottak. A sztorit hamar kilehet következtetni, ezen nincs is mit csodálkozni, ám a mozi ígéretén, a nagyszerű és megújuló táncokon már igenis van.
McCormick eredetileg is profi táncos, ha jól tudom ő meg is nyert egy amerikai táncversenyt, ami látszik is. Az ő és Guzman művészi végtáncára tudtam csak egyedül azt mondani, hogy szép... Tökéletes összhangban voltak, remek munkát végeztek. Ám a csapattal való munka már korántsem volt annyira lenyűgöző, mint amit vártam. A táncok nem álltak másból, mint levegőbe kaszabolásból, valamint végtelen ugrabugrálásból. Ez egy idő után elég unalmas... bár néhányat a zene azért élvezetessé tett... és a fények, mint amit a múzeumi jelenetnél lehet látni.
Nem lepett meg túlságosan Moose feltűnése, ám a filmben nyújtott teljesítménye annál inkább, amit egyáltalán nem lehetett táncnak nevezni. Poros kesztyűvel tapsikolt ide-oda, amiből az anyagot nagy kedvvel fújdogálta a közönség képébe. És, hogy a nép még jobban örüljön, rángatózott egy párat. Mondhatom, nagy fantázia kellett a műsorszámához... hát sz@r volt.
Szórakoztató volt, kellemes kis nyáremlékeztető, de korántsem az a táncos film, amire számítottam. hagyni kellene már ezt a Step Up őrületet, mert ez a negyedik film már fáradt. Ám lehet, hogy ahogy a mozisorozat harmadik részét néhány újratekintés után megszerettem, és a legjobbnak tartom, úgy fogom ezt az epizódot is megkedvelni. Mindenesetre elsőre nem lett a kedvencem. De jószívű vagyok:
7/10
Nézegettem a film tartalmai közt, hogy milyen videót hozzak nektek belőle, de amikor megláttam a következőt, nem volt kérdéses, hogy ez lesz a legmegfelelőbb. Pörgős, dögös, érdekes... kár, hogy az egész film alatt nem éreztem ezt, mint ennél a videónál:
A filmeknél a legfontosabb a történet és a tálalás, amit a Step Up két hajszállal megnyert, s ha őszinte akarok lenni, akkor zenei téren is több számomra érdekesebb muzsikát vonultatott fel, mint a Street Dance. S ha a dalok többsége önmagukban nem is állják meg a helyüket, a filmben látott táncokkal azért klassz kis összhangot alkottak. Mivel a két szóban forgó mozi a táncműfajt képviselteti, ezért azt hirdetem számomra győztesnek, ami műfaján belül jobban lenyűgözött, és ez az európai Street Dance2.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése