Jeaniene Frost: Az első vércsepp

     A világmindenség eddigi legjobb párosa számomra Cat és Bones. Simán vetekednek az első helyért a Mac és Barrons párossal. Na de most egyik "csapatról" sem lesz szó, mivel a mostani bejegyzés két főszereplője az elsőként említett vámpírduó barátai, név szerint Denise MacGregor és Charles DeMortimer, azaz Spádé (akiről négy könyvön át nyomatták, hogy egy ásóról kapta a becenevét... el ne felejtsük!).

     Éjszaka a halandók nem érezhetik magukat biztonságban. Denise MacGregor jól tudja ezt, hiszen a legjobb barátnője a félvámpír Cat Crawfield, és a nő már többet vesztett, mint amit egy átlagember elviselni képes. A családja múltját titkok övezik, és egy démon már prédának jelölte ki Denise-t. 
Ám a túlélése most egy halhatatlantól függ, aki viszont csak arra vágyik, hogy megízlelje a nőt.
Ez a halhatatlan pedig nem más, mint Bones barátja, Spádé, az erős, titokzatos vámpír, aki évszázadok óta bolyong a földön, és most védelmeznie kell a veszélyben lévő csábos halandót még azon az áron is, ha ezzel meg kell tagadnia önnön mivoltát. Bármennyire vágyik is Denise-re, Spádé tudja, le kell győznie sóvárgását, hogy együtt szállhassanak szembe a lidércnyomással.
Máskülönben, amint lehull az első vércsepp, mindketten elvesztek…

     A Vámpírvadász sorozat az egyik kedvencem. Cat és szerelme Bones karaktere tökélyre van fejlesztve, a pasitól egyszerűen elolvadok, annyira aranyos, persze egyszer azért vagy magam, vagy őt megtéptem volna... előfordul. Mondjuk úgy nehéz valakit jobb belátásra bírni, hogy kitalált szereplő, és akkor marad az én hajam. Ennél a pontnál azért inkább beindul a képzelet. Nem véletlenül említem az agyérgörcsöt-kapok-ettől-a-szereplőtől-megtépem-de-rögtön szindrómát, mivel sok blogtársam hasonlót érzett ezen spin-off könyvünk főhősnőjétől, Denise-től. No persze a saját blogomon az én véleményem a mérvadó, és próbáltam elvonatkoztatni a kedves bloggerínáktól, de hát az a helyzet, alkalomadtán muszáj volt velük egyetértenem.
Egyik csevejem két sorát szeretném most bemásolni, ami hűen tükrözi a helyzetet (az első én lennék):

"- Viszont Denise nem is olyan vérlázító, mint ahogy azt sokan mondják.
 - De majd az lesz... higgy nekik"

Haladjunk szépen sorjában. Először beszéljünk a történetről, ami annyiban volt jó, hogy egy újabb fajta főellenséget kaptunk. Tetszett a kissé rockos, mégis átlagos öltözetű démon, aki legtöbbször az oldalvonalról figyelt, ám amikor előrelépett, nem ismert kegyelmet. Csak az a kár, hogy ebből egy-két sikolyt kaptunk, nem pedig részletesebb leírást Denise érzéseiről. Mentett nálam a történetnél az, amikor végre feltűnt Cat és Bones. De akkor hiába olvastam róluk, mégis annyira távolinak tűntek. Kis idő múlva rájöttem miért. Azért, mert a sztorit nem Cat szemén át láttam, hanem E/3-ban elmesélt enyhe unalomban.
Ami bosszantott egy kicsit, hogy Cicuska helyett Cicát kellett olvasnom. Hej hó, ha már más a fordító, akkor a hitelesség kedvéért legyen szíves konzultáljon az elődjével, hogy ki milyen beceneven futott az előző kötetekben, és ahhoz tartsa magát. Köszönöm. Jó. Most már békén hagyom Mr. és Mrs. Russel-t.
Amúgy a könyv olvasmányos, elég jól haladtam vele, szinte meg sem kottyant. 
Spádét már az előző kötetekben megszerettem. Jópofa alak, tetszett, amikor húzta Denise agyát. Néha a csaj is szimpatikus volt, amikor mérgelődött, de sokszor inkább fogta volna be a száját. Viszont a folyamatos összetűzése és enyhe beszólogatásai Ian-nel, legtöbbször mulatságosak voltak:

"Ha egy sikátorban találkozott volna Iannel, Denise úgy menekült volna, ahogy csak bír, nem számít, milyen gyönyörű volt a férfi makulátlan bőre.
– Úgy nézel ki, mint egy statiszta a Drakula pornóváltozatából – felelte a nő.
Spádé elnevette magát, Ian viszont felszisszent. – Ne emlegessük. Akárcsak az ördög, Vlad is betoppanhat, ha a falra festjük."

Denise és Spádé aranyosak voltak együtt. Mindketten sebzett szívűek, akiknek egymásra volt a legnagyobb szükségük. Az írónő szép kis kellemetlen helyzetekbe hozta őket, amik egyúttal viccesek is voltak - repülőből kiugrás, zuhanyfülkés háló -, ám a humorszínvonal az elődökhöz képest elég gyéren karcolta a könyvet. Nem mondom, hogy nem nevettem fel például ezt olvasva...

"A zuhanyzó lámpája megvilágította Spádé csupasz, lenyűgöző testét. Az üveg cseppet sem volt párás. Teljesen átlátszó volt, így Denise-nek zavartalan kilátása nyílt. Még mielőtt észbe kapott volna, a látvány hatására megnyalta az ajkait."

... és még említhetnék egy-kettőt, amikor Spádé apróbb cseleket vetett be, hogy lázba hozza végre a fagyos szívű Denise-t, de ott van az a DE!.
A gonosz legyőzése mellett nekem a romantikus vonal elég szépen, és kielégítően haladt, ám a végén iszonyú tempóra váltott, ami túl mesés már nekem. 
Több érdemes dolog nem jut eszembe, de még hátravan a java. Denise. Őszintén leszek, jó ideig nem értettem, miért piszkálja mások csőrét ez a lány. Aztán idővel, amikor rosszkor, rossz helyen és rosszat szólt, megtáncoltattam a szemgolyóimat. Olykor akkora fatális baromságokat nyögött be Cat legjobb barátnője, amitől azt kívántam, bárcsak (spoiler) macska maradt volna. De ennél az idézetnél aztán már tényleg felkiáltottam lélekben, miszerint ez a tyúk tényleg ennyire naiv és hülye?

*SPOILER

"- Spádé... a jel most már örökre rajtam marad. Egyedül Raum vehette volna vissza, és ő halott. Most már én sem halhatok meg, amíg nem szúrnak szemen egy olyan késsel, de így kell élnem. Ha nem tudod elfogadni, hogy... alakváltó vagyok, megértem...
- Ostoba lány - vágott a szavába Spádé, ..."

                                                                                                                                   SPOILER VÉGE*

Jól mondod haver. Tényleg ostoba. Bazz, a pasi szereti, azt akarta, hogy az élőholtak közé tartozzon, hogy ezzel örökre maga mellett tudhassa, erre ez a nő ilyen ökörséggel borzolja az idegeimet... ööööhhh...

Összesítés: Spádét szeressük, Denise-t ha csendben van jah, akkor legtöbbször őt is. Nálam most hátrány volt az E/3 elmesélés, ennél a történetnél jobban bejön az E/1. Talán ha a két szereplő saját szemszögeit kaptam volna meg felváltva, akkor jobban tetszett volna. Nem szívesen ismétlem magam, de humorban kicsit tényleg alulmaradt, valamit a főkarakterek kapcsolatának ugorjunk-fejest-a-szerelem-tengerébe kialakulása is túlságosan hiperüzemmódba kapcsolt, amely szálat (spoiler - házasság) simán átlehetett volna tenni egy későbbi részre.
Az akciórészekben volt lehetőség, de kiaknázatlanok maradtak.
Ó, és a borító, hát az valami rémes. Mintha a nőcit - aki igen erősen kivan tekeredve - nem egy szexi vámpír akarná megkóstolni, hanem egy zombi. Az egyik legrondább borító, amit valaha láttam.

7/10