Kislánykoromban ismerkedtem meg az írónő munkáival. Pontosabban a regényeiből készült tévéfilmekkel.
Egyik nap épp a közeli város könyvesboltjában vadászgattam valami értelmes könyvre, de bánatomra nem találtam szinte semmi értelmeset a Vámpírnaplók, meg az Alkonyat köteteken kívül. Járkáltam a polcok előtt, mire észrevettem egy tucat Steel regényt. Nem mondhatnám, hogy majd kiugrottam a bőrömből örömömben, de úgy voltam vele, könyvet jöttem vásárolni, üres kézzel már nem megyek haza. Nézegettem, olvasgattam a hátoldalakat, mire kiválasztottam egy rózsaszín borítós lámúrregényt.
Danielle Steel
Kezia Saint Martin a húszas éveiben járó árva örökösnő, állandóan a felső tízezerrel foglalkozó lapok címoldalán szerepel. Gyámja gyermekkorától fogva óvja, de a lány nem érzi magát biztonságban az etikett világában. Míg életének egyik részét a megkívánt módon éli: kísérőjével állandó résztvevő a pazar estéken; addig a másikat eltitkolja a kíváncsiskodók elől: a város művésznegyedében rendszeresen látogatja szeretőjét, aki mellett felszabadultan élvezheti a szabad ifjúságot.
Mivel nem szereti a megkövetelt életvitelét, ezért írói hajlamát egy pletykarovatban éli ki, amiben gúnyosan tálalja sorstársai piszkos kis titkait. A gazdagok félnek is az álnevet használó firkásztól, mert magándolgaikkal igen kényes, cikis helyzetekbe kerülnek. Ám Kezia, nemcsak egy rovat írója. Komoly dolgokkal is foglalkozik. Hamarosan kap egy munkát, amiben egy börtönviselt, börtönreformárrá előlépett férfival kell interjút készítenie. Lucas Johns-ra nagy hatást tesz a lány, ami vissza is igaz, de Kezia fél előrelépni. Fél szembenézni a gazdag réteggel, fél vállalnia önmagát, hisz a hagyományok követői többen vannak, mint az ellenszegülők. Ám egy nap a szívére hallgat, és elfogadja a viszonzott, megváltó szerelmet.
Azt hiszem, egy vihar alkalmával vettem kezembe a könyvet. Az első jó néhány oldal kínszenvedés volt, nem bírtam felfogni azt a sok előkelő helyet, amit az írónő felsorol. Sok-sok étteremnév, meg miegymás fárasztotta az elmémet, és már épp azon voltam, hogy lerakjam a könyvet egy pár hónapra pihenni, amikor jött a lényeg: Lucas Johns. Nem mondom, a férfi megjelenése előtt is akadt pár érdekes oldal, amit érdemes volt elolvasni, de az ő felbukkanásával kelt életre a regény. Érezhetően Kezia a legeslegfőbb szereplő, de Lucas is hatalmas részt foglal el a történetben, ahogy a lány szívében is. Az ő szerelmük nem egy szokványos, klisékre épülő romantikus giccsparádé, hanem egy drámával átszőtt történet. Nem tudom, talán rossz passzban voltam, de az utolsó oldalakat végigbőgtem. Annyira, de annyira együtt éreztem Keziával, amit magam sem hittem. Beszippantott a lelkivilága, minden tettét, gondolatát, a magaménak éreztem. Idővel egy kicsit még csodáltam is, hisz kibújt az árnyékából, belsőleg fejlődött, már nem bólogatott pusztán elvárásból, hanem megtanult nemet mondani.
A cím találó, mert ez a történet tényleg egy megváltó szerelmet tartogat. A kezdeti unalmat felváltotta a szabadságot jelentő szerelem, ami ha érthetetlenül át is váltott sírógörcsbe, mégis magával ragadó volt. Nem hasalok el ettől a regénytől, de jó kis olvasmánynak tartom. Még tanulságosnak is. Azért, mert arra ösztönöz, hogy vállaljuk magunkat, legyünk erősek, mert akármennyire is szörnyen kitol velünk az élet, az megy tovább, nekünk pedig vele kell haladnunk. És nem kell mindig a rosszra emlékeznünk, mert a jóból több van.
8/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése