The Cabin in the Woods

     Ha a horror műfaj kezd ellaposodni, ha a néző már kezdi megszokni és unni a sok művért és kaszabolást, akkor is maradj meg a jól bevált receptnél, csak szórd meg egy kis humorral az egész főztöd, és reménykedj, hogy amit a közönség elé raksz annak sikere lesz, nem pedig egy újabb vödör mosléknak látják a munkád.

     Egy nap, öt fiatalból álló baráti társaság indul útnak egy félreeső erdei helyre, ahol kedvükre bulizhatnak egy vadászlakban. Előkerül a pia, a fű, s unaloműzőként a különböző játékok.
Van itt farkas-smár, enyelgés... de valami nem stimmel a házzal. Az alaksor rejtélyes tárgyakkal van teli, a ház szobáit hátborzongató képek díszítik, s a tükör a másik oldalról nem is tükör. S ha ez nem lenne elegendő furcsaság, akkor jönnek a zombik, meg ami még belefér.

    
     Drew Goddart rendezőúr meg is tartotta a régi sablonokat, egy igazi BMV (bele minden vacak) filmet szolgált fel, csak hát számomra inkább volt ez moslék, mint értékes alkotás.
A trailer igencsak figyelemfelkeltő, könnyed tinikaszabolást ígér, ami a film alatt kiderül, hogy meglepivel szolgál, méghozzá humorral, ami nekem személy szerint a játékidő végéig le sem esett. Merthogy humorfronton kb annyi viccel rendelkezik, mint egy akármilyen tinihorror. Ugyanis szinte mindegyik ilyen moziban van egy nagyképű szépségkirály buta libuskájával, no meg egy ártatlanka lányka, aki ebbe vagy abba már jó ideje bele van zúgva, vagy abban a fél órában lesz érte odáig meg vissza, amíg meg nem csillan egy gyilkos penge, vagy akármilyen ölőeszköz. Ja, és általában az ártatlanok élik túl, néha másodmagukkal, néha nem. Azért ki ne hagyjuk már az ügyeletes bohóckodót, meg az ötödik pasast, aki jelenesetben egy semleges karakter, aki egyszer bután és félénken néz, máskor meg lekapja a szemüvegét, hogy csábos pillantást vessen a potenciális sablontúlélőre. Eddig még nincs is túl nagy unalomfaktor, hozza a kellő történetdózist, s fél óra után felpörögnek az események, amiket egy vezérlőteremből irányítanak. Hoppá, ez érdekes, s pláne a hirtelen előbukkanó zombik, meg rejtélyes kockák, amik számtalan horroralakokat tartanak, bevetésre készen - és számomra itt a nagy bukta, az a sok-sok horrorlény, amiknek ábrázolásánál a készítőbrigád inkább figyelt a mennyiségére, mint a minőségére. Kiábrándító volt, és az a rengeteg hiba, amit humornak akarnak bemagyarázni... Merthogy maroknyi hőseink hiába kapnak a hátukba, vállukba jó pár halálos szúrást, medvecsapda "harapást", vígan futnak tovább, amíg ténylegesen meg nem fogyatkoznak. Őszintén, én már csak akkor röhögtem volna fel, ha a levágott fejű csaj megszólal. Na de azért ennyire nem akartak a készítők átesni a ló túloldalára, egy kicsit meghagyták komolynak a filmet. S hogy tényleg maradandó alkotás legyen, a végét jól megütötték egy Alien és Prometheus szíveket megdobogtató csekélységgel, amitől elalélhat a fél emberiség... a amely csapatból én, köszönöm szépen, kimaradok.
A pontszámom pedig csak a jól eltalált festménynek szól, valamint egy csapóajtónak, amitől megrettentem.

1/10