Suzanne Collins: Futótűz

     A világ egyik legjobb regénysorozatát köszönhetem Suzanne Collins-nak. Az első kötet, Az Éhezők Viadala a legkedvencebb olvasmányom, rengeteget rágódtam rajta, nap mint nap az eseményeken járt az agyam. De nem akartam hamar nekiesni a második kötetnek, már csak azért sem, mert nem szerettem volna hamar véget vetni ennek a történetnek. Ezért úgy gondoltam, a folytatást majd a második film előtt olvasom el. Hülye ötlet volt, ugye? Nem is tartottam be. Nem bírtam ki, hogy ne tudjam mi történik kedvenc regényhőseimmel.

      Miután Katniss és Peeta megnyerik az Éhezők Viadalát, a győzteseknek járó faluban laknak, mentoruk, a részeges Haymitch társaságában. Egy nap látogató érkezik az Everdeen család új házába. Snow elnök az, aki nyomást igyekszik gyakorolni Katniss-re, mert a Körzetek nagy része, az ő Viadalbéli cselekedetei miatt fellázadtak Panem vezetősége ellen. Ám Katniss a Győzelmi Körút alatt hiába tesz meg minden tőle telhetőt az emberek lenyugtatása érdekében, a lázadás még nagyobb lesz. 
Minden 25. évben megrendezésre kerül az Éhezők Viadala brutálisabb, dupla annyi gyereket felemésztő küzdelme, a Nagy Mészárlás. Miután Katniss lázadáselterelő terve kudarcot vall, Snow azzal bünteti, hogy cseles módon visszaküldi az Arénába. De nemcsak őt, hanem a szabályváltoztatással az eddigi győzteseket is. 

 

     Az a szép ebben a könyvben, hogy egy jó kis átmenetet képez az első és a harmadik rész közt. Igaz mi más feladata is lenne, de az benne a jó, hogy még rendelkezik az Éhezők Viadala jegyeivel, de már olykor belelóg a Kiválasztott részleteibe. Nem kapunk hirtelen egy új történetet, hanem apránként adagolja az új részleteket. Az tetszett ebben a kötetben, hogy sok érdekes kérdést hagyott maga után. Például a 13. Körzet tényleg létezik? Az a hely, amit az első kötetben elpusztultnak olvashattunk, az mégis létezik, és hogy maradt fent? És az örök kérdés, kit választ Katniss? Mert sokszor összezavarodtam ezt illetően. Őszintén, kicsit ideges is lettem, mert Peeta párti vagyok. Néha úgy tűnt, Katniss tényleg csak barátként tekint Peetára, akire azért van szüksége a rémálmai ellen, mert a fiúval élte át a borzalmakat. Sok helyzet Gale malmára hajtotta a vizet. Igaz az egyik nem volt éppen kellemes olvasmány, mert az új békeőr alaposan megkorbácsolta, viszont a többinél haragudtam rá. De hát szereti Katniss-t, a próbálkozásait nem is lehet felróni. De na...aki Peeta párti, az megérti az érzéseimet. :) Katniss a sok szörnyűség mellett egy igazi kamaszlány gyötrelmével is küzd. Nem tudja a két fiú közül kit válasszon. Vagy inkább ne is válasszon senkit? Ám az egyik Arénabéli balesetnél és csóknál, ahogy Finnick, úgy én is láttam, hogy a lány szíve titkon ki mellett is döntött.
Ebben a kötetben nemcsak a régi ismerősök köszönnek vissza, hanem néhány új szereplő is színre lép. Nekem Finnick Odair és Johanna Mason az a két karakter, akik leginkább megmaradtak az emlékezetemben. Hozzájuk több vicces jelenet és beszólás is kapcsolódik. Közülük Finnick az, aki szimpatikus lett, Johanna-t nagyon nem bírom. A harmadik kötet után meg végképp nem. Az a csaj akármit is élt át, egy beképzelt lúvnya. Keménykedő, de nagyon gyűlölködő is, ami a Kiválasztottban mutatkozik meg a legjobban. Na ott végleg elásta magát előttem. Finnick viszont szívdobogtató karakter, már nagyon várom a filmet, és azt a személyt, aki megszemélyesíti. :)
Olvasás alatt észrevettem, hogy a szövegkörnyezet sokkal könnyedebb, mint az első kötetben. Több volt a szleng, amin néha jót mosolyogtam, de néha túlzásnak is éreztem, még ha az egész történet egy tinilány szemszögéből is van bemutatva. Egy ilyen komoly történetnél, ahol az élet a tét, kicsit fura volt a sok laza szóhasználat.
És a vége...igazi folytatásért kiált. Az első rész történetvezetése önmagában is helytáll, de a Futótűznél már annyi elvarratlan száll marad, amiért muszáj kézbe venni a harmadik kötetet.
Tetszett ez a rész, de nem nyűgözött le annyira, mint az első. Sem érzelmileg, sem történetileg. A túlzott szlenghasználat sem jött be igazán, de a néhány esetben előforduló lazább történetvezetés nem volt rossz. Az Aréna felépítése nagyon jó és átgondolt, ötletes kis "szerkezet", nagyon bejött, de a Nagy Mészárláson azért több izgalmat is eltudtam volna viselni. Olykor unalmas volt. A "játékosok" sokszor csak üldögéltek, kajáltak, és kész. Igen ám, de amikor tényleg kezdett unalmas lenni, jött néhány olyan eset, ami rendesen odacsapott, és nem engedte, hogy elhalasszam az olvasást.

Bár szerintem a Futótűz nem üti meg az Éhezők Viadala színvonalát, mégis egy nagyon jó folytatás, ezért jár neki egy szép értékelés.

9/10      

Az Éhezők Viadala film második része, a Futótűz (Catching Fire), Francis Lawrence rendezése alól kerül ki jövő év novemberében, az eddigi és új főszereplőkkel erősítve. 

A film(ek)ről rengeteg hasznos és érdekes információt ezen az oldalon találtok!