Nagyon akartam ezt a könyvet eredetiben, de nem jött össze. :/ Viszont még mindig akarom a polcomra, és meg is lesz! :) Nekem kicsit nagyon nehéz beszerezni az áhított könyveket, ezért először e-bookban próbálom őket levadászni. Lissa Price ezen munkáját is netről töltöttem, és eddig ezzel a könyvvel tartom a rekordom. Három nap alatt sikerült kiolvasnom ezt az Éhezők Viadala szerű történetet, amit szerintem méltóképpen emlegetnek egy lapon Suzanne Collins best-sellerével.
Lissa Price
Egy évvel ezelőtt Amerikát spórabombákkal támadták meg. A vírus
ellen először a kiskorúakat, és az időseket oltották be, ám a felnőtt
nemzedéknek már nem jutott időben ellenszer, mindannyian meghaltak.
Callie Woodland ebben az új világban próbálja túlélni a mindennapokat
beteg öccsével, és jó barátjával, Michael-el. Törvényes gondviselő
híján önkényes lakásfoglalók, gyakran bujkálnak a helyi marsallok elől,
akik sintér módjára gyűjtik be az utcagyerekeket. Úgy tűnik nincs
menekvés ebből az életből, ám Callie egy nap tudomást szerez egy
Elsőrendű Állomás nevű helyről, ami kiutat jelenthet a nyomorból. Csak
egy dolgot kell tennie: bérbe adni a testét, ami fölött egy számítógépes
program során, egy szenior veszi át az uralmat, hogy újra fiatalként
éljen egy darabig. Ám egy nap hiba csúszik a programba, mert egy bérlés
során Callie magához tér. 
Nagyszerű, zseniális, lebilincselő történet! Minden percét
élveztem, többször is újraolvasnám, és türelmetlenül várom a
folytatást!
A sztori egy újabb háború következményeit meséli el, amit csak a
tinédzserek, és a megnőtt életkorral rendelkező idősek élnek túl, egy
oltásnak köszönhetően. És mivel a szülők sorra meghaltak, ezért a
gyerekek utcára kerültek, út és példamutatás hiányában pedig a többség
züllik. Ezért az idős vezetők a marsallok által begyűjtik, és intézetbe
zárják őket. Persze nem mindenkit, mert aki tud elszökik és bujdos, vagy
ha van törvényes képviselője, rokona, akkor az nyugodtan élhet. A
történet főszereplőjének az előbbi jutott, miután anyja meghalt, tudós
apja pedig eltűnt, és valószínűleg megfertőződött. Callie magára maradt
kisöccsével, és egy fiúval, aki állandó segítője. Az egyetlen ember,
akire számíthat a nehéz időkben. De egy nap nagyon kicsin múlt, hogy
elkapják őket, ezért a lány úgy dönt, jelentkezik a "testbanknál", és
bérbe adja azt, amije van: jelenesetben a testét. Mint azt már a
bevezetőben olvashattátok, a testbank egy számítógépes programnak, és
egy chipnek köszönhetően az alany tudatát elválasztja a testétől, és egy
másik illető tudatát helyezi át a bérelt testbe. Az eredeti gazda úgy
érzi magát, mintha aludna, amíg a testét egy bérlő, vagyis egy idős,
"szépkorú" irányítja, mintha a sajátja lenne. Callie sürgősen pénzhez
akar jutni, hogy öccsét biztonságban tudja, ezért vállalja el a munkát.
De a bank csak három bérlés után fizet. A lány bevállalja, de az utolsó,
egy hónapig tartó "munkánál" valami gond lesz az összeköttetéssel, és
egy klubban magához tér. Nem megy vissza az Állomásra, mert attól tart, a
megszakadt bérlés miatt megvonhatják tőle a pénzt, és nem tud otthont
biztosítani a testvérének. Ezért átveszi bérlője helyét, és úgy tesz,
mintha még mindig a kliens irányítaná. Csakhogy a maradék három hét nem
telik el eseménytelenül. Még a klubban megismerkedik egy gazdag fiúval,
Blake-el, és pár fiatal testben lévő szépkorúval. Majd a fejében
megszólal egy hang, aki felakarja őt használni egy dologra.
A történet megfogott, nagyszerű az eleje, és a folytatás is. De amikor
Callie gazdagként kezd el élni, és egy kis románc is beköszön, egy
kicsit kiszámíthatóvá vált az egész. Aztán jöttek a meglepetések, hogy
az utolsó bérlő igazából miért is akarta pont a mesterlövész Callie-t
magának. Nem, ez még így is kiszámítható volt, de akadtak olyan részek,
amikre nem számítottam. Például az intézet... a könyv legjobb fejezete,
egyszerre volt izgalmas, szorongató, és fájdalmas. De a vége volt a
legbrutálisabb, tátva maradt a szám a meglepetéstől. És amikor kezdtem
összekaparni a gondolataimat, és a helyére tettem mindent, az utolsó
oldal tartogatott még egy fontos morzsát, ami teljesen összezavart... és
azóta is rágódom rajta. Remélem a második rész választ fog adni erre,
és még több gondolkodni valót ad fel.
A karakterek közül Callie és Michael a kedvencem. Mindketten erős
egyéniségek, kitartóak. Csak azt sajnálom, hogy Michael keveset
szerepelt. De gondolom ez a folytatásnál változik. Blake nem fogott meg,
de az ő karaktere nekem rejtély, és aki olvasta a könyvet, az tudja
mire értem. ;) És ugye van nekünk egy főgonoszunk, aki sunyi, alattomos
eszközökhöz nyúl, hogy elérje célját. Ő pedig az Öreg, az Állomás
vezetője. Hihetetlen karakter, nagyon agyafúrt. Kíváncsi vagyok, hogy ki
is ő valójában.
Nem győzöm hangoztatni, hogy milyen jó könyv! Ekkora katarzist az Éhezők Viadalánál tapasztaltam
utoljára. Viszont van egy gondom ezzel a történettel. Először is
leszögezném, oké, addig fejlődött a tudomány, hogy megnőtt az emberek
élettartama, de az már fura, hogy egy tizenévesnek egy százvalahány éves
a nagyszülője. Sokan középkoruk után vállaltak gyereket? Persze
megtörténhet, ezek a kiskorúak és szépkorúak közti korkülönbség, de
kicsit túlzásnak tartom. Persze ez az én egyéni problémám. :)
10/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése