Most ezekkel a könyvekkel mit kezdjek? #3

     Úgy tűnik, a múltkor (#2) bejött nektek ez az újfajta rovat, amiben olyan könyvekről írok egy-egy rövidebb véleményt, amik nem nagyon, vagy abszolút nem nyerték el a tetszésemet. 

Amint láthatjátok, ismét jelentkezem egy hasonló bejegyzéssel, amiben most négy könyvről szeretném megosztani a gondolataimat. 

Most is szeretném leszögezni, hogy nem a bántás a célom, ha neked valamelyik könyv pont a kedvenced, ne vedd a szívedre a véleményemet, annyit nem ér. Én is csak olvasó vagyok, más izléssel. Lehet neked meg pont az nem tetszik, ami az én kedvencem. De attól még mindannyiunknak lehet véleményt alkotni. :) 

Klasszikus július book tag

     Jó pár nappal ezelőtt hívott ki Molyon erre a tag-re Chriss, amit csak nemrég vettem észre, ezért is csúszott át a kitöltése erre az augusztusi hónapra.

Drága Chriss, ezúton is köszönöm szépen a kihívást! :)

Elég sok és töprengős kérdés van, vágjunk is bele. 

Zeneajánló #4

     Mostanában nem túl sűrűn garázdálkodtam a blogon, pedig elég hosszú a tervezett posztjaim listája, de mit csináljon az ember lánya, ha a szabadidejében a jobbnál-jobb zenék (is) elveszik a figyelmét? 

Vannak időszakaim, amikor a könyvekért vagyok oda és egyiket a másik után falom, máskor inkább filmes estékhez van kedvem, olykor pedig éjszakába nyúlóan hallgatom a dalokat. 

Mivel nemcsak könyvek, de zene terén is mindenevő vagyok, ezért nekem aztán jöhet minden stílus, mostanában viszont az évtizedek közül is válogatok hallgatnivalót.

Néhány napja leragadtam a 80-as éveknél. Eddig is voltak abból az időből kedvenceim, de most aztán igazán rászabadultam az akkori felhozatalra, és mondhatom, igazi csemegéket találtam, amik közül sokat ismertem egy-egy filmnek vagy újabb feldolgozásnak köszönhetően, de az eredeti kópiák aztán mindent visznek. Hadd mutassak most nektek néhány rongyosra hallgatott, időtálló muzsikát.

Alwyn Hamilton: A vég hősnője

     Trilógiáknál megfigyeltem párszor, hogy a második rész kicsit laposabb, amolyan felvezetőként funkcionál a katarzist hozó befejező kötethez. Viszont ha már Alwyn Hamilton sorozatáról szól ez a poszt, meg kell jegyezzem, nekem a második rész, A szultán foglya saccperkábé ugyanúgy tetszett, mint A homok leánya. Viszont eme értékelés főszereplője, A vég hősnője már engedi felbukkanni azokat az ismertetőket amik általában a második részek engednek meg maguknak, de hogy mit is gondolok összességében a trilógiazáróról, azt máris elmondom. 

Kiadó: Maxim

Kiadói sorozat: Dream Válogatás

Sorozat: A sivatag lázadója #3

Műfaj: high fantasy, young adult (YA)

Eredeti cím: Hero at the Fall

Oldalszám: 384

Kötés: füles, kartonált

Fordító: Béresi Csilla

Megjelenés: 2019 (eredeti megjelenés: 2018)

ISBN: 9789634991267

Megrendelem

     Lázadás. Szenvedély. Végzet. A felkelők nagy részét elfogták, a Lázadó Herceg meghalt. Legalábbis ezt hiszik, akik látták a kivégzését. Azonban Amani és szabadon maradt társai tudják, hogy nem ez az igazság, és minden nehézség ellenére elhatározzák, hogy kiszabadítják foglyul ejtett társaikat, még ha ahhoz át is kell jutniuk egy halálos tűzfalon, valamint olyasvalaki segítségét kell kérniük, aki hosszú-hosszú ideig bezárva élte az életét – és nem ok nélkül. Ha ez sikerül nekik, megpróbáltatásaiknak még nem érhet végük, hiszen dzsinnek, emberek, demdzsik és más különös lények hadán át meg kell vívniuk utolsó csatájukat, mely során meg kell ölniük a szultánt és csatlósait, hogy új hajnal köszönthessen a sivatagra. Amani, Jinnel az oldalán, minden akadályon átjut, ám amikor egy fülledt, forró éjszakán kimondják a bűvös szavakat – „mindent neked adok, ami vagyok; mindenem a tiéd” –, még nem tudják, mennyire végzetes is lehet a szenvedély, mely nap mint nap lángra gyújtja őket egymás iránt.

Polctörlés #3

     Úgy tűnik a tervezettel ellentétben ez a rovat éves szintűvé vált, pedig sokkal gyakrabban szerettem volna effajta bejegyzéssel szolgálni.

A Polctörlés lényege annyi, hogy a könyvespolcomon régóta porosodó regényeket szép lassan szeretném elolvasni. Három év alatt sikerült eljutnom a polcom harmadik sorához, úgyhogy elég jól haladok. XD

Meg is mutatom, hogy milyen regények vannak rajta. :)

Angela Marsons: Holt lelkek

     Az Ellopott babácskák és a King után szükségem volt egy olyan könyvre, amiben a jók szétrúgják a rosszak seggét, és azok végül megérdemelten elnyerik méltó büntetésüket. Ezért is, meg persze azért mert idővel terveztem, kézbe vettem a Kim Stone sorozat hatodik kötetét.

Kiadó: General Press

Sorozat: Kim Stone #6

Műfaj: krimi

Oldalszám: 352

Eredeti cím: Blood Lines

Kötés: puhatáblás/füles, kartonált

Fordító: Őri Péter

Megjelenés: 2018 (eredeti megjelenés: 2016)

ISBN: 97896 34521914

Megrendelés 

     Egy időtlen indíték, amely nemzedékeken át szedi áldozatait. 

Egy régészeti gyakorlat során a hallgatók emberi csontokat találnak. A West Midlands és a West Mercia rendőrkapitányságok határán húzódó magánbirtokra mindkét illetékes rendőrség felügyelője kiérkezik. Kim Stone és Tom Travis egykor munkatársak voltak, így jól ismerik egymást, de ha tehetik, messze elkerülik a másikat. Ezt az ügyet azonban ismét közösen kell megoldaniuk. Hamarosan kiderül, hogy a Preece család birtokán egy tömegsír őrzi az áldozatokat, akik embertelen körülmények között vesztették életüket.

Miközben Kim a névtelen áldozatok gyilkosa után kutat, a csapata a környéken egyre inkább elszaporodó gyűlölet-bűncselekményekkel kapcsolatban nyomoz. Amikor azonban az egyik kollégája élete veszélybe kerül, Kim azonnal a segítségére siet.

Lehet, hogy mindvégig rossz helyen keresték a tetteseket? Hogyan lehet megállítani egy eszmét, amely fertőzőbb, mint a vírus?

Most ezekkel a könyvekkel mit kezdjek? #2

     Nem gondoltam volna, hogy az egyszeri könyvmorzsás posztom végül rovattá fejlődik, de az a helyzet, hogy az utóbbi időben ismét sikerült kifognom néhány olyan regényt, amin szétuntam az agyam vagy felidegesített, esetleg nem fogott meg annyira és ezek miatt nem is tudok és nem is akarok róluk bő lére eresztett értékelést írni. Viszont pár mondatban szívesen megosztanám veletek a gondolataimat.

Ha valakinek esetleg pont a kedvenc könyvét fikázom éppen, elnézést, rá se rántson, különbözőek vagyunk, és az a szép az olvasásban, hogy mindenkiből más érzelmet vált ki az adott regény. És mindig a saját véleményünk a mérvadó. Az én véleményem is szubjektív.