Trilógiáknál megfigyeltem párszor, hogy a második rész kicsit laposabb, amolyan felvezetőként funkcionál a katarzist hozó befejező kötethez. Viszont ha már Alwyn Hamilton sorozatáról szól ez a poszt, meg kell jegyezzem, nekem a második rész, A szultán foglya saccperkábé ugyanúgy tetszett, mint A homok leánya. Viszont eme értékelés főszereplője, A vég hősnője már engedi felbukkanni azokat az ismertetőket amik általában a második részek engednek meg maguknak, de hogy mit is gondolok összességében a trilógiazáróról, azt máris elmondom.
Kiadói sorozat: Dream Válogatás
Sorozat: A sivatag lázadója #3
Műfaj: high fantasy, young adult (YA)
Eredeti cím: Hero at the Fall
Oldalszám: 384
Kötés: füles, kartonált
Fordító: Béresi Csilla
Megjelenés: 2019 (eredeti megjelenés: 2018)
ISBN: 9789634991267
Lázadás. Szenvedély. Végzet. A felkelők nagy részét elfogták, a Lázadó Herceg meghalt. Legalábbis ezt hiszik, akik látták a kivégzését. Azonban Amani és szabadon maradt társai tudják, hogy nem ez az igazság, és minden nehézség ellenére elhatározzák, hogy kiszabadítják foglyul ejtett társaikat, még ha ahhoz át is kell jutniuk egy halálos tűzfalon, valamint olyasvalaki segítségét kell kérniük, aki hosszú-hosszú ideig bezárva élte az életét – és nem ok nélkül. Ha ez sikerül nekik, megpróbáltatásaiknak még nem érhet végük, hiszen dzsinnek, emberek, demdzsik és más különös lények hadán át meg kell vívniuk utolsó csatájukat, mely során meg kell ölniük a szultánt és csatlósait, hogy új hajnal köszönthessen a sivatagra. Amani, Jinnel az oldalán, minden akadályon átjut, ám amikor egy fülledt, forró éjszakán kimondják a bűvös szavakat – „mindent neked adok, ami vagyok; mindenem a tiéd” –, még nem tudják, mennyire végzetes is lehet a szenvedély, mely nap mint nap lángra gyújtja őket egymás iránt.
Még száz oldalig sem jutottam, amikor bevillant egy kis Éhezők viadala feeling - egy dörzsölt, okos felnőtt ellen hadba készül néhány lázadó tini, akik egy helyben toporognak.
"Halhatatlanok öldösése. A szent könyvek gondolatainak kölcsönvétele - a szultán tényleg istent játszott.Azzal a különbséggel, hogy ő nem akart megvédeni minket a Főgonosztól. És amit művelt, annak semmi köze nem volt a szent könyvekhez.Maga a Főgonosz ejtett minket csapdába."
A könyv legnagyobb erőssége Amani. Szinte mindig helyén volt az esze, tudta, hogy ki ő és honnan jött, nem tartotta magát kivételes hősnek. Voltak benne kételyek, ezért volt olyan emberi. De mindig merített bátorságot. Mi is félünk, önbizalomhiányosak vagyunk, de amikor a legnagyobb szükségünk van rá, mindig merítünk lényünk legmélyéről elegendő bátorságot. Úgyhogy az írónő könnyen elérte, hogy azonosulni tudjak hősnőjével.
"Ha valaki, hát én tudhattam, mekkora a különbség legenda és valóság között, hiszen nem mindent mondanak el az utóbbiból. A való élet szörnyei kevésbé vérmesek hús-vér alakban, a hősök kevésbé nemesek, a dzsinnek bonyolultabbak. Azt azonban nem kívántam kideríteni, olyan éles-e a szörnyek foga, mint a regék állítják. Ha azok, még elveszíteném egy ujjamat.A Világpusztító toplistás volt azok között, akikkel nem szerettem volna ujjat húzni."
Hamilton is azon szerzők csoportját erősití, akik legtöbbször nem bánnak kesztyűs kézzel karaktereikkel. Emiatt egy ponton elvette a kedvem az a reménytelenség, ami a szereplőket lengte körbe. De szerencsére az írónő tartogatott még néhány csavart, amik miatt felderült az arcom.
"Rossz ötlet volt. Nagyon, nagyon rossz ötlet. De hát voltak már rossz ötleteim, azokat is túléltem."
Az első két rész jobban tetszett. Lehet itt az volt a baj, hogy nem jutott időm a rendes olvasásra. Mindig volt valami, ami megszakított olvasás közben, emiatt nem tudtam teljes egészében koncentrálni a történetre. Sajnos néha elkalandoztak a gondolataim és egy-egy részhez vissza kellett lapoznom.
Nem vagyok oda a politikai tartalmú könyvekért. Eleget politizálunk az életben. Sokkal inkább szeretek kiszakadni a valóságból egy kalandos, nyomokban romantikát tartalmazó történettel. Itt mindhárom elem megvolt: a politika, a kaland és a romantika. Csak az arányok nem voltak ugyanolyan szinten. Amíg a romantika volt a legkevésbé hangsúlyos, addig a politika meg pont a leginkább kiemelt. Nem mondom, hogy annyira bántó volt ez a felállás, mert az, hogy a romantika tényleg csak nyomokban volt, az nem zavart. Viszont nem lett volna terhemre, ha a kaland része több és pörgősebb lett volna. Én azt keveseltem. De, ha az összhatást nézem, mégis megemelem a kalapom Hamilton előtt, mert megmaradt a józan határokon belül, végigvezetett egy történetet a Lázadó Herceg küldetéséről, és nem rontotta el az ígéretes kezdetet tinédzserek picsogásával meg nyáltengerrel. Lázadókról olvashattam, akik a nemes ügyért hajlandóak voltak akár feláldozni is önmagukat. És ez a kitartás lenyűgözött. Mert ha le is akarom sarkosítani a könyv üzenetét, a "kitartást", elgondolkodom, hogy mi sokszor mennyire nem vagyunk kitartóak. Hányszor adunk fel akár kisebb dolgokat, célokat. Erre itt vannak Amaniék, akik bebizonyítják, hogy az életben bár vannak nehéz döntések, a célért meg kell tenni mindent. Mert csak így van értelme az életnek.
8/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése