Jó pár nappal ezelőtt hívott ki Molyon erre a tag-re Chriss, amit csak nemrég vettem észre, ezért is csúszott át a kitöltése erre az augusztusi hónapra.
Drága Chriss, ezúton is köszönöm szépen a kihívást! :)
Elég sok és töprengős kérdés van, vágjunk is bele.
A Moly.hu gyakran finomít itt-ott az oldal funkcióin, de bevallom őszintén, a legtöbbre nem igazán figyelek fel. Viszont év elején a molyos szerencsesüti mellé biggyesztettek egy mini íránytűt, amire kattintva minden tagnak feljön egy személyre szabott ablakocska, amin egy lista szerepel, hogy például melyik könyvet nem olvastuk még el a magánkönytárunkból, vagy mely könyveket nem érékeltünk, csillagoztunk stb. Alább beszúrok pár képet, hogy hogy is néz ez ki.
Amúgy nagyon örülök ennek az ötletnek, tök jó, mert felhívja a figyelmem az olvasatlan könyveimre, a be nem fejezett sorozatokra, amikhez talán ismét kedvet kapok. Viszont minden kattintásnál újul a lista, a legtöbb pontnál cserélődnek a könyvek és a sorozatok, ami érthető, hisz senkinek nincs két-három olvasatlan regénye és így tovább.
Mielőtt még belevágnék a legutóbb kiadott listám elemezgetésébe, ejtenék még pár szót a címben szereplő Franciról, aki nem más, mint a kis segítőm, aki szorgosan összeállította nekem a következő regényes emlékeztetőt.
Ahh de jó újra itt lenni és végre blogolni egy kicsit! Ha nem bánjátok, pár mondat erejéig nyomok egy kis süket dumát, csak úgy, egy kis panasz, mert nincs alkalmam elmenni pszichomókushoz.
Tavaly ősszel úgy éreztem belelendültem a blogolásba és a mémgyártásba meg egyéb könyves-képes szerkesztésbe, majd közelgett a tavasz és bumm! Beborított a sz*rvihar. Jöttek a családi drámák, de úgy kéz a kézben egyik a másik után, a godolataim ezek körül pörögtek, az olvasás döcögősen ment, a blogolást meg hagyjuk is. Gyermekem pechemre leszokott a délutáni alvásról, reggel meg hamarabb kipattan a szeme mint az enyém, úgyhogy pápá énidő. Persze ott vannak az áldásos éjszakák, legalább azt végigalussza, én meg alapból éjjeli bagoly vagyok, csakhogy most nem tudom mi van, de alig bírom végigpislogni az Exatlont (ez az egyetlen tv-műsor amit nézek), szinte rosszul leszek, ha nem teszem le a fejem és alszok. Borzalmas ez az állapot. Most is érzem, hogy az a dög álommanó kopogtatja a fejemet, de szerettem volna megörökíteni a januári és a februári olvasónaplómat, amit azért vonok össze egy bejegyzésbe, mert untam, hogy az utóbbi olvasónaplós bejegyzéseimben két-két könyvről írtam csak. A mostani helyzetemet elnézve, továbbra sem fogom falni a könyveket, úgyhogy úgy döntöttem ezt a rovatot inkább két-háromhavonta hozom majd, hogy egy-két regény helyett többről is szóljanak a jövőbeni posztjaim.
Bocs a fecsegésért! Jöjjön a lényeg, az idei év első olvasmányai:
