Mostanában nem túl sűrűn garázdálkodtam a blogon, pedig elég hosszú a tervezett posztjaim listája, de mit csináljon az ember lánya, ha a szabadidejében a jobbnál-jobb zenék (is) elveszik a figyelmét?
Vannak időszakaim, amikor a könyvekért vagyok oda és egyiket a másik után falom, máskor inkább filmes estékhez van kedvem, olykor pedig éjszakába nyúlóan hallgatom a dalokat.
Néhány napja leragadtam a 80-as éveknél. Eddig is voltak abból az időből kedvenceim, de most aztán igazán rászabadultam az akkori felhozatalra, és mondhatom, igazi csemegéket találtam, amik közül sokat ismertem egy-egy filmnek vagy újabb feldolgozásnak köszönhetően, de az eredeti kópiák aztán mindent visznek. Hadd mutassak most nektek néhány rongyosra hallgatott, időtálló muzsikát.
Ez a dal már régóta kísértett, csak nem tudtam róla. Valahogy mindig eszembe jutott belőle két-három hangjegy, és mindig idegesített, hogy nem emlékszem az egész dalra. De az ŰrDongó (Bumblebee 2018) c. film mindent megváltoztatott. A Hailee Steinfeld főszereplésével készült Transformers előzmény, reboot vagy mi végén csendült fel ez a dal. Emlékszem, épp kiakartam menni a szobából, amikor jött egy jelenet az Ewerybody Wants to Rule the World kíséretében. Rögtön megtorpantam, és elkeremedett szemmel suttogtam magam elé, hogy "ez az a szám". Azóta pedig nem telik el úgy nap, hogy ne hallgatnám meg vagy dúdolnám. Külön érdekesség, hogy ennek a dalnak a feldolgozását hallhatjuk Az éhezők viadala: Futótűz, valamint az Ismeretlen Drakula c. filmek kapcsán, Lorde-tól.
Ezt a dalt véletlenül csíptem meg magamnak egy youtubeos barangolás során. Annyira fülbemászó! A gitár és a zongorajáték olyan jóleső összhangban van. Az énekes hangja pedig könnyen csúszik, kellemes hallgatni.
Újabb gyöngyszem. Iszonyat dallamos, akárhányszor meghallom, minden porcikám mozgásnak indul, mindig táncolhatnékom támad tőle. Természetesen a léggitár sem maradhat ki.
Stevie Nicks dala az Átkozott boszorkák c. filmmel együtt vált örök kedvencemmé. Azok a vonós hangszerek... uhh libabőr. (hát, ahogy utána néztem ez pont 70-es évek termése, de nem számít, mert nagyon jó).
Alannah Myles dala is igazi csemege. Itt nem csak a hangszerelést imádom, hanem az énekesnő karcos hangját is.
Amióta az eszemet tudom, ismerem George Michael-t. Mindig is tetszettek a dalai, a hangja egyszerűen elbűvölő. Szinte transzba esem tőle. Ez a dala pedig különösen tetszik.
Ezzel a dallal is hasonló a közös történetünk, mint a Tears for Fears-szel. Annyi a különbség, hogy ennek a dalnak néhány taktusán kívül legalább a refrénjét sikerült felelevenítenem, mivel az évek alatt több filmben és sorozatban is sikerült elcsípnem. Nemrég viszont az egésszel megajándékozott a YouTube, amikor feldobta ezt a klipet.
Ehh reklámdal, de basszus mennyire jó! Pörgős, az biztos.
Eddig sosem kerítettem sort a Flashdance c. filmre, de a Maniac (egyik betétdala) után kedvet kaptam hozzá. Persze régről ismerem ezt a nótát, nagyon-nagyon szeretem.
Végül egy olyan előadóval zárom a sort, akinek a neve mindig is ismerősen csengett, de a dalaival mostanáig nem voltam képben. Kedvencet is találtam Billy Idol repertoárjából, ami a Rebel Yell lett. Ez a ritmikus, vadóc rock dal nagyon bejön!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése