Lorraine Heath az egyik dobogós romantikus szerzőm, így nem volt kérdéses, hogy idővel szeretném elolvasni minden egyes magyarul megjelent kötetét. Viszont meglepődtem, hogy nem csak az egyik kedvenc zsáneremben alkot, hanem kiadott ő már a keze közül 2. világháború ihlette történetet is. Mit mondjak, jelenleg nem igazán rajongok a háborús történetekért, de ezt a kötetet a kedvenc írónőm miatt muszáj volt elolvasnom.
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
1941-et írunk, az Egyesült Államok még nem lépett be a háborúba.
A tehetséges pilóta, Jessie Lovelace azért küzd, hogy ismerjék el végre a férfiakkal egyenrangú oktatóként. A texasi kisvárosban működő polgári repülőiskola titokban brit pilótákat képez ki a Királyi Légierő számára, ám a feladat nem veszélytelen, a sorsuk zuhanás és halál is lehet.
Rhonda Monroe ugyan nem a levegőben kápráztatja el tudásával a kadétokat, ám a repülésszimulátorban is lehet izgalmas perceket okozni. A lány talpraesett, vakmerő, és mindent kockára tesz egy tiltott kapcsolatért.
Az ártatlan és életvidám Kitty Lovelace, Jessie húga imád táncolni a sármos, kedves angol újoncokkal, és túl későn veszi észre, milyen veszélyt jelent ez a szívére nézve.
Ahogy a háborús helyzet egyre súlyosabbá válik, Amerika is bekapcsolódik a harcokba, és a repülős lányok mindent megtesznek a győzelemért. Az emberek életét mindeközben szerelmek és tragédiák sora változtatja meg az Atlanti-óceán mindkét oldalán…
"Az életben soha semmire nincs garancia, de úgy tűnik, a háború ezt még inkább tudatosítja az emberben. A jövő mindig bizonytalan."
A történet a 2. világháború alatt játszódik, amikor is egy amerikai család legidősebb gyermeke, Jack úgy nem dönt, hogy pilóta tudását felhasználva elutazik Nagy-Britanniába, hogy segítsen az angoloknak Hitler csapataival szemben. Otthon maradt szülei, ikertestvére Jessie és húga Kitty - valamint fekete labradorja -, folyamatos gyomorgörcsben tengetik napjaikat, ám édesapja nem sokkal később meghal. Jessie nem tudja mitévő legyen a folyamatosan őket érő tragédiák miatt, legnagyobb mentsvára a repülés és apja repülőtere valamint iskolája, de nagybátyja nyomására eladják azt a városnak, amit rövidesen arra használnak, hogy angol katonákat képezzenek ki pilótának. Jobb híján Jessie a segítségnyújtásba kapaszkodik, miközben türelmesen várja testvére leveleit, de feltűnik neki az angol csapat feje, Royce, akivel közelebbi ismeretségbe bonyolódik. A lány igyekszik megtartani a két lépés távolságot, miközben próbál egyensúlyozni az egyre inkább megszokottba nyúló párkapcsolatában, továbbá mindent megtesz azért, hogy nőként is maximálisan érvényesülni tudjon a férfiak uralta világban pilótaoktatóként, közben pedig szeretne magára találni.
"... a lány felismerte, hogy a fériak világában van, és eszébe sem volt szemérmesen viselkedni, mikor annyi akadályt leküzdött, hogy eljusson oda, ahol most van."
"Jessie utolsó gimnáziumi éve focimeccsekből, szórakozásból, Luke-kal való randizásból és szalagavatóból állt. Kitty utolsó éve csupa szívfájdalom volt, és a háborúról szólt."
Jessie útja egy kicsit lassú, szerencse, hogy Heath mellette húgát, a tizenhat éves Kitty-t is előtérbe helyezi, aki mániákusan vezeti az emlékkönyvét, és romantikus kapcsolatba bonyolódik az újonnan érkezett kadétok egyikével.
"Csókjuk sokat változott a tűzijáték óta. Merészebb, éhesebb lett."
A történet eleinte nagyon lassú lefolyású, de olvastatta magát. Sokáig nem történt benne semmi izgalmas vagy igazán említésre méltó, a szereplők közül is inkább Kitty érintett meg. Nem is gondoltam volna, hogy ő és a vele történtek okozzák majd az igazán érzelmes pillanatokat, amik tényleg hatással voltak rám.
"- A legrosszabb időkben is keresd a pozitívumokat, Jess."Istenigazán fel sem tűnt, csak utólag a fülszöveg elolvasásakor, hogy Rondha is úgymond főszereplői státuszt töltött be a regényben, annyira Jessie-re és Kitty-re koncentráltam. A vörös hajú, cserfes oktató annyira nem lopta be magát a szívembe, pedig szimpatikus karakter volt. Valahogy a leírások és az időbeni ugrások jobban lekötötték a figyelmemet. Utóbbi bosszantó is volt kicsit, főleg a végefelé, mintha Heath túl sok mindent szeretett volna elmondani, csak már nem lett volna türelme a túlzott részletekhez, emiatt inkább turbófokozatra kapcsolt, és gyorsan leakarta zárni a történetet. Persze így is megvolt az érzelmi töltet, csak durván megsorozott vele, kicsit sok is volt egyszerre. A végén meg is itattam az egereket.
"– Én tényleg szeretlek, Jess.– Én is szeretlek. – De ahogy átölelte és hozzábújt, a kimondott szavak nem törölték el a félelmét, hogy talán a saját szíve lesz a háborújuk első áldozata."
Igaz a cselekményvezetés számomra nem volt arányos, mégsem tudom kellemetlen élménynek elkönyvelni a regényt.
"Nem hagyhatod, hogy az ellenség elvegye tőled az élet örömeit! Különben ők győznek."
Összesítés: Lorraine Heath kilépett a komfortzónájából és másfajta történelmi romantikust tett le az asztalra. Ugyan szívesen olvasok 2. világháború ihlette történeteket, és az írónő neve számomra garancia, úgy érzem ez a regény nem lett túl erős. Jó alaptörténettel és karakterekkel operál, de a cselekményvezetés eleinte nem túl lehengerlő, majd kapkodóvá váló "stílusa" nem hozta fel bennem a "nem bírom letenni" érzést. Érzelmi fronton is inkább felszínesnek tűnt a regény, egyedül Kitty szála volt az ami maradéktalanul megérintett és elpityeregtem magam rajta.
Úgy érzem ebben a történetben több volt az akarat, és Heath lelkesen is írhatta, csak valahol elveszett a részletekben. Viktoriánus korabeli történetekben sokkal átgondoltabb, kifejtősebb. Itt a rövd fejezetek voltak a könyv visszahúzói.
Nem is tudom. Ambivalens érzéseket okozott ez a könyv. Működött is, meg nem is, jó volt az alapsztori, egyes részek kidolgozottak voltak, de a legtöbb túlírt vagy elkapkodott, emiatt pedig van egy kis keserű szájízem, főleg hogy tudom, az írónő tudta volna ezt jobban is. A negatív érzések ellenére is megérte elolvasni, mert voltak jól működő részei. És az biztos, hogy ez a sztori tökéletes filmalapanyag, nem bánnám, ha adaptálnák. Egy jó rendező csodát tudna vele tenni. Addig is a regény
NEM ROSSZ
A könyvet köszönöm a Vinton kiadónak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése