Lorraine Heath A havishami ördögfiókák után magabiztosan felsétált a kedvenc szerzőimnek fenntartott piedesztálra. Nem is volt kérdés, hogy továbbra is szeretnék tőle hasonlóan nívós történelmi romantikust olvasni, úgyhogy amint tudtam, beszereztem a Botrány és szenvedély sorozat első három részét, és mire ezek a sorok napvilágot látnak, addigra a már megjelent negyedik és ötödik részen is túl vagyok.
De jól is esett ez a Heath maraton!
Kiadói sorozat: Arany Széphistória
Sorozat: Botrány és szenvedély #1
Műfaj: történelmi romantikus
Oldalszám: 400
Eredeti cím: Beyond Scandal and Desire
Kötés: puhatáblás
Fordító: Harcsa Henrietta
Megjelenés: 2019 (eredeti megjelenés: 2018)
ISBN: 9789634486145
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Mick Trewlove-tól a születése után nyomban megszabadultak, és egy nyomorúságos körülmények között élő asszonyra bízták. Bár szegénységben nőtt fel, mégis sikeres üzletember vált belőle. Ám mérhetetlen gazdagsága sem tudja csillapítani bosszúszomját az apja, Hedley hercege iránt, aki annak idején eldobta magától, és továbbra sem hajlandó elismerni fiaként. Úgy véli, nincs más választása, mint tönkretenni a herceg törvényes örökösét, ráadásként elcsábítani tőle a menyasszonyát is…
A korán árvaságra jutott Lady Aslyn Hastingset egész eddigi élete során még a széltől is óvták, ezért végre egy kis kalandra vágyik. Mivel a jövendőbelije testben és lélekben gyakorta máshol jár, a lány azon kapja magát, hogy vonzalom támad szívében egy jóképű, ám kétes származású vállalkozó iránt, aki a jelek szerint mindenkinél jobban megérti őt. Természetesen tisztában van vele, hogy a legjobb lenne messze elkerülnie egy Mick Trewlove-féle alakot. Bárcsak ne lenne annyira ellenállhatatlan!
Titkok sora vár megfejtésre, Micknek pedig döntenie kell, hogy a bosszúhadjárata miatt érdemes-e kockára tennie azt, amire a szíve mélyén mindennél jobban vágyik…
"Ettie Trewlove semmit sem kínálhatott a szívén kívül, de az is elég volt."
Az alaptörténet egy érdekes családról szól, amiben egy özvegy anyuka a saját gyermeke mellett öt olyan csecsemőt is a gondozásába vesz, akik balkézről születtek és az arisztokraták rábízták őket, vagy csak egyszerűen letették az újszülöttet a küszöbre. A részek mindegyike a hat testvérről szól, akiket összeköt a szeretet, a hűség és a szívük; ami minden egyes kötetben jelen van, de romantikus történetek lévén, leginkább a párra találáson van a fő hangsúly.
Az első kötetnél elfelejtettem elolvasni a fülszöveget, de amikor belemélyedtem az epilógusba már nem is volt fontos, inkább magam akartam felfedezni a történetet. Mit mondjak, mikor zöldfülű töriromi olvasóként arról álmodoztam, hogy de jó lett volna abban a korban élni, mára inkább ráharapnék a nyelvemre, minthogy ilyet mondjak. Már a Maiden Lane sorozat óta tudom, hogy nem volt ám minden olyan szép és jó gazdagéknál ahogy az elsőre tűnt. Erre pedig Heath sorozatának nyitókötete, a Botrány és szenvedély rátett még egy lapáttal.
"- Egy gyermeket igazán nem vonhatunk felelősségre a szülei bűneiért."
Félelmetes, hogy régen mennyire féltek a botránytól. Hogy még egy házasságon kívüli gyermektől is milyen könnyelműen, "muszáj" címkével szabadultak meg. Ebben a történetben főhősünk, a különleges Trewlove család legidősebb testvére, Mick is egy ilyen fattyú, aki revansot akar venni és megpróbálja kivívni az őt megillető helyet a nemesek közt, de közben az útjába sodródik a szabad akaratra vágyó arisztokrata, Lady Aslyn.
"... Aslyn többre vágyott: függetlenségre, amely azok kiváltsága volt, akiktől nem várták el, hogy rangjukhoz méltó férjet táljanak maguknak, gondtalan pillanatokra, amelyekben azoknak lehetett része, akik nem szenvedtek a kötelesség béklyói alatt, izgalomra, amelyet az éj árnyai kínáltak."
Aslyn eleinte nem volt egy túl izgalmas karakter. Persze adott volt, hogy a szíve mélyén többre vágyik mint folyton jómodorú, csinos kirakati babának lenni egy elrendezett házasságban, de amikor mindez úgy istenigazából tudatosult benne, és Heath szavak helyett végre érzelmeket is adott a karakternek, na attól kezdve érdekesebb lett számomra a főhősnő.
"Szándékában állt elvenni tőle mindent, ami kedves a szívének, beleértve a hölgyet is az oldalán."
Mick keménykötésű figura, nemcsak külsőleg, de belsőleg is. Akaratos, céltudatos, a bosszú hajtja, néha piszkos kis trükkökkel próbálja elérni a célját, de igazáből ő egy álomférfi, aki kimászott a sárból, és igyekszik minden tőle telhetőt megtenni, hogy tisztességes keretek közt segíthessen azoknak, akiknek szüksége van rá. Ahogy Aslyn, idővel ő is egyre izgalmasabb karakterré nőtte ki magát, amikor viszont a közös jelenetekre került sor, azt méginkább szerettem.
"Nincs olyan része, valami mély és sötét zug a lelkében, amely sóvárog a botrány után?Aslyn nyelt egy nagyot- Egyáltalán nincs - felelte, de a szavai mögött kevés meggyőződés rejlett."
"Mick maga volt a bűn, a csábítás és a szenvedély, olyan ösztönöket szabadított fel Aslynben, amelyek korábban sosem ismerték a szabadságot."Ahogy fogytak a lapok, egyre többet tanultam az arisztokratákról. Például érdekes volt megismerni a hölgyek praktikáit; hogy leengedik a napernyőjüket ha csókra vágynak az udvarlójuktól, vagy a jobb vállukra teszik, ha többet akarnak egy kézcsóknál.
"- Látom, magával hozta a napernyőjét.- Meglehet, hogy majd kommunikálni szeretnék önnel."
"Volt idő, amikor úgy gondolta, hogy a lány nélkülözhetetlen a Headly vesztét célzó terve megvalósításához. Most viszont már attól tartott, hogy Aslyn inkább az ő veszte lesz."
Aranyos volt látni a főszereplők évődését. Tetszett, amikor flörtöltek egymással, és jó volt végigkövetni, ahogy emiatt Aslyn lassan kivirágzott. Hölgyünk egyre szimpatikusabbá vált, tetszett a szenvedélyessége. És most nem kell 18+-os részekre gondolni. A személyisége, ahogy kiállt az arisztokrácia kiutasítottjai, a fattyúk mellett, az megmelengette a szívemet.
"Engem nem érdekel, hogyan jöttél a világra. Nekem csak az számít, hogy itt vagy. És amikor veled vagyok, sokkal boldogabbnak érzem magam, mint egész eddigi életem során bármikor."
A könyvet olvasva felmerült bennem, ennyire fontos mások véleménye? A társaság? Nem lenne jobb boldogan élni úgy, ahogy az embernek tetszik, és ahogy a szíve mélyén helyesnek érzi? Ilyen, s ehhez hasonló gondolatok kavarogtak bennem, miközben a könyv végefelé még egy csattanó is borzolta a kedélyeket, bevallom, arra a dologra nem számítottam. Fel is kavart rendesen. Hát, ez a történet nem volt olyan egyszerű, mint aminek kezdetben hittem. Sőt, helyenként nagyon szomorú.
AJÁNLOM
Kiadói sorozat: Arany Széphistória
Sorozat: Botrány és szenvedély #2
Műfaj: történelmi romantikus
Oldalszám: 416
Eredeti cím: When a Duke Loves a Woman
Kötés: puhatáblás
Fordító: Harcsa Henrietta
Megjelenés: 2019 (eredeti megjelenés: 2018)
ISBN: 9789634488408
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Gillie Trewlove-ot újszülöttként otthagyták egy asszony küszöbén, aki úgy döntött, hogy felneveli. Így a lány amikor váratlanul azzal szembesül, hogy az ajtaja előtt – pontosabban a fogadója melletti sikátorban – valakinek a segítségére van szüksége, egy pillanatig sem habozik. Csakhogy az illető nem egy csecsemő, hanem egy súlyos sérüléseket szenvedett, nyugtalanítóan jóképű úriember, akinek semmi keresnivalója Whitechapelben, főleg nem Gillie ágyában lábadozva…
Megalázó, amikor az embert faképnél hagyják az oltárnál, gondolja Thornley hercege. Ennél már csak az lehet kínosabb, amikor egy lány siet a megmentésére egy gonosztevőkből álló banda ellen. A keserű pirulát az sem igazán tudja megédesíteni, hogy az illető gyönyörű és bátor. Miután odaadó ápolással visszahozza a herceget a halál torkából, Gillie beleegyezik, hogy segít neki átfésülni London rossz hírű környékeit makrancos menyasszonya után. De minden együtt töltött pillanatukat átitatja a szenvedély, és a férfi kételkedni kezd benne, vajon jól választott-e menyasszonyt. Gillie tökéletesen tisztában van azzal, hogy az arisztokrácia sosem fogadná be a törvénytelen származása miatt. Thorne viszont minden tőle telhetőt elkövet, hogy bizonyítsa neki: egy herceg számára nem létezik legyőzhetetlen akadály, ha a szerelméről van szó…
"... vannak a vérnél fontosabb kötelékek is."
A második könyv történetének alapját egy megszökött menyasszony adja, aki után vőlegénye egy zűrös helyre merészkedik, de néhány zsivány megtámadja. Viszont fősősnőnk, a korábbi kötetben emlegetett fogadós, Gillie megmenti, ápolja, majd főhősünk, Thorne kérésére segít neki a szökevény keresésében. Közben ahogy a szereplők egymást, úgy mi is megismerjük őket. Hogy Gillie a beharangozó ellenére nem is olyan goromba, inkább karakán, csupaszív, segítőszándékú ember. Meg hogy akármilyen immunisnak is akarja mutatni magát a férfi nem iránt, azért magányos, és jó volt látni, ahogy lassan bevallja magának, hogy mennyire vágyik egy ölelő kézre, egy kapcsolatra. Megértettem őt. Ez leginkább akkor tudatosult benne, amikor az idegen védelmére kelve felébred benne a gondoskodási ösztön, és a férfi helyes arcát és szikár testét elnézve, valami más is.
Persze mielőtt belopóztak volna a csábító pillanatok, azért Gillie még "bemutatkozott".
"- Senki se tudhatja meg, hogy itt vagyok!Gillie haragja újra fellángolt.- Aggódik a jó híre miatt?- A magáé miatt aggódom.A lányt meghökkentette a válasz, érezte, hogy valamelyest enyhül a haragja. Fogadótulajdonos, az ő jó hírének már régen befellegzett.- A jó hírem aligha a maga gondja, és kicsi az esély, hogy folt essen rajta.- Maga egyedülálló nő, egy férfival az ágyában. De nem áll módomban feleségül venni.- Mérget vehet rá, hogy eszem ágában se lenne feleségül menni magához, maga seggfej."
"- Nézzen körül, Thorne. Alaposan. Egy tűt keres a szénakazalban.- Ezzel tökéletesen tisztában vagyok, de nem tudnék tükörbe nézni, ha nem próbálkoznék vele. "
Throne kötelességtudó ugyan, aki igyekszik megfelelni a társadalmi elvárásoknak, de minél több időt tölt Gillie társaságában, annál inkább érzi hogy kivirult, felszabadult.
"Az őszinteségével hódította meg, amely sokkal csábítóbb volt, mint az összes többi nő kihívó magakelletése együttvéve."
Főhőseink közt szinte az első pillanattól kezdve érződött a kémia, amit alig vártam, hogy jobban kibontson a szerző. Nem is kellett csalódnom, a szenvedélytől sisteregtek a lapok, Gillie és Thorne pedig meglepően aranyos páros voltak.
"A szerelemnél nincs nagyobb nyereség."
A sorozat alcíme az is lehetne, hogy sok hűhó semmiért... vagy a szerelemért.
Ez már a második alkalom, hogy több száz oldalon azon nyűglődnek, hogy majd meghalnak egymásért, de a társadalmi különbségek és elvárások miatt nem lehetnek egymáséi, de a végén csett!!! és már semmi és senki nem állhat közéjük. Érdekes. De, nincs okom fanyalogni, mert ha ezen a végső húzáson forgatom is a szemem, attól még a történet és a szereplők tetszettek. Nagyon is!
AJÁNLOM
Kiadói sorozat: Arany Széphistória
Sorozat: Botrány és szenvedély #3
Műfaj: történelmi romantikus
Oldalszám: 384
Eredeti cím: The Scoundrl in Her Bed
Kötés: puhatáblás
Fordító: Kovács Ágnes
Megjelenés: 2020 (eredeti megjelenés: 2019)
ISBN: 9789634489726
Finn Trewlove, egy nemesember törvénytelen fia, szégyenletes titokként nevelkedett egy idegen asszony házában. Miután elérte a nagykorúságot, Finn-nek is meglett a maga titka – tiltott viszonyt kezdett egy grófkisasszonnyal. A lány örök szerelemre vonatkozó ígérete azonban árulással végződött.
Lady Lavinia Kent képtelen szabadulni a múlt árnyaitól, és London alvilágában keresi a megváltást – a legkiszolgáltatottabb gyerekeken próbál segíteni. A nemes ügyért való harcát az a férfi inspirálta, akinek odaadta az ártatlanságát, és aki ezek után rútul elhagyta őt.
Amikor az útjaik ismét keresztezik egymást, nem tagadhatják, hogy még mindig lángol bennük az egymás iránt érzett vágy és szenvedély. Miután kiderül az igazság arról, hogy miért is kellett elszakadniuk, Laviniának és Finn-nek minden veszéllyel szembeszállva meg kell küzdeniük azért, amit elvesztettek – mert a szerelem minden kockázatot megér…
"Az ismerősei közül olyan sok lány álmodozott arról, hogy hercegnő lehessen, ő pedig semmi másra nem vágyott jobban, mint hogy egyszerű lány legyen."
A fülszöveg és a prológus után máris kistányérnyira gúvadt a szemem, ahogy összeraktam magamban néhány dolgot. Ettől kezdve nem volt megállás. Folyamatosan olvasni akartam a sorokat.
"Leszámolt a múltjával. Új életet kezdett, és ezt az életet úgy fogja élni, ahogy ő akarja."
Heath nem okozott csalódást, érdekesen osztotta meg velem ezt a történetét is, amihez a múlt és a jelen váltakozó fejezeteit hívta segítségül.
"Önkéntelenül is arra gondolt, hogy milyen ritkaság ennyire megnyilni egy másik ember előtt, ilyen önfeledten felfedni a szívét és a lelkét, minden félelem nélkül, mert a bizalom teljes."
Az alapsztori nem idegen, többféle műfajban is ellőték már ezt a "régen szerettük egymást, de elváltunk, évekkel később meg újra összehozott a sors" típusú klisét. A múlt tele volt évődéssel, bájjal, feltétel nélküli összetartozással, viszont a jelen meg pont ellenkezőleg, inkább keserűséggel, csalódással. Azt hittem, időközben minden fontosabb morzsát felcsipegettem és összeállt a teljes történet, és megveregetheten a vállam hogy milyen okos vagyok, de fittyfenét! Főhősnőnk, Lavinia akkora meglepetést okozott, hogy csak tátogásra futotta tőlem. Talán emiatt is volt emberibb ő, tudott közelebb férfkőzni hozzám mint a legtöbb történelmi romantikus főhősnő, és a rokonszenvem mellett a tiszteletemet is elnyerte.
"... Nem kaphatjuk vissza, amink volt. (...)- De ez nem jelenti azt - folytatta Finn lassan -, hogy nem találhatunk rá valami még jobbra, mint amink volt."
Ó, a drága Finn nagyon tetszett. Az, hogy józan gondolkodású volt, hogy idővel képes volt túllátni a harag, csalódottság és önmarcangolás ködén, amin túl ott volt a boldogsága kulcsa, Lavinia. Megnyugtató volt a tudat, hogy cseppet sem volt kicsinyes és nem akart semmi mást, csak megérteni a miérteket és segíteni akart valaha volt kedvesének, miközben éltette a szívében a remény lángját, hogy talán a sors most kegyes lesz hozzájuk.
"Hihetetlenül veszélyes volt azonban belegondolni, hogy ő nemcsak Finn elismerésére vágyik, hanem a szívét is szeretné megint a magáénak tudni."
Azért érzelmileg ez a rész alaposan megsoroz. Itt nem a vágyon és az "ó, jaj, nem lehetünk egymáséi" szlogenen van a hangsúly. Nem mondom, hogy helyenként nem idegesített fel, mert de. És jobban összetört, mint azt előre megjósoltam magamnak. De ez a kötet sokkal több mindent adott. Nem csak szórakozást, hanem fájdalmas könnyeket is, amire nem számítottam. Egy ponton már nem bírtam ki, hogy ne olvassam végig. Rég volt már, hogy hajnali három után rakjak le egy könyvet.
NAGYON AJÁNLOM
Összesítés: ahogy A havishami ördögfiókákra, úgy a Botrány és szenvedély sorozat első három részére sem lehet panaszom. Sőt.
Izgalmas volt belesni az arisztokraták életének díszes függönye mögé, ami egy sokkal sötétebb, képmutatóbb világot mutatott nekem. Az első résszel ezt kezdtem is megtapasztalni, de ott inkább az évődés, a sóvárgás vitte el a történetet, majd egy csattanóval emlékeztetett arra, hogy itt nem csak szórakoztató történet van ám, hanem kemény drámai rész is. Amit a folytatás nem igazán akart tovább boncolni, inkább szórakoztatott, de ez egyáltalán nem vette el a lelkesedésemet, azt adta amit vártam, és elégedett is voltam vele. Viszont a harmadik rész sokkal jobban ütött, mint az első kettő. Kiütött. Azokat is szerettem, láthattátok, egyikről sem tudok rosszat mondani, de az Egy ágyban a csábítóval érzelmileg a padlóra küldött.
Magas a léc, de kíváncsian várom a következő részt, és azt, vajon megugorja-e. De ha nem, akkor sem fogok csalódni, csak hozza az első két rész színvonalát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése