Lorraine Heath munkássága és köztem A herceg szeretője című történet olvasása közben lobbant lángra a szerelem, ami A havishami ördögfiókák trilógia után a Botrány és szenvedély széria csak tovább tüzelt. Utóbbi hat részes tömény szórakozás, ami az előző történetekhez hasonlóan igazi szenvedélyes romantikus rejétyekkel, izgalommal, drámai pillanatokkal és jobbnál jobb főhősökkel teletűzdelve.
Az első öt kötet nagyon élvezetes volt, így alig vártam, hogy az utolsó rész is végre napvilágot lásson, ami A csábítás művészete címen pár hónappal ezelőtt meg is történt. Alig vártam, hogy az ígéretes fülszöveget olvasva végre kézbe vehessem a kötetet, de kicsit nehéz a szívem, mert egy újabb kedvenc sorozat záródik le. De Beast történetére már az első rész óta kíváncsi voltam, úgyhogy hamar rávetettem magam a könyvre. Majd pár év múlva úgyis nosztalgiázom egy újraolvasással.
Kiadói sorozat: Arany Széphistória
Sorozat: Botrány és szenvedély #6
Műfaj: történelmi romantikus
Eredeti cím: Beauty Tempts the Beast
Kötés: puhatáblás
Megjelenés: 2022 (eredeti megjelenés: 2020)
Fordító: Kovács Ágnes
ISBN: 9789635404322
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Leckéket akar venni csábításból
Althea Stanwick tökéletes úrihölgy, akinek az volt a sorsa, hogy egy gazdag nemesemberhez menjen feleségül, amíg egy árulás miatt el nem szegényedett a családja. Miután elvesztette a barátait, a vagyonát és a tiszteletreméltó státusát, Althea botrányos tervet eszel ki. Ha kitanulja a csábítás minden csínját-bínját, hatalmat szerezhet a férfiak fölött, és a saját feltételei szerint térhet vissza az elit társaságba. Azt is kigondolta, ki lenne a legmegfelelőbb tanár. Egy férfi, akinek a becsületessége és a vonzó külseje meghazudtolja a becenevét: Beast.
De a mindent elsöprő vágyat nem lehet tanítani
Benedict Trewlove talán nem tudja, honnan származik, azt viszont tudja, hová tartozik – London sötétebbik felébe, ahol védelmet nyújthat annak, akinek szüksége van rá. Csakhogy még egyetlen nő sem állt elő olyan vérlázító kéréssel, mint ez a titokzatos szépség. Althea nem tartozik a bűnös világhoz, még akkor sem, ha olyan szemérmetlen kísértést kínál, amelynek a férfi nem tud ellenállni. Amikor a származása titka végre napvilágra kerül, csak szenvedélyes, vad szerelem képes legyőzni a múlt árnyait.
Na, jó. Én vagyok érzékenyebb a szokásosnál, vagy mifene, de már az előhang - amiben Heath elmeséli, hogy az aktuális kötet főszereplő árvája miként került Ettie Trewlove-hoz -, könnyeket csalt a szemembe.
Benedict, alias Beast volt a sorozat előző köteteiben az a jómadár, akiről mindenki azt mondta jó ember és segítőkész, és ez abból a néhány jelenetből le is jött amiben elvétve szerepelt, na de ez édeskevés volt az én kíváncsi természetemnek. A prológus szempárásító sorai után az első fejezet hitetlenkedő felröhögést eredményezett, amikor az írónő lerántotta a leplet hősünkről. Ha már az első pár oldal ezt produkálta, akkor jogosan felvetődik a kérdés, hogy mi jöhet még? Én pedig alig vártam, hogy megtudjam.
"Isten mindig megjutalmazza azokat, akik jót cselekednek" - szokta mondogatni az anyja, a férfi azonban úgy tapasztalta, hogy a jutalom akkor jön, ha az ember keményen dolgozik - még ha olyan területen dolgozik is keményen, amelyet a szigorúbb erkölcsi mércével bírók lenéznek.A nő, akit most figyelt, minden bizonnyal ebbe a kategóriába tartozott. Úgy nézett ki. Úgy beszélt. A puccos beszédmódja arra utalt, hogy nemesnek született, és akként is nevelkedett."
Az írónő hamar tovább bonyolította a cselekményt azzal, hogy Gillie fogadójában az egyik pincérlány láthatóan nemes származású, ami Beast-hez hasonlóan bennem is kérdéseket vetett fel, úgyhogy az írónő kellően felcsigázott a főszereplőket illetően. Igencsak hamar beszippantott a regény, és látva a magas molyos százalékokat, kényelmesen hátradőlve adtam át magam a történetnek.
"Nem tudta, miért ragadta meg ennyire a figyelmét tegnap este, miért bolygatta meg a benne lakozó magányosságot."
Főhősnőnk, Althea, a többi regény főhölgyéhez hasonlóan szintén az az "akkor sem adom fel" típus. Miután családjával együtt Whitechapelben talál menedérke, csakhamar felkelti Beast érdeklődését, aki tudtán kívül a szárnyai alá veszi - titkon vigyáz rá amikor a lány esténként a veszélyes utcákat járja. Eleinte egy kis ellenérzés, majd kíváncsiság mozgatja meg őket egymás iránt, de rövidesen finoman pattogni kezd köztük a kémia.
Párosok szempontjából ez a kötet viszi a prímet, a pálmát, meg minden más jóságot. Amihez pluszban az is hozzátesz, hogy egy kis Szépség és a Szörnyeteg újraírást olvashattam.
"Beast hozzá volt szokva, hogy egyes emberek ferde szemmel néznek rá. Fattyúnak születve és akként nevelkedve tudta, milyen érzés fénysugarat keresni a sötétségben."
"De azt is megtanulta Ettie Trewlove-tól és a testvéreitől, hogy a szeretet enyhíti a fájdalmat. Tudta, milyen hatalma van az érintésnek, a tudatnak, hogy tartozik valakihez, hogy van, akire mindig számíthat.Szerelmes azonban sohasem lett, sohasem hitte el, hogy a családján kívül bárki is szeretheti mindenestől, a hibáival együtt.Így aztán nem tudta megmagyarázni, miért vonzódik ilyen hevesen Althea Stanwickhez, miért érez irracionális késztetést a védelmezésre."
Althea csupa meglepetés volt. Nem olyan gyámolításra szoruló fiatal nő amilyennek először látni lehetett, mondjuk ezt a fülszöveg is elárulta már. Izgalmas karakter, aki kiutat keres a botrányokkal meglocsolt kilátástalanságból, és emiatt alkut köt Beast-tel, de még milyet! És ő is könyvmoly, úgyhogy hamar megszerettem.
Imádom, hogy az írónő most sem felejtette el a történetbe szőni a könyvek és az olvasás iránti rajongást.
"... Most biztos bolondnak tűnök, mert úgy teszek, mintha egy regény élne, és eldönthetné, hogy merre tart.- De hát él is, nem? Amikor készen van, akkor életet lehel az emberekbe, akik olvassák. Vagy az olvasók lehelnek életet belé. Azért is szeretem annyira a könyveket, mert olyan érzést keltenek bennem, mintha egy baráttal utaznék."
"Menni fog. Csábítót tudok faragni magából anélkül, hogy megszegném a szabályaimat."
Oh, ez a könyv, ez buja. Méltó a magyar cím. De a gyakran felbukkanó cuki részek is viszik a prímet. De ez a regény nem csak szenvedélyes és olykor vicces vagy drámai, hanem érzelmes is. Imádtam elmerülni Althea és Benedict beszélgetéseiben. Tetszett, ahogy őszintén megosztották egymással a gondolataikat, vagy épp a múltjukról meséltek. Jólesett végigkövetni ahogy egyre nagyobb lett közöttük a bizalom, amire idővel a vágy segített rátenni a szerelem sarokköveit.
"Althea hirtelen úgy érezte, elég lesz csak egy férfit megőrjíteni - ezt itt."
Plusz pont még a történet tanító jellegű pillanatai miatt is, amikor is Althea rájön, hogy minden rosszban van valami jó, akár több is: hogy megismerkedett Beast-tel, hogy megtanulta értékelni az élet apró örömeit, valamint az egyszerű embereket és a kemény munkát.
"Mielőtt idejött volna, az élet kétségbeejtőnek és reménytelennek tűnt, most azonban tele volt ígéretekkel."
Közben az írónő lassan fokozta a drámai szálat, több csavart is belevitt a történetbe, ami hol bosszantó volt, még ha meg is értettem az egyik karakter álláspontját, máskor pedig igyekezett megszorongatni a könnycsatornáimat.
"A nő enyhített a lelkét mardosó magányon."
Általában nem szoktam köszönetnyilvánításokat meg szerzői utószavakat olvasni, de annyira belemelegedtem a történetbe, hogy a vége főcím után sem akartam becsukni a könyvet, ezért végigszemléltem azt a másfél oldalt. De jól tettem! Az utolsó bekezdéstől majdnem elpityeredtem örömömben, miközben körbeszaladt a szám a fejemen. Aztán meglestem a borító mögötti reklámot, és kicsusszant egy Oh Yeah!
Összesítés: különleges helyet foglal el a szívemben ez a sorozat, kötetről-kötetre egyre jobban belehabarodtam a Trewlove-ok történeteibe. Érzelmekben, bujaságban, mókás és drámai pillanatokban egyikben sem volt hiány, hálás vagyok Lorraine Heath-nek, hogy megalkotta ezt az irigylésre méltó családot, akiket mindig összetartott az önzetlen szeretet. Szenvedtek és szerettek, minden velük történt dolgot maximálisan átéreztem, ez pedig köszönhető a remek alapnak, az olvasmányos írásmódnak, a lebilincselő cselekményvezetésnek, és az élő, lélegző, erős és kitartó karaktereknek. Itt még a "leggyengébb" kötet is nagyon jó volt, ami pedig igazán pluszt adott és hajnalig fenntartotta az érdeklődésemet, és ugyanakkor könnyeket csikart ki belőlem, az méltó helyet foglal el a nagybetűs KEDVENCEIM közt.
Kívánom, hogy minél több olyan asszony, ANYA legyen a világon mint Ettie Trewlove, aki olyan nemeslelkű gyerekeket nevelt fel, mint Mick, Gillie, Finn, Aiden, Fancy és Benedict. Kitalált karakterek, igen, de azért remélem jó pár hasonló ember szaladgál a valóságban is, mint ők. Szerettem a történeteiket, szerettem végigkisérni ahogy szerelembe estek, és szerettem a választottaikat is - több könyves kebelbarátnőt is avattam a sorozat olvasása közben.
A csábítás művészete pedig méltóképp megkoronázta ezt a hosszú sorozatot, szinte végig mosolyogva olvastam, annyira jólesett. Mindenképp újraolvasós lesz, és külön öröm, hogy a hatodik kötettel sem kell végleg elbucsúznom a karakterektől.
Imádtam ezt a könyvet, hatalmas kedvencem lett, természetesen
NAGYON AJÁNLOM
A könyvet köszönöm a Vinton kiadónak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése