Most ezekkel a könyvekkel mit kezdjek? #2

     Nem gondoltam volna, hogy az egyszeri könyvmorzsás posztom végül rovattá fejlődik, de az a helyzet, hogy az utóbbi időben ismét sikerült kifognom néhány olyan regényt, amin szétuntam az agyam vagy felidegesített, esetleg nem fogott meg annyira és ezek miatt nem is tudok és nem is akarok róluk bő lére eresztett értékelést írni. Viszont pár mondatban szívesen megosztanám veletek a gondolataimat.

Ha valakinek esetleg pont a kedvenc könyvét fikázom éppen, elnézést, rá se rántson, különbözőek vagyunk, és az a szép az olvasásban, hogy mindenkiből más érzelmet vált ki az adott regény. És mindig a saját véleményünk a mérvadó. Az én véleményem is szubjektív.

Kiadó: Maxim

Kiadói sorozat: Passion válogatás

Sorozat: A vonzalom tárgyai #1

Műfaj: chick-lit, erotikus-romantikus 

Oldalszám: 222

Eredeti cím: His Banana

Kötés: puhatáblás 

Fordító: Stier Ágnes

Megjelenés: 2019 (eredeti megjelenés: 2018)

ISBN: 9789634993445

     Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Az ​új főnököm szereti a szabályokat, és van egy, amit senki sem mer megszegni…

Senki sem érhet a banánjához.

Komolyan.

De én persze megérintettem.

Ha jobban bele akarunk menni, valójában a számba is vettem.

Megrágtam… és még le is nyeltem.

Tudom… Rossz, rossz lány vagyok.

Ezután vettem észre őt, és akár elhiszitek, akár nem, nem úgy lehet a legjobb első benyomást kelteni, ha épp a pasi banánjától fuldokolsz.

Egy kicsit visszamegyek az időben. Mielőtt még megérintettem egy billiomos banánját, végre megkaptam az első igazi kiküldetésemet üzleti riporterként. Ez nem a megszokott, béna munka volt, mint interjút készíteni egy kukással a kedvenc útvonaláról, vagy cikket írni arról, hogy milyen nagy dolog összeszedni a kutyaszart a kertekből.

Nem bizony. Az ilyenekből épp elég is volt.

Ez volt a nagy kitörési lehetőségem, hogy bebizonyítsam, több vagyok, mint egy két lábon járó katasztrófa. Be kellett épülnöm a Galleon Enterprise-ba, hogy bebizonyítsam a korrupciós gyanút.

Jöhet a James Bond-zene.

Csak annyit kellett tennem, hogy felvetetem magam gyakornoknak, és simán lenyomom az interjút Bruce Chambersonnal.

De fel kellett volna készülnöm rá, hogy a pasi úgy néz ki, mint akit direkt a női vágyak megtestesítésére faragtak. Viszont így is muszáj volt összehoznom. Semmi baki, semmi bénázás, semmi apró baleset. Csak kevesebb, mint egy óráig kellett összeszedettnek lennem.

Vissza a jelenbe, a konferenciaterembe, a banánjával a számban. A banánjával, amin még a neve is rajta volt nagy, fekete betűkkel. Pár perccel, miután ezt észrevettem, bejött, és rajtakapott. Pár perccel ezután már fel is vett.

Tudom… Nekem sem tűnt túl jó jelnek.

"– Mondja, ma reggel úgy kéri a kávéját, hogy beleköptek vagy anélkül?

– A séfre bízom."

 

    Csalódott vagyok.

Mérget vettem volna rá, hogy ez egy erotikával jól meghintett chick-lit lesz a jobbik fajtából, amit majd párnával a szám előtt fogok olvasni, hogy tompítsam a röhögésemet. Hát, nem röhögtem. Nem volt szórakoztató. Az erotika részét meg hagyjuk. Elnyújtott, erőltetett, nem volt szexi. A nagy egymásnak esés… bakker, talán még jó is lett volna, ha nem Bruce szemszögéből olvasom. Viszont azon nevettem… még ha kínomban is.

A szereplők… jaj én nem is tudom mit mondjak. Abszolút nem éreztem őket kidolgozottnak. De úgy az egész sztorit nem. Darabos volt, hiteltelen. Vajon látta szerkesztő az eredeti kiadást?

Szerettem volna egymás után olvasni a részeket. De most elment a kedvem a folytatástól, még ha a többi is rövidke, és gyorsan haladnék vele. Inkább legyen egy sztori száz oldallal hosszabb, de jól megírt, mint egy ilyen összedobott fércmű.

3/10

Kiadó: Könyvmolyképző 

Kiadói sorozat: Rázós könyvek 

Sorozat: King #1

Műfaj: dark romance 

Oldalszám: 328

Eredeti cím: King

Kötés: puhatáblás 

Fordító: Beke Zsolt

Megjelenés: 2018 (eredeti megjelenés: 2015)

ISBN: 9789634573630

     Nincs hol laknia. Nincs mit ennie. Nincs kihez fordulnia. Doe nem emlékszik a múltjára.

A hírhedt nehézfiú most szabadult a börtönből. King az az alak, akivel jobb nem szembekerülni, mert vérrel, fájdalommal, szexszel, vagy ezek kombinációjával fizet meg az ember. King jövője azon múlik, hogyan tudja egyensúlyozni az életét.

Doe történetét homály fedi.

Amikor sorsuk összefonódik, rá kell döbbenniük, hogy a folytatáshoz meg kell tanulniuk elengedni addigi életüket.

Romantika és erotika, krimivel fűszerezve – a tökéletes elegy az olvasói szívek megdobogtatásához.

"A szabadság azt jelenti, hogy az ember választhat. 

Nekem nincs mi közül választani." 

 

    Vannak könyvek, amik megragadják az embert és szép kis rajongótábort vonnak maguk köré. A King is ilyenné vált, a sok öt csillagos értékelés miatt nyugodtan nyúltam a könyvhöz és vártam, hogy engem is beszippantson. Az elején minden jól ment. King részeinél még csak olvastam és sodródtam az árral, de Doe szemszögénél már figyeltem, mert érdekelt ez a lány. Érdekelt a titokzatos múltja és az is, hogy hová halad az élete. 

Eddig úgy gondoltam, bírom gyomorral az Rázós könyveket. Hát úgy tűnik, ez eddig tartott. Milyen qrvára elcseszett világ ez, hogy tizenéves fiúk napi cseveje a drogból megszerzett pénzen, qrvákon, meg gyilkosságokon alapszik. De még nem is ez volt az, ami kiakasztott. Hanem az öncélú erőszak. Az egyik nem lepett meg, mert az tette azzá azt az embert amivé vált. A másiknak viszont értelme az nem volt, mert úgysem lett belőle drámai szál, a szereplők szinte átléptek rajta, mint egy kutyasz@ron (SPOILER!!! meg mi az már, hogy Doe lábának a végén semmi baja? Azért ott nem kis sérülés történt SPOILER vége). Ha azért kellett hogy felidegesítsen és kifakadjak... nos, sikerült. 

Nem nyűgözött le a könyv. Nem tetszett benne szinte semmi. Több mint kétszáz oldalon keresztül káromkodáson kívül nincs semmi égbekiáltóan döbbenetes, erre az utolsó hatvan oldalon kétszer is a nyakamba zudította Frazier a sz@rt. Oh, bocs, pardon, háromszor. Ha a történetvezetés nem is fogott meg, nem tört össze, azért előfordultak verbális pofonok, amik figyelemre ösztönöztek. A végén pedig egy igazán nagy meglepetés fogadott! Akkorát szólt, hogy hihetetlen! Na, amiatt akarom elolvasni a folytatást. 

3/10

Kiadó: Árkádia

Műfaj: pszicho-thriller 

Oldalszám: 448

Eredeti cím: Misery

Kötés: puhatáblás 

Fordító: Szántó Judit

Megjelenés: 1990 (eredeti megjelenés: 1987)

ISBN: 9633071615

     Paul Sheldon sikeríró, a szépkeblű közönség bálványa befejezi legújabb és legjobb regényét, aminek örömére jól benyakal, és kábán autóba vágja magát. Egy veszélyes útkanyarban utoléri az észak-amerikai Sziklásghegységben nem ritka hóvihar. Isten háta mögötti, magányos tanyaházából bevásárolni indul kisteherautóján AnnieWilkes, a Sheldon-regények könnyes rajongója. Az árokba borult autóroncsban kedvenc szerzőjéreismer, kinek összetört testében alig pislákol az élet. Kihúzza az árokból. Hazaviszi. Életre kelti. Új Sheldon-regényt akar. Csak magának. 

"... szépdolog a reménység, nemes a küzdés, de a végén úgyis csak a balvégzet dönt."

 

 

     Nem volt idegen a történet, mert az már korábban körvonalazódott bennem. Feszültséggel teli regényt vártam, erre kaptam egy pszichológiai jellemzést egy nőről, az arckifejezései végett. Az sem segített, hogy a sztori tele volt gondolattársításokkal. Amíg néhány működött, például: cölöpök - lábfájdalom, dagály - gyógyszer ami elfedi a cölöpöt, Hold - Annie, aki adagolja a gyógyszert, a többséget feleslegesnek éreztem, csak több lett tőle a szöveg, de nem érdekesebb. Viszont amikor Sheldon elkezdett írni, és felbukkant a "történet a történetben" rész, onnantól kezdve abbahagytam a gyorsolvasást és alaposan szemrevételeztem minden mondatot. 

Azt mondták durva dolgok vannak ebben a könyvben. Olvasom, olvasom, közben eltűnődtem, hogy hol vannak ezek a részek? Jó, összetörve, bezárva lenni egy gonosz, elmeroggyant házában nem épp sétagalopp, de aztán csak elkezdődött. King lassan, komótosan csepegtette a durvaságot. 

Látom és értem miért szeretik annyian Kinget. Érdekes a stílusa, nem mindennapi történeteket ír. De nekem ez könyv a kicsapongó gondolatok miatt nem igazán tetszett, ezért az írót el is engedem. 

6/10

Kiadó: Alexandra 

Kiadói sorozat: A ponyva királyai

Műfaj: krimi, klasszikus

Oldalszám: 270

Eredeti cím: Ten Little Niggers

Kötés: puhatáblás 

Fordító: Szíjgyártó László

Megjelenés: 2010 (eredeti megjelenés: 1939)

ISBN: 9789630791038

     Tíz egymásnak ismeretlen ember meghívást kap egy pazar villába. A villa egy sziklás, elhagyatott szigeten áll, amely sziget néger fejhez hasonlít, arról kapta a nevét is. A villa titokzatos tulajdonosáról mindenféle pletykák keringenek. A vendégek, bár valamennyiük múltjában van valami, amit legszívesebben elfelejtenének, reménykedve és örömmel érkeznek meg egy pompás nyári estén a sziklás öbölbe. A tulajdonos azonban nincs sehol… A felhőtlennek ígérkező napokat egyre félelmetesebb események árnyékolják be. A sziget látogatóit a különös fordulatok hatására hatalmába keríti a rettegés. Tízen érkeznek. Hányan távoznak?

A bűnügyi regény koronázatlan királynőjének talán legjobb, leghíresebb művét tartja kezében az olvasó.

"A fene belé, átkozottúl fura ez az egész."

 

     Egy sziget, tíz különböző karakter, egy ősrégi versike, aminek alapján ugyanúgy hullanak a szereplők. De ki a gyilkos és mi az indíték? 

Agatha Christie egy jófajta krimire invitált, amiben ki kellett találnom, hogy ki a tettes, persze nem sikerült, de ki az akinek igen? Van olyan ember ezen a bolygón? Christie főcsattanója eszméletlenül zseniális volt, azt el kell ismerni. De maga a regény egészével hadilábon állok. Főleg, mert egyik szereplőhöz sem sikerült közel kerülnöm. 

Egyesek micsoda senkiháziak voltak ebben a regényben. Félelmetesen maguknak valóak és közönségesek. 

"Furcsán van összeválogatva a társaság." 

Itt nem lehet megkedvelni a szereplőket. Itt csak a gyilkossági rejtély ami számít. Ahogy előre haladunk a történetben és egyre fogynak az áldozatok, egy kis izgalom járt át, de nem sokáig. Inkább vártam a könyv végét. 

3/10

Kiadó: Alexandra 

Kiadói sorozat: A ponyva királyai

Sorozat: Hercule Poirot #13/Arthur Hastings #8

Műfaj: krimi, klasszikus 

Oldalszám: 286

Eredeti cím: The ABC Murder

Kötés: puhatáblás 

Fordító: Vermes Magda

Megjelenés: 2010 (eredeti megjelenés: 1936)

ISBN: 9789630791045

     Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A gyilkosság általában egyszerű bűncselekmény. Ám ha egy mániákus sorozatgyilkos az elkövető, máris minden bonyolultabbá válik…

Hercule Poirot, a legendás nyomozó levelet kap, melyben ABC, a titokzatos gyilkos kihívás elé állítja. Minden, amit ígér, valóra válik: Andoverben meghal Mrs. Alice Ascher; Bexhillben Betty Barnard; Churstonban Sir Carmichael Clarke. A hajsza egyre nyomasztóbb, és Poirot talán hibát követ el…

"Amatőr detektívek seregévé vált Nagy-Britannia egész lakossága." 

 

     Ez a regény is fárasztóan indult. Férfiak unalmas fecsegését olvasni kopaszodásról, hajfestésről, öregedésről, nem túl érdekes. 

Ezúttal két nyomozót kaptam, egyikük a világhíres Poirot, akit örülök, hogy végre könyvváltozatban is megismertem. 

"Egy öreg trafikosné meggyilkolását valahogy közönségesnek, érdektelennek találtam." 

Fú, ez a Hastings (Poirot "társa") de érzéketlen figura. Jó, hogy nem tapsikolt, amikor később kiderült, hogy nem egyszerű gyilkossággal állnak szemben. Bevallom, jó volt látni amikor Hastings egy idő után mégis zaklatott lett a bűncselekménysorozat miatt. Az addig nyugodt Poirot is nyugtalanná tette. Látszott a nyomozókon, hogy emberiek, nem papírmasék ahogy indultak (inkább Hastings indult annak). 

Nem rossz ez a könyv, csak nem izgalmas. Száraz. Tényként, érzelemmentesen közöl mindent. És ez nem csak a cselekményvezetésnél tűnt fel, hanem a szereplőknél is. Érdekes, hogy a nyomozókhoz csatlakozó hozzátartozókat nem igazán rendítette meg húguk/bátyjuk halála. Érzéketlenül inkább arra koncentráltak, hogy a testvérük egy fantasztikus ügy, egy sorozatgyilkosság kulcsszereplője. Na, nekem ez a felfogás volt fantasztikus. 

Úgy tűnt, itt csak Poirot-nak van esze és logikája. A többi csak elvan és várja a sült galambot. Hátha megoldja magát az ügy, vagy mi. Esetleg feladja magát a gyilkos. *megvető horkantás

Ami tetszet:

- Poirot maga. A személye, a fizimiskája, a megfigyelései, a nyomozói alapossága. 

- a vége. Hogy akike ráhúztam a vizes lepedőt, ártatlanok voltak. A bűnténysorozat okosan volt kitalálva. Nem volt olyan egyszerű az indok, mint aminek hittem. 

Ami nem:

- a szereplőgárda (kivétel Poirot)

- néha idegesítőek voltak a zsarúk

- nem volt izgalmas a cselekményvezetés

4/10