Hadházi Anita: Dubaj gésái

Forrás

     Hadházi Anita történelmi romantikusaival hívta fel magára a figyelmemet. Igaz egy kedves baráti ajánlás, no meg a kötetek szép és igényes borítói is fokozták a kíváncsiságomat - az írónő debütáló regénye itt is pihen a polcomon. Viszont az Álomgyár kiadó nyújtotta lehetőséggel élve szert tettem az írónő legújabb, ezúttal más műfajba belekóstoló regényére, a Dubaj gésái című krimi thrillerre.

Kiadó: Álomgyár 

Műfaj: krimi, thriller 

Oldalszám: 368

Kötés: puhatáblás 

Megjelenés: 2024

ISBN: 9789635709342

Érdekel? IDE kattintva megrendelheted!

     Az ​új kezdet lesz a vég?

Mauer Szofi végre megkapja álmai munkáját: felveszik légiutas-kísérőnek az Egyesült Arab Emirátusok nagy presztízsű légitársaságához, a Dubai Wingshez. Beköltözik a cég által biztosított szálláshelyre, ahol megismeri a lakótársát, Michát. Szofi anyagi helyzete nem túl fényes, hiszen a légitársaságtól a tréning alatt csak az alapbért kapja. Így amikor a lakótársa megkéri, hogy ötszáz dirhamért cserébe hoszteszkedjen helyette egy rendezvényen, ő azonnal igent mond. A partin az események szörnyű fordulatot vesznek, de az igazi rémálom akkor kezdődik, amikor visszaér a szállására…

Alig három napja érkezett az országba, máris egy gyilkossági ügy gyanúsítottjává válik.

Vajon képes bebizonyítani az ártatlanságát? És valóban feddhetetlen?

Szofinak minden erejét latba kell vetnie, hogy megmeneküljön. Miközben rájön, nem csak a rendőrségtől kell tartania. Valaki más is üldözi.

Hadházi Anita regénye lebilincselő, szenvedélyes történet egy egzotikus világban, ahol a csillogás és a luxus mögött sötét titkok rejlenek. Itt semmi nem az, aminek látszik, és az indulatok úgy perzselnek, mint a sivatagi nap.

Hadházi Anita

"Hogyan változott át az a kellemes iszogatós este először egy különtermes rémálommá, utána pedig a legszörnyűbb tragédiává?"

     Szereted az interaktív könyveket? Amik olyan kalandra hívnak amikben igazán főszereplőnek érezheted magadat? Amikben laikusként vághatsz bele egy gyilkossági nyomozásba a saját szakálladra, de jól vigyázz, egyetlen rossz döntés és vége a játéknak... hacsak nincsenek kiskapuk, amik segíthetnek megszökni a szorult helyzetekből. Nos, a Dubaj gésáiról pont az ilyen könyvek jutottak eszembe. Mondjuk az is igaz, hogy én mindig a szimpatikus főhős bőrébe bújok, vagy az oldalvonalra képzelem magam temus Watsonként, miközben az agymenéseimet szuggerálom a sorok közé. Itt a főhősnő, Szofi bőrébe bújtam, a légikísérő tanoncéba, akit magánéleti problémái mellett az Univerzum még egy félresikerült hosztesz-meló után egy gyilkossággal is megvert, mert miért ne? Az élet úgyis annyi terhet rak az ember nyakába, amennyit elbír, nemde? Szegény Szofinak pedig kijárt a rosszból... nem csoda, ahogy a mondás is tartja, a "szegény embert még az ág is húzza". Igaz őt nem húzza, egyenesen cibálja. Mert grátiszban azt is megkapta, hogy egy darabig őt gyanúsították. Így ne kívánja meg az ember a xanaxot? Erre főhősnőnk mit tesz? Naná, hogy győz az igazságérzete, és ha már a lajhármódban dolgozó rend őrei nem haladnak, akkor majd ő kézbe veszi a saját sorsát és lakótársának is igazságot szolgáltat.

"A gyomrom görcsbe rándul, ahogy eszembe jut a cella, ahol a gyilkosság utáni éjszakát töltöttem. Kietlen, fénytelen és szűk, mint egy konzervdoboz. Micsoda kontraszt! Üvegpaloták mögött patkánylyukak, és mindkettő egyszerre Dubaj."

"Mielőtt kilép a hallba, lecsendesíti a légzését. Nyugodt ábrázatot ölt, úgy olvad bele a liftből kilépő légikísérők hullámzó csapatába, mint vércsepp a vízbe." 

Hadd emeljem ki, mi is volt jó ebben a regényben: az alaptörténet mindenképp, a stewardess életérzéssel együtt. A vágy szele, az álom, hogy Szofiból légiutas-kisérő legyen, meglegyintett. A "majd én felgöngyölítem az ügyet" dolgot is átéreztem, a csöppnyi nyomoknak amiket hősnőnk felfedezett, örültem, a sok furcsa viselkedésű gyanúsítottól pedig ugyanúgy összezavarodtam. Előttem volt egy adag gubanc, aminek sehogy sem találtam a végét, néha mentálisan el is fáradtam a történettől, de érdekelt a vége, meg az ahhoz vezető összefüggések, okok, meg hogy kinek milyen szerepe van a sztoriban, és melyiküknek a legvajasabb a füle mögött. Ám kikerülhetetlenül néha ellaposodott a történet, Szofi pedig egyre idegörlőbb volt az újonnan felfedezett makacs nyomozósdis hozzáállásával. De ilyenkor volt bedobva a várt mentőöv, azaz a romantika. Csak hát az Emirátusokban a nőknek icipicit nehezebb a helyzete, így Szofinak is meggyűlt a baja a történet igazi pandúrjával, Hafizzal. Bár a fickó nagyrészt szimpatikus ember volt, azért neki is megvoltak a felfogásbéli botlásai. Az előforduló parancsolgatásai, de leginkább a múltjából fakadó feldolgozatlan traumája miatti hezitálásától edzettem meg rendesen a szemgolyóimat - vagyis forgattam. De értem én, hogy kellett bele konfliktus, hogy a szerelmi szál izgalmasabb legyen, de nálam nem érte el a kellő hatást. Ahogy a történet vége sem, ami bár cselekmény szempontjából jól volt megtervezve, csak a kidolgozás sikerült a vártnál gyengébbre.

"Hafiz vár pár pillanatot, majd mögém lép, és gyengéden átkarol. A mellkasa kemény, a teste forró. Jóleső borzongás fut át rajtam, ahogy hozzám simul. A közelsége egyszerre izgat és nyugtat meg, lágy érintésére egy csapásra feloldódok. Ő rám borul, és beleszippant a hajamba, izgatóan forró a lélegzete a nyakamban. Aztán megérzem az ajkait is, ahogy csókokat lehel a fülem mögé, majd kínzó lassúsággal halad a kulcscsontom irányába. Egymás után illannak el a kifogásaim a csókjaira. Nem érdekel, mi a helyes, és az sem, mi lesz holnap. Remegek a vágytól, a bőröm bizsereg. Elvette az eszem, és kész vagyok mindenemet neki adni, ha kéri. Hafiz azonban nem kér, hanem játékosan a vállamba harap."

Összesítés: én azt mondom, aki érez magában spirituszt, az aknázza is ki a benne rejlő lehetőségeket, aki író és többféle zsánerben szeretné magát kipróbálni, tegye. Vagy bejön, vagy nem, nem veszthet vele. Hadházi Anita sem volt rest, hogy történelmi romantikusok után az olvasók szeme elé tárja krimivel és romantikával fűszerezett thrillerét, amiben a sztori jó alapokra volt helyezve, olvasóként tökéletesen bele tudtam magam élni a főhősnő szerepébe, aki lehúzottból lett álmainak élő, majd gyilkossági gyanúsítottból üldözött. Vagyis minden volt, csak jó nem. Sokszor szántam is szegényt, máskor meg ráztam volna, mint a szilvafát, annyira önjelölt Sherlock Holmes akart lenni. A makacssága, meg a lassan kialakuló rózsaszín köd miatt néha lankadt az érdeklődésem, de az olvasmányos stílus mindig megadta a kellő löketet, hogy ne csukjam be egy fejezet közepén a könyvet, hanem csak olvassam és olvassam tovább. Ezért pedig jár egy plusz pont, no meg a tökéletes borítóért is, ami egyszerre szép és komor. 

Az esélyt az írónőnek továbbra is megadom, csak remélem, hogy a későbbi köteteinek cselekményét jobban kidolgozza majd, hogy egyetlen helyen se kapjon el az öccsecsapottság érzet. Addig is hozzátok szólnék, kedves könyvmolyok, kik szívesen belekóstolnátok a krimi műfajba: a Dubaj gésáit nyugodtan vegyétek kézbe, mert számotokra tökéletes ugródeszka, 

AJÁNLOM

A könyvet köszönöm szépen az Álomgyár kiadónak!

"A megcsalás durva és igazán drámai dolog, de tapasztalataim szerint biztosabban ölnek az alig érezhető, de szívet érő szúrások." 

"– Na vetkőzz neki, angyalom, és hozz szépen egy whiskyt! – szólal meg, és közben tetőtől talpig végigmér.

Hát, nem indul valami jól a dolog. Csoda, hogy ezeknek a bunkóknak csak pénzért jönnek a lányok a bulijaikra?"

"Minden, az üggyel kapcsolatos teendőre vagy egy újabb hivatalos személy említésére mintha valaki szorosabbra húzná a mellkasomra erősített láthatatlan szíjakat. A rideg környezet, a barátságtalan hivatali hangnem az elveszettség legmélyebb bugyraiba taszít. Olyan, mintha egy rémálom kellős közepén lennék, és ködös aggyal, kívülről látnám magam."

"Aki alárendelt helyzetben van, az nyakig elmerül a szarban. Fullasztó, büdös és dühítő helyzet, de nem háríthatja a kizárólagos felelősséget a partnerére. Hiába tagadja, végső soron ő adta a lapátot a másik kezébe."

" Annyira dühös vagyok, hogy ezt már nem tudom elviselni egy hangosan kimondott csesszétek meg nélkül. Csesszétek meg, sziszegem megint, és jobban esik, mint egy mély levegővétel. Mindig ilyen hipnotikus ereje volt a káromkodásnak? "

" – Miss Mauer!

Odakapom a fejem. A hadnagy könyököl ki a lehúzott kocsiablakon. Nem dob fel a látványa, de a gyilkosé azért rosszabb lett volna. "

" – Üres a pokol.

– Tessék?

– Üres a pokol. Itt van minden ördög. "

" A. P. F. Chang jó lesz? – kérdezi, amikor végzek és csatlakozom hozzá az üzlet előtt. – Éhen halok.

– Nekem jó. – Fogalmam sincs, hogy mit lehet enni egy ilyen piefcsángban, de gyanítom, valami kínait. "

" Érzem, ahogy a végtagjaimból kimegy az erő. Talán az lenne a legjobb, vesztesként padlóra kerülni, zokogni és önsajnálatban fetrengeni. Lepillantok a szőnyegre, puha bojtjaival hívogató közeg. Érzem, ahogy a szám megremeg, de megálljt parancsolok a kibuggyanó könnyeknek. Erőt kell vennem magamon. Nem hagyhatom el magam, különben is, mire lenne az jó? "