Alwyn Hamilton: A szultán foglya

     Alwyn Hamilton ismét megcsinálta! Olyan folytatást írt, ami szinten tudott maradni A homok leányával.

Kiadó: Maxim
Kiadói sorozat: Dream Válogatás
Sorozat: A sivatag lázadója #2
Műfaj: high fantasy, young adult (YA)
Eredeti cím: Traitor to the Throne
Oldalszám: 448
Kötés: füles, kartonált
Fordító: Béresi Csilla
Megjelenés: 2018 (eredeti megjelenés: 2017)
ISBN: 9789632619668

 Megrendelés

     Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Hatalom. Szerelem. Árulás.

Amani, a Kékszemű Bandita több mint egy éve harcol a Lázadó Herceg mellett, és már az egész világon félik a nevét. Amikor egy váratlan támadás során elrabolják, erejétől megfosztva és szerelmétől elszakítva a szultán palotájában köt ki – ez pedig olyan hely, ahol minden sarok mögött veszély leselkedik. Intrika, gyanú és félelem érezhető a falak között, de Amani igazi sivatagi lányként hamar rálel a túlélés titkaira. Dacolva minden veszéllyel kémkedni kezd a lázadóknak, ám ahogyan egyre több időt tölt magával a szultánnal, ráadásul a múltja különös alakokban bukkan fel előtte, szívében kétségek merülnek fel, hogy vajon a jó oldalon áll-e. De ez itt még közel sem a vég, hiszen, mint tudjuk: „Az új hajnal új sivatagra köszönt.”

 "A palota van olyan veszélyes, mint a sivatagi éjszaka."

     A cselekmény úgy indult, mint a kalandfilmeknél: rögtön belevág a sűrűjébe, és egy akciódús nyitánnyal kezdett. Majd visszatértünk lázadó csapatunkhoz, ahonnan némi idő és bonyodalom után Amani fogságba került, mégpedig a Szultán palotájába, azon belül is a háremben. Itt egy picit megcsappant a lelkesedésem, mert annak idején a Szulejmánt is azért hagytam abba, mert meguntam a háremhölgyek egymás ellen való mesterkedéseit, amiből itt sem volt hiány. Viszont feldobta az unalmasnak hitt történetvezetést egy rejtély: hová tűnnek el a megunt háremhölgyek? Igaz, nem nehéz kitalálni mi lett velük, viszont mindez mellett alapos ok húzódott, amit nem mondok el, mert az egyik csavarhoz köthető.

"Shazad mindig azt mondta, a legnagyobb erősségünk az, ha alábecsülnek minket."

Nem volt könnyű Amani dolga a háremben. A Szultán örököse szemet vetett rá, a háremhölgyekben pedig életre kelt a zöldszemű szörnyeteg, de nem féltékenység miatt, hanem mert jól tudták: ha egy új tag jön, valakinek a régiek közül mennie kell. Amani ezért szövetségeseket próbált szerezni, de még ő sem hitte, hogy olyan emberekkel hozza össze a sors, akik csupa meglepetést tartogattak: jót is, rosszat is.
A viszontlátott és új karakterekkel kapcsolatban párszor kikerekedett a szemem. És itt most kicsit rátérnék a történet nagy gonoszára, a Szultánra.
Amaninak a palotában töltött időben többször is alkalma nyílt a Szultánnal beszélni, aki okos és ravasz, múltbéli bűnei ellenére pedig jó uralkodónak tűnik. Eszmefuttatásait hallgatva a lány kissé megingott a Lázadó Herceg ügyébe vetett bizalma, de nem csak neki, engem is elgondolkodtatott , hogy mi lenne jó a népnek? Egy ismert hatalom, ami kicsit nyomorúságos de megszokott, vagy egy új uralkodó, aki semmit nem tud a külhoni fenyegetésekről, bárányként csöppenne egy farkasokkal teli verembe, ahol ha nem kezd el okosan tárgyalva, erős kézzel uralkodni, akkor pillanatok alatt elpusztítanák a birodalmával, népével együtt. Hát igen, szüksége van a lakosságnak a bizalomra és egy jobb jövőbe vetett hitre. De a Lázadó Herceg nem csak eszme, és nincs egyedül, mert olyan bátor társak állnak mellette, akiktől jobb barátot el sem képzelhetne. Viszont a háború még őket sem kímélte. A történet során nem csak névtelen katonák haltak meg, hanem olyan karakterek is, akiket fájt elveszíteni. Hamilton tudta, mire használja fel áldozatukat, ami tényleg odacsapott, de ettől még nem vagyok boldog, mert sajnáltam a karaktereket.

Nem csak halál és elkeseredettség itatta át a történetet, néha kaptam pár romantikus percet, olykor pedig egy pici, mosolyra ösztönző humor is bekacsintott.  Mindezek oldották a feszültséget.

"Minden szem rám szegeződött. Ha tudtam volna, hogy a figyelem középpontjába kerülök, legalább megfésülködöm." 

Izgalmakban nem volt hiány, erről gondoskodott Hamilton biztos kézzel vezetett cselekménye és érdekes karakterei, akikből nem volt kevés, de az írónő épp annyit foglalkozott mindenkivel, amennyit kellett. Főszereplő lévén, Amani kapta a legtöbb figyelmet, akinek örömömre, még több érdekesség derült ki a múltjáról.

Összesítés: szerencsésnek mondhatom magam, mert ismét egy kalandos történetben merülhettem el, ahol a sivatagot felváltotta a Szultán fényűző palotájának helyszíne. Ott aztán főszereplőnknek nem csak a csillogás jutott, hanem általa bepillanthattam a selyemfüggöny mögé, ahol az áskálódás, félelem, halál, hozzátartozott a mindennapokhoz. És én még azt hittem, unatkozni fogok a palotai részeket olvasva.

A történetvezetésbe még több színt hoztak a legendás dzsinnek és az érdekes karakterek, na meg az ütős csavarok.
Egy szó mint száz, nagy favoritommá vált ez a sorozat, a Kékszemű Bandita, azaz Amani, pedig kedvencemmé.

9/10

  A könyvet köszönöm a Maxim kiadónak!