A. O. Esther: Gombnyomásra I.

     A.O. Esther aztán nem semmi írónő. Csak úgy ontja magából a történeteit. Az első sorozatával, az Összetört glóriákkal totál meggyőzött, már a második könyv kedvencemmé vált, ugyanúgy a harmadik is. A negyediknél akadtak apró problémáim, de az is nagyon jó olvasmány, hamarosan pedig jön az ötödik könyv, és még két másik is. Szépen szaporodik a sorozat, remélem minimum tíz része lesz. De ha több, én azt se bánom. :) Sőt, Eszter nemrégiben elkényeztetett az új sorozatának, a Gombnyomásra trilógia első kötetével. Ahogy az előző könyvei, ez is nagyon gyönyörű, a megszokott minőségű, a borító pedig élőben valami csodaszép. Egyszerű, de nagyszerű. A színek, a dombornyomásos aranyfelirat mind nagyon jól néz ki, a gombot meg olvasás után nem tudom miért, de állandóan nyomkodtam. Csak egyszer vagy kétszer alkalmanként, nem is értem miért, talán a kimerültség tette velem. Ejj, de szórakozott vagyok néha. :P

     A 19 éves Mia Milton élete fenekestül felfordul, amikor álmában megjelenik dr. Cohen, a halott tudós szelleme, és arra kéri, segítsen befejezni a munkáját, amely egy gombnyomásra megváltoztatja majd a világot…
2222-ben járunk, Manipura városában. A Föld már nem hasonlít régi önmagára. A húsz évvel korábbi Dimenzióváltás óta az emberek látják egymás auráját, így nem titok többé, kinek mit rejt a lelke. A „jók” megalopoliszokba gyűlnek és energiafalakkal veszik körül magukat, a „rosszakat” pedig száműzik a vadonba. Míg a fal egyik oldalán tengernyi luxusban élnek az emberek, a másik oldalon éhínség, nyomor és katonai vérengzés tizedeli őket.

Mia tisztában van azzal, mit kockáztat, amikor a szellem utasítására sírt rabol és betörést követ el, mégis jeges zuhanyként éri a hír, miszerint kettős gyilkossággal vádolják. Menekülnie kell hát a rengetegbe, holott ártatlan. A sors Liam Blackwood, a fejvadász karjába sodorja, aki zsigerből gyűlöli a manipuraiakat, miközben súlyos adósság nyomja a vállát bajba került öccse, Russel miatt. Döntenie kell, hogy a becsületére hallgat és a lány pártjára áll, vagy inkább a Mia fejére kitűzött vérdíjjal menti saját bőrét.
Eközben a rémséges vadonban, a Hobbs-birtokon élő két fiatal lány, Ruby és Stella arról álmodnak, hogy szerencsét próbálnak a csillogó nagyvárosban. Munkát vállalnak odaát, ám hamar rájönnek, hogy a mesés aurák fénye súlyos titkokat rejteget. A felismerés sajnos későn érkezik, és a lányoknak küzdeniük kell, ha élni akarnak.

A vadonban szüntelenül tart a vérontás, gyilkos mutánsok szedik az áldozataikat, akiket mesterségesen tenyésztett ki a katonaság a népesség-szabályozásra. Dylan, Mason és Liam gyerekkori jó barátok, akik a Hobbs-birtokon élők biztonságát vigyázzák, ám ők sem számítanak a lavinára, amit a Milton-lány üldözése eredményez, és ami mindannyiuk életére hatással lesz.
A halálesetek sorra követik egymást. Mia egyre mélyebbre merül a látomásokkal teli rejtélyben, miközben a világ véres valósága is fenyegeti. Öl vagy megölik – nincs más választása, miközben a fojtogatóan sötét múltjából előtörő démonjai is kísértik.
Hőseink útjai ezúttal két, egymástól merőben különböző világba vezetnek. Miközben a halál számolatlanul szedi áldozatait, és az élet oly szívbemarkoló csapásokat mér rájuk, mi más segíthetné őket tovább, mint az élet egyszerű szépségeibe vetett hit, a tábortűz hevében sistergő erotika és a latin ritmusra ringatózó szerelem?

Kedves Olvasóm, készen állsz a nagy utazásra?

     Ha ez a fülszöveg nem győzi meg a kétkedőket, hogy érdemes megvenni a könyvet, akkor nem tudom mi. Az ilyen informatív fülszövegeket szeretem, nem a semmitmondó, félrevezető féléket.

Eszem megáll, hogy a kedves írónőnek milyen fantáziája van! Annyira szépen tudja csűrni csavarni a dolgokat, ráadásul simán elérte, hogy egyszer se kalandozzon el a figyelmem. Legszívesebben egy szuszra kiolvastam volna ezt a szép vaskos jószágot, de a melós túlóráim közbeszóltak, sajnos.

A történet egy disztópikus világban játszódik, ami nagyon kemény. Először az Éhezők viadala világa jutott róla eszembe, ahol a szegények a körzeteikben élve próbálják túlélni a mindennapokat, amíg egy high-tech városban a gazdagok lubickolnak a jólétben. Amíg Suzanne Collins világában a legtöbb szegénynek a legnagyobb problémája az éhezés (és a viadaltól való rettegés), addig Eszter vadonban élő szereplőinek naponta meg kell küzdenie a rémséges, lakosságtizedelő mutánsokkal (még mindig kiráz tőlük a hideg), valamint néhány gyilkos hordával. Aki a természetben kíván eltölteni néhány órát, annak bizony jól felkészültnek kell lennie, hisz minden fa mögött veszély leselkedhet rá. A könyv legfőbb férfiszereplője Liam kivételes, mert profi fejvadász, remek harcos, aki bátran használja fegyvereit, de ugyanakkor rendes hapsi, és nem utolsó sorban elbűvölő. Azért a szarkasztikus humorával még inkább megvett, és ami tovább növeli a szimpátiát az pedig, hogy helyén van az esze és a szíve, amibe a történet női főszereplője hipp-hopp be is lopja magát. Mia eszes, bátor, sőt eléggé kalandvágyó.

"Nem érezte magát rossznak, egyszerűen csak szabadabban szeretett volna élni. Abban a világban azonban minden, ami izgalmas volt, bűnnek számított."

De az a kaland amibe csöppent, nem olyan egyszerű, mint azt hitte. Ezen a "álmomban meglátogatott egy szellemdoki, és rám bízott egy nagy feladatot" dolgon néztem mint a moziban, de érdekes ötlet volt, és nagyon jó lavinát indított el. Nem csak ez a szellemes szál volt az egyetlen misztikum a történetben, volt még legalább egy részlet, ami az Összetört glóriák sorozatban is megtalálható. Jó volt ez a kis történeti átvezetés, érdekes volt, de ami leginkább lekötött, az a sok akció és romantikázás. Nekem tetszett az adagolás, igaz picit úgy éreztem, hogy Mia és Liam elég hamar egymásra találtak, de az odáig vezető részeken nagyon jól szórakoztam. Leginkább azért, mert Liam rendszerint kötekedett a lánnyal, Mia pedig eleinte minél több borsot akart törni a rá vadászó pasi orra alá. Nem adta magát egykönnyen, de később a szerelemben annál inkább. Odaadóak voltak egymás iránt, és komolyan aggódom miattuk, mert ez a rész olyan függővéget kapott, amilyet más esetben egy sorozat második kötete szokott.

Nem csak ők a sorozat szerelemes párja, rajtuk kívül még legalább két párocskáról is beszélhetünk. Egyikük Liam húga Stella, és a srác legjobb barátja, az indián Dylan. Szerintem minden részben izgulhatunk majd egy-egy párosért, hogy mikor és hogy sikerül egymásra találniuk. Náluk más személyek is közbeszólnak, srác és csaj egyaránt, akiket már most nem igazán szívlelek, mert tudom, még sok gondot fognak okozni. Na de a másik lehetséges páros Mia legjobb barátnője Amanda, és Liam öccse Russel tartanak a leginkább lázban.

Köztük aztán szikrázik a levegő, beszélgetéseik rendszerint veszekedésbe torkollt, amit nagyon élveztem.

"– Tudod jól, hova megyünk, erre úgy öltözöl fel, mintha valami jégrevü táncosnője lennél?
(…)
– Hogy te mekkora paraszt vagy!
– Én vagyok a paraszt? Te meg eszetlen liba vagy, aki folyton a tükör előtt tollászkodik, ahelyett, hogy gondolkodna."

Mulatságos pillanatokat köszönhetek nekik, de a többiek sem voltak restek, hamar jókedvre derítettek. A romantikus és humoros oldalról nálam jeles a könyv, viszont Eszter eszméletlen kalamajkákba és kalandokba keverte hőseit. Az akcióleírások részletesek, és sokszor brutálisak. Néha már túl sok volt nekem a vérengzés, és úgy éreztem, a szereplőknek már túl könnyedén eljár a kezük. Aztán ilyen, és ehhez hasonló kijelentésekkel találkoztam:

"De mit is tudsz te a kinti világról? Vattába csomagolva élted az életedet. Még attól is óvtak, hogy a szél megfújjon. Nos, elárulok valamit: idekint farkastörvények uralkodnak. Vagy ölsz, vagy megölnek…"

El is gondolkodtam, én mit tennék, ha egy olyan világban kellene élnem, mint a szereplőknek. És tényleg... nem adnám könnyen magam. Úgy fel lennék szerelkezve, mint Rambo.

Nehéz választani a két világ közt, mert mindegyikben van szépség és romlottság. A Hobbs-birtok, Liamék lakhelye olyan hely, ahol szívesen élnék, plusz a kinti természet, főleg amikor éjszaka a fák és a többi növény aurája pompás színeivel megvilágítja az erdőt, azt még elképzelni is csodaszép. Erről az Avatár Pandorájának lenyűgöző éjszakai, természetbámulós látványa jutott eszembe. Viszont a természeti kincsek és a birtok mellett nagyon veszélyes hely, ami nem kislányoknak való. Néha még katonáknak sem. Jaja, a szörnyek és az orvgyilkosok miatt. Viszont Manipura békés helynek tűnt, de mindez csak álca, amit néhány hatalmi ember tartott fent. Itt úgy érzem jóval nagyobb a tét, mint más disztópiáknál, mert a többi regényhőssel ellentétben ebben a történetben a szereplőknek nem egyetlen főembert kell megállítaniuk, hogy összedőljön a zsarnok hatalom, hanem sokkal többet. Kemény dió. Kíváncsi vagyok, hogy fogják ezt Liamék megoldani.

A könyv terjedelme lehetővé tette, hogy a kapuk mindkét oldaláról rálátást nyerjek a világra. A manipurai részek nemcsak Miához kötődtek, hanem Stellához és barátnőjéhez, Rubyhoz. Bepillantottam Mia családi életébe, ami egyáltalán nem volt felhőtlen, az apjától fortyogtam mérgemben. Stella és Ruby dolgos mindennapjai a végén katasztrófa lett, rettenetesen sajnáltam a vörös hajú lányt, megkönnyeztem a sorsát. Én nem tettem volna vele azt a vízesésnél, még ha kilátástalan is volt a helyzete, megérdemelt volna egy esélyt, hogy később boldog legyen. Nagyon rögös lett volna az út, de jó történetet lehetett volna írni az életének további alakulásáról. Annyira megrázott ami Rubyval történt, hogy magamban felvázoltam egy fanfictiont, amit komolyan megakartam írni, és talán a szabadságom alatt meg is teszem. 

Összesítés: jó ez a disztópiás világbemutatás, főleg ez az auralátás teszi még különlegesebbé - szívesen olvasnék több részletet a Dimenzióváltásról. Nagyon tetszett, hogy mindegyik szereplő aprólékos jellemábrázolást kapott - harciasak, de ugyanakkor viccesek is, ám ha úgy hozta a helyzet, komolyak és határozottak. Eszter már ebben a részben is komoly megpróbáltatásokat helyezett a szereplők és az olvasók elé, így nagyon kíváncsi vagyok, hogy a továbbiakban hogyan szövi a történetet. Romantikus, kalandos és akciódús olvasmány, igaz ahogy mondtam nekem néhol már túl vérengzős volt, és az egyik szereplő sorscsapásától is nagyon szomorú lettem, amiért sajnos lespórolok egy pontszámot, de a többség dönt, és teljes mellszélességgel mondhatom, a Gombnyomásra első része remek, nagyon ütős kezdőkötet, és amilyen kreatív az írónő, szerintem a folytatások még jobbak lesznek.
Nagyon remélem, hogy a külföldi kiadók erre a könyvsorozatra is kíváncsiak lesznek, azt pedig még inkább, hogy egy filmstúdió is. :)

9/10   

A könyvet köszönöm az írónőnek! :)