Remélem emlékeztek még a Magyar Könyvek Viadalára. Nem kevés posztot hoztam a témával kapcsolatban, ahol jó néhány mezőnyben feltűnt Lakatos Levente neve, vagy a Bomlás című regénye.
Őszintén szólva, kicsit tartottam a szerző munkáitól, mert azok a vélemények amiket a könyveivel kapcsolatban olvastam, eléggé elrettentettek, de az MKV meghozta a kedvem, és nagyon szerettem volna elolvasni a Bomlást. Milyen jó nekem, hogy a posztokba beszúrt vágyódós kis mondataimat Levente olvasta, és egy nap a blog FB oldalán felkínálta a könyv e-book változatát. Hülye lettem volna kihagyni. :) Az első pár fejezet után pedig rájöttem, hogy tök feleslegesen paráztam.
Lakatos Levente
Kalandozások a szexuális tabuk és sokkoló
gyilkosságok világában. Egy feltörekvő írónő és egy férfi prostituált
bizarr munkakapcsolata. Hol a határvonal a túlfűtött szenvedély és az
abnormalitás között? Élvezhető-e a megalázottság? Mi történik a felső
tízezer asszonyaival a hotelszobák zárt ajtajai mögött? Az események
középpontjában a sikeres kriminálpszichológus, dr. Lengyel áll, akinek
amellett, hogy egyszerre két gyilkossági ügyet kell megoldania, meg kell
küzdenie élete egyetlen, ám csillapíthatatlan démonával: a szexuális
vággyal.
Az amerikai erotikus thrillerek erős idegzetű rajongói véres és buja regényt kapnak kézhez, modern mesét szexről és halálról – szigorúan 18 év feletti olvasóknak.
A jól felépített krimitörténetek a gyengéim. Filmben, sorozatban, könyvben, ha jól fel van építve a cselekmény és a szereplők is jók, akkor jöhetnek minden mennyiségben.
A Bomlás olyan volt nekem, mint egy jó rész a Gyilkos elmékből. Elborzasztó sorozat, mert olyan brutális gyilkosságokat vetít a képernyőre, amiktől néha még nyelni sem merek. A könyv története erősen súrolja a sorozat színvonalát, az erotikus jelenetekkel pedig még többet is ad, továbbá a regényben egy regény lapul, ami első látásra kicsit furának tűnik, de higgyétek el nekem, nagyon jól működik, és elengedhetetlen része a történet maximális élvezetének. Hogy is működik ez? E/3 és E/1 mód, ami folyamatosan váltakozik. Az E/3 alatt a sorozat kriminálpszichológusa Dr. Lengyel Dávid, múltbeli ismerőse/zsarolója/démona/segítője Dóra, a nyomozást vezető Fényes Laura és csapata göngyölítik fel lépésről-lépésre a gyilkossági ügyet, amíg az E/1 verzióban egy fiatal írónő, Szilvia gondolatait ismerhetjük meg életéről, a középpontban Floriannal. A nő gazdag férjétől való szakítása után próbálkozik meg az írói pályával, és egy fülesnek köszönhetően hamarosan alanya is akad a történethez, mégpedig egy olyan férfi személyében, aki az idős, gazdag hölgyeket elégíti ki szép nagy summáért.
Florian, az éjszakai hímpillangó nem egyszerű szerzet aki örömet árul. A kéjosztás csak eszköz egy számára nagyobb dolog elvégzésében, amin elég rendesen meglepődtem. Az út, amin járt, és a célja megdöbbentett, egy ideig nem tudtam eldönteni, hogy ezt most komolyan kellene vennem, vagy nyugodtan röhöghetek és mondhatom, "ez aztán nagy marhaság". Miután kimosolyogtam magam, eltűnődtem ezen a - fordulópontig megfejthetetlen - férfin, és egy kis botlás után újra érdekesnek találtam. Szilvia szemén keresztül nagyon jó volt nézni az eseményeket, a történetet az ő kéziratai tették érdekesebbé, merthogy a nő által mesélt fejezetek az ő könyve, aminek felét elküldte egy kiadónak, ahol Dóra dolgozott. A kézirat csak addig volt félretéve, ameddig a könyv ihletőjét holtan nem találták.
A könyv egy icipici florianos résszel indul, amit a hulla megtalálása követ, majd lassan a nyomozás. Lauráék a megbízottak, akikhez egy idő után Lengyel és Dóra is csatlakozik, bár ennek a kényszeres összefogásnak kezdetben senki sem örül. Dórának szüksége van Dávid segítségére, és ha a szép szó nem segít, akkor felemlegeti a kínos múltat, hogy megkapja a kézirat második felét, ugyanis az írónő a gyilkosságot megelőző napokban eltűnt. Szilvia és a gyilkos megtalálása nehéz, főleg ha a szereplőket nem csak a rejtély köti össze, hanem a múlt fájó és szégyenteljes, valamint pikáns emlékei.
Tudom, hogy minden kezdet nehéz, bármiről is legyen szó, jelenesetben a nyomozásról, de hát a nyomozás szinte egyáltalán nem tudott lekötni. Voltak találgatások, dolgoztak az agytekervények, ám egy ideig csak toporzékoltak a göngyölítők, ami untatott, de a francnak sem tudtam kitalálni ki a tettes, és hát mindvégig nagyon érdekelt ki a hunyó, úgyhogy haladtam az olvasással, miközben egyre inkább belemélyedtem a nyomozótrió magánéletébe, kisebb-nagyobb gondjaikkal együtt.
Laura és Dóra különbözőek, egyik idegbajos és nagyszájú, közben sajnáltam és meglengettem a kezem előtte, hogy hé, nem érdemes sajnálatból lenni senkivel, amíg a másik nyomulós, beképzelt és enyhén irritáló, de voltak pillanatok amikor kedveltem őket, és azt hiszem elég jó karakterek, akikkel remélem, találkozhatom még. A trió férfitagja, a sorozat leg-főszereplője Lengyel eleinte nem volt túl érdekes figura, de amikor megtudtam, hogy rendelkezik egy plusz személyiségjeggyel, ott kezdett el igazán érdekelni a pasi.
Ez a dexteres-beütés emeli ki őt más (általam eddig olvasott) krimiregények főszereplői közül, mert nemcsak a gyilkosokkal kell megküzdenie, hanem saját magával is, és ezt érdekesnek találom.
Ahogy egyre jobban belemélyedtem az oldalakba, idővel a trió is elkezdett érdekelni magánproblémáikkal és a nyomozásukkal együtt, de akik az elejétől a végéig lekötöttek, az Szilvia és Florian volt. A férfi félelmetes és érdekes volt a könyv első felében,
Összesítés: érdekes, jól összerakott történet, egyáltalán nem bánom, hogy a második kötettel kezdtem a Dr. Lengyel sorozatot, mert így is élvezetes volt, a Bomlás egymaga is szépen megállta a helyét. A fogalmazásmód néha nyakatekertnek tűnt, mit tegyek egyszerű lány vagyok, sokszor a könyvek szóhasználatánál is a kicsit egyszerűbbeket kedvelem, de hamar belerázódtam, pár fejezet után pedig már gördülékenyen ment minden.
A szereplők közül egyikkel sem kötöttem plátói barátságot, de mindenképp érdekesnek tartom őket, ahogy a történet alakulását is, Florian Bibliáját pedig meghökkentőnek és még érdekesebbnek, a férfi és Szilvia kapcsolatával együtt. A nagy csattanó ahol kiderül a gyilkos kiléte tényleg nagyot csattant, egyáltalán nem arra számítottam akire végül passzolt a vizes lepedő, de ez az egyik legjobb egy krimiregényben, nem? Hogy a végén hozza azt a szép paff érzést, nem pedig az olvasó találja ki idő előtt a gyilkost. Ebből szép jelesre vizsgázott a könyv, úgyhogy nálam (ebben is) nyerő.
8/10
Az amerikai erotikus thrillerek erős idegzetű rajongói véres és buja regényt kapnak kézhez, modern mesét szexről és halálról – szigorúan 18 év feletti olvasóknak.
A jól felépített krimitörténetek a gyengéim. Filmben, sorozatban, könyvben, ha jól fel van építve a cselekmény és a szereplők is jók, akkor jöhetnek minden mennyiségben.
A Bomlás olyan volt nekem, mint egy jó rész a Gyilkos elmékből. Elborzasztó sorozat, mert olyan brutális gyilkosságokat vetít a képernyőre, amiktől néha még nyelni sem merek. A könyv története erősen súrolja a sorozat színvonalát, az erotikus jelenetekkel pedig még többet is ad, továbbá a regényben egy regény lapul, ami első látásra kicsit furának tűnik, de higgyétek el nekem, nagyon jól működik, és elengedhetetlen része a történet maximális élvezetének. Hogy is működik ez? E/3 és E/1 mód, ami folyamatosan váltakozik. Az E/3 alatt a sorozat kriminálpszichológusa Dr. Lengyel Dávid, múltbeli ismerőse/zsarolója/démona/segítője Dóra, a nyomozást vezető Fényes Laura és csapata göngyölítik fel lépésről-lépésre a gyilkossági ügyet, amíg az E/1 verzióban egy fiatal írónő, Szilvia gondolatait ismerhetjük meg életéről, a középpontban Floriannal. A nő gazdag férjétől való szakítása után próbálkozik meg az írói pályával, és egy fülesnek köszönhetően hamarosan alanya is akad a történethez, mégpedig egy olyan férfi személyében, aki az idős, gazdag hölgyeket elégíti ki szép nagy summáért.
"A fiú erőt vett magán, s a fatörzsnek támaszkodva föltápászkodott. Sajgó karját fogva a város irányába indult, ám két métert sem tett meg, amikor valami az útját állta.Floriannal elég rendesen elbántak, de valahogy nem csodálkoztam a halálnemen.
Valami, amiben odafent megbotlott, és szintén legurult a lejtőn.
Valami, aminek nem egy erdőben lett volna a helye.
Valami, amit nem lenne szabad egy gyereknek látnia.
Valami, ami egykor valaki volt."
A könyv egy icipici florianos résszel indul, amit a hulla megtalálása követ, majd lassan a nyomozás. Lauráék a megbízottak, akikhez egy idő után Lengyel és Dóra is csatlakozik, bár ennek a kényszeres összefogásnak kezdetben senki sem örül. Dórának szüksége van Dávid segítségére, és ha a szép szó nem segít, akkor felemlegeti a kínos múltat, hogy megkapja a kézirat második felét, ugyanis az írónő a gyilkosságot megelőző napokban eltűnt. Szilvia és a gyilkos megtalálása nehéz, főleg ha a szereplőket nem csak a rejtély köti össze, hanem a múlt fájó és szégyenteljes, valamint pikáns emlékei.
Tudom, hogy minden kezdet nehéz, bármiről is legyen szó, jelenesetben a nyomozásról, de hát a nyomozás szinte egyáltalán nem tudott lekötni. Voltak találgatások, dolgoztak az agytekervények, ám egy ideig csak toporzékoltak a göngyölítők, ami untatott, de a francnak sem tudtam kitalálni ki a tettes, és hát mindvégig nagyon érdekelt ki a hunyó, úgyhogy haladtam az olvasással, miközben egyre inkább belemélyedtem a nyomozótrió magánéletébe, kisebb-nagyobb gondjaikkal együtt.
Laura és Dóra különbözőek, egyik idegbajos és nagyszájú, közben sajnáltam és meglengettem a kezem előtte, hogy hé, nem érdemes sajnálatból lenni senkivel, amíg a másik nyomulós, beképzelt és enyhén irritáló, de voltak pillanatok amikor kedveltem őket, és azt hiszem elég jó karakterek, akikkel remélem, találkozhatom még. A trió férfitagja, a sorozat leg-főszereplője Lengyel eleinte nem volt túl érdekes figura, de amikor megtudtam, hogy rendelkezik egy plusz személyiségjeggyel, ott kezdett el igazán érdekelni a pasi.
"Lengyelt a különös kapcsolat feltérképezése motiválta. Az igazat megvallva, a gyilkosságok esetében kivétel nélkül a tettesek keltették fel az érdeklődését. Az áldozatokat természetesen sajnálta, a potenciális jelölteket féltette, ám az igazi hajtóerőt a bomlott elmék kiismerése jelentette számára. Az agyukba akart férkőzni, érteni szerette volna cselekedeteik mozgatórugóit, és érezni a vágyaikat. Hiszen egy tőről fakadt velük. Hasonlít hozzájuk. Csak kevesen tudják, mennyire."
Ahogy egyre jobban belemélyedtem az oldalakba, idővel a trió is elkezdett érdekelni magánproblémáikkal és a nyomozásukkal együtt, de akik az elejétől a végéig lekötöttek, az Szilvia és Florian volt. A férfi félelmetes és érdekes volt a könyv első felében,
"– Az ártatlanságát szeretném. Vagy ha regényesebb megfogalmazásban jobban tetszik: a lelkére vágyom. – Gondolatai szemkötőként fonták körbe koponyámat, leheletében éreztem az alkoholszagot. – Lássuk be, ön túl széplelkű ahhoz, hogy őszintén írjon a világomról. Normális esetben elhajtanám, ám érzem önben a kalandvágyat. Kivételes személy, akit szívesen körbevezetek a Pokolban, hogy útikönyvet írhasson róla."a másodikban viszont inkább félelmetes. Szép és kívánatos férfi, aki a pokol szócskát nem csak átvitt értelemben használja, de a gondolatai néha érdekesek voltak és olykor elgondolkodtatóak. Vajon tényleg mindennek oka van? Vajon tévképzetei voltak, vagy volt a mondanivalójában valami? Mert a könyv végén lévő baleset azért elültette a bogarat a fülemben. Szilvia jobban járt volna, ha messzire elkerüli a férfit, mielőtt teljesen belegabalyodik. Csak sajnos a nők szeretik a rosszfiúkat...
"A férjemtől aztán várhattam kísérletezést. Floriantól viszont kaptam egy szemernyi szenvedélyt. Megmutatta, mely ponton találkozik a fájdalom, az élvezet, a test istenítése, valamint a megalázottság keserédessége.... még ha tudják is, hogy előbb-utóbb a vesztüket is okozzák.
A közös nevező pedig e nyers szexualitás és az érzelmektől fűtött szeretkezés közt elhelyezkedő erotika."
Összesítés: érdekes, jól összerakott történet, egyáltalán nem bánom, hogy a második kötettel kezdtem a Dr. Lengyel sorozatot, mert így is élvezetes volt, a Bomlás egymaga is szépen megállta a helyét. A fogalmazásmód néha nyakatekertnek tűnt, mit tegyek egyszerű lány vagyok, sokszor a könyvek szóhasználatánál is a kicsit egyszerűbbeket kedvelem, de hamar belerázódtam, pár fejezet után pedig már gördülékenyen ment minden.
A szereplők közül egyikkel sem kötöttem plátói barátságot, de mindenképp érdekesnek tartom őket, ahogy a történet alakulását is, Florian Bibliáját pedig meghökkentőnek és még érdekesebbnek, a férfi és Szilvia kapcsolatával együtt. A nagy csattanó ahol kiderül a gyilkos kiléte tényleg nagyot csattant, egyáltalán nem arra számítottam akire végül passzolt a vizes lepedő, de ez az egyik legjobb egy krimiregényben, nem? Hogy a végén hozza azt a szép paff érzést, nem pedig az olvasó találja ki idő előtt a gyilkost. Ebből szép jelesre vizsgázott a könyv, úgyhogy nálam (ebben is) nyerő.
8/10
Az olvasás lehetőségét köszönöm Lakatos Leventének!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése