Sziasztok!
Nektek hogy ment a téli időszakban az olvasás? Több időtök jutott bekuckózásra? Én szeretem a téli hónapokat, mert akkor több időm akad olvasásra az évet nagyrészt kitevő hangyamunkák mellett, de még mindig nem sikerült annyit olvasnom amennyit elképzeltem magamnak. De nem panaszkodom, mert igazán jó regényeket sikerült kifognom az utóbbi időben is, úgyhogy meg is mutatnám nektek az elmúlt hónapok olvasmányait.
A decemberi pakkot egy külön bejegyzésben már lathattátok, most pedig megmutatom a januári és februári unaloműzőket.
Minden év elején kesztetést érzek arra, hogy újraolvassam egy-egy kedvencemet, idén pedig Karen Marie Moning tündérkrónikákjához kanyarodtam vissza. Az első részt korábban már újraolvastam, így a másodikat, az Álom és valóság című kötetet vettem a kezembe.
Szeretem ezt a szörnyes, tulfűtött, titkokkal és csavarokkal teli urban fantasy-t, ami sosem untat, sőt minden egyes újraolvasással ad valami újat, észreveszek benne elrejtett utalásokat, amik még izgalmasabbá teszik ezt a komplex világot.
Ezt követően végigzongoráztam pár recenziós könyvet, elsőként Marton Emmától a Még nem mehetünk haza című háborús fikciós történetet, amiben egy német kiskatona hányatatott sorsát ismertem meg.
A cselekményvezetés részletes, szemléletes, a történet valósághű, a nyomasztó háborús hangulatot nagyon hozza. Szépen megírt, olvasmányos, nagyon oda tudja szögezni az embert a fotelba.
Utána egy igen érdekes és merész könyvsorozat, a Csinos játékbabák tetralógia utolsó két részén küzdöttem át magam, a Csinos új babácska és a Tönkretett babácskák köteteken. Nagyon brutális és meghökkentő fejezeteket kaptam, ugyanakkor rengeteg érzelem is volt benne, amitől működött a történet, de még hogy!
Aztán "könnyedebb" vizekre eveztem, kézbe vettem L. J. Shen-től A szörnyeteget, ami A szégyentelenhez hasonlóan óriási kedvenc lett! Borsódzott a hátam a főhőstől, örömmel kísértem végig a főhősnő jellemfejlődését, odavoltam a köréjük épített cselekményvezetésért. Piszok jó dark romance volt!
Majd nagy várakozásokkal telve nekikezdtem Borsa Brown első történelmi romantikusának, az Álszeméremnek, amire nagyon jó volt ránézni, imádtam szagolgatni a keménykötésű könyv édes lapjait, eszembe jutatta a régi kedvenc könyvesboltomat, ahol ugyanolyan illat fogadott, valahányszor beléptem. A kacérsággal és bujasággal, valamint méreggel teli sztori is kedvemre volt eleinte, de aztán a szereplők olyan sok idiótaságot csináltak, hogy végül csalódottan zártam be a könyvet.
Február utolsó olvasmánya L. J. Shen Sparrow című kötete lett, ami a Bostoni bikák sorozat és vele együtt A szörnyeteg előzménye is, ami jó volt ugyan, de nem hagyott bennem akkora nyomot mint a sorozat többi része, viszont nagyon örülök, hogy végül ezt is elolvashattam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése