Karen Marie Moning: Keserű ébredés

     Moning Tündérkrónikája ötödik könyvének csodaszép borítójával szerintem már mindenki találkozott, hát én is. Már azelőtt is sokat hallottam a könyvsorozatról, sok jót, ezért beszereztem őket. Gondoltam jó lesz később, de az egyik szerettem annyit áradozott ezekről a könyvekről, hogy a mániájából rám is rám ragadt.

Karen Marie Moning

     MacKayla Lane, a Georgiában élő kisvárosi lány élete, egy telefonhívás után fenekestől felfordul. Nővérét Dublinban kegyetlenül meggyilkolták, ám az ottani rendőrség pár hét után feladja a nyomozást. Ezért a szőke, rózsaszínmániás csitri, pillanatok alatt komor felnőtté válik, aki saját kezébe veszi az ügyet, hogy felkutassa Alina gyilkosát, és bosszút álljon. Viszont amit talál, az még a legvadabb képzeletét is felülmúlja. A városban soha nem látott lények portyáznak az emberek közt, akik ebből mit sem látnak. A lények ugyanis álcákat használnak, amik miatt az egyszerű halandók csodaszép embereknek látják őket. De Mac átlát rajtuk, látja azokat az ocsmány, életelszívó szörnyetegeket. Csak azt nem tudja, hogyan. Amíg egy napon be nem sétál egy könyvesboltba, s ahol össze nem akad az elegáns, ám hűvös modorú, és titokzatoskodó Jericho Barrons-el. 

     Én kis tudatlan, mielőtt belemélyedtem volna a Tündérkrónikák világába, azt gondoltam, itt a tündér az tündér, csak gonosz. Információim azért is voltak ennyire hiányosak, mert egyszer sem olvastam a fülszöveget, és blogvéleményeket sem. A felém irányuló infómorzsákat kivéve, amik felcsigázták a kíváncsiságomat, semmit sem tudtam, hogy mi merre hány méter. Ezért aztán nagy meglepetés volt, hogy a történetben szereplő tündérek igazából minden bájt, aranyos kinézetet, apró termetet és kis szárnyakat mellőzve, egytől-egyig rusnya szörnyetegek, akiknek többsége emberi álcát ölt. Erőset, szépet, attól függ, ki hogy vadászik a gyanútlan halandókra. De nem mind néz ki undorítóan, mert a tündéreknek két fajtájuk van, a jók és a rosszak (most ne menjünk bele a hivatalos megnevezésekbe). A rosszak azok, akik álcázzák magukat, és gyanútlan áldozataikból lassan kiszívják a tápláló életerőt. A jók meg nem sok zűrt kavarnak, de ha megjelennek valaki előtt, abban olyan vágyat ébresztenek, hogy szegény belehal a szexbe. A két csoport érthető módon nem kedveli egymást, de mindannyian megakarnak szerezni valamit. Egy könyvet, amiben varázslatok tömkelege van, s aminek birtokában egyedüli uralkodók lehetnek, minden felett. Ebbe a világba csöppen Mac, miután eltemette nővérét, és a gyilkosa nyomába szegődik. Nyomokat keres, kérdezősködik, nyaggatja a rendőröket, de szinte semmire sem megy egyedül, a biztonságos otthontól távol, egy ismeretlen városban, ahol lassan rájön arra, hogy bizony ő is hatalmas veszélyben van. A lánynak különleges képessége van, ami miatt látja a tündéreket. Fogalma sincs mi történik vele, miért lát olyan lényeket, amik horrorfilmbe illenek. S ennek az újonnan felfedezett világnak mi köze lehet a nővére halálához. Mert van, nem is kicsi. Ebben a morbid világban lassan csak akadt egy segítsége, egy könyvesbolt tulaj személyében, aki hozzá hasonló sidhe-látó. Szükségük van egymás segítségére, hisz Mac-nek, hogy előrébb lendüljön a magánnyomozásában, minél több információra van szüksége a veszélyes fajok ellen, amit Barrons megadhat neki, sőt a férfi önvédelemre is tanítja. De nem ingyen. Merthogy Mac-nek egyéb különleges tulajdonsága is van - érzi a tündérek szent tárgyait, amiknek segítségével megtalálhatják azt a könyvet, ami a tulajdonosának világuralmat jelenthet, és akkor jön a káosz. Na ezt kell megakadályozni.
Ha Mac valós személy lenne, és ránéznék, nem látnék egyebet egy rózsaszín plázacicánál. Viszont a gondolatait olvasva látszik, hogy ész is van a szőke hajkorona mögött. Az események elteltével pedig jellemfejlődésen megy keresztül, igaz nem drasztikusan, de az első kötetben nem is vetkőzheti le teljesen azt az énjét, amire Georgiában tett szert. Volt néhány okos gondolata ami tetszett, néha pedig muris beszólásai csaltak elő belőlem néhány mosolyt.
Megesik velem, hogy ha egy író túl titokzatosra tervezi az egyik főszereplőjét, akkor arra a későbbiekben nem kíváncsi leszek, hanem a kapott információkat nézve esetleg kezdem megutálni. Barrons is egy ködbe burkolózó pasi, akiről a nevén kívül szinte semmi közelebbit nem tudtam meg. És mégis, emiatt nem az van bennem, hogy nem kedvelem, hanem inkább egyre jobban furdalja az oldalam, hogy ki, vagy mi is ő valójában.
És akkor van nekünk egy párszor felbukkanó hercegünk - a jók közül - V'lane, egy szextündér, aki magukhoz akarja állítani Mac-et, de a lány ellenáll. Szegény csajnak nehéz dolga van, mert a dögös tündér láttán mindig elveszti a józan eszét, a bugyiját, a melltartóját...  
A történet érdekes, már csak azért is, mert a tündéreket egy eddig még nem látott módon mutatja be. A cselekményvezetés tetszett, igaz nem ad túl sokat. Nincsenek hosszúra nyúlt akciók, de valahogy mégis, az első laptól az utolsóig lekötötte a figyelmemet.
Ez egy nagyon jó sorozatindító könyv, értesüléseim szerint a folytatás pedig még jobb. Úgy érzem új kedvenc sorozatot avathatok. :)

9/10