L. J. Shen: A szörnyeteg

 

Forrás

 

     L.J. Shen hamar meggyőzött a Bostoni bikák szériájával. A kezdetben unszimpatikus főhőseivel és nebáncsvirág hősnőivel olyan kalandos, érzéki utazásra invitált, amiben roppantak a külvilág felé mutatott álarcok, és összetörtek a szívek, de főszereplői mindig bebizonyították a számomra és persze egymásnak is, hogy többek mint amit a kezdeti cimke sugallt róluk - a fickók képesek a szerelemre, a lányok pedig sokszor tökösebbek mint az erősebbik nem, úgyhogy mindig kaján mosollyal figyeltem, ahogy fejezetről-fejezetre játszottak kirakósat a szívszilánkjaikkal, hogy végül boldogok legyenek. 

Mivel eddig a Sparrow kimaradt az olvasási repertoárból, ezért nem voltam teljesen tisztában a sorozat következő főhősének, Samnek küzdelmes múltjával, de üsse kő, az előző két rész elszórt számomra annyi morzsát amennyire ez ügyben szükségem volt, úgyhogy bátran fellapoztam a könyvet.

Kiadó: Álomgyár 

Sorozat: Bostoni bikák #3

Műfaj: romantikus, erotikus, new adult (NA)

Oldalszám: 480

Eredeti cím: The Monster

Kötés: puhatáblás 

Megjelenés: 2022 (eredeti megjelenés: 2021) 

Fordító: Ladányi Klára

ISBN: 9789635703876

Megrendelem 

     Talán mindig is az volt a sorsom, hogy beleszeressek egy szörnyetegbe. Míg a többi kisgyerek nem mert elaludni a szekrényében lakó, éles fogú rémtől, én alig vártam, hogy láthassam az enyémet. Szerettem volna megetetni, megszelídíteni, megérteni.

Most pedig itt az igazi fenevad.

Sam és én csak a sötétség leple alatt szerethetjük egymást. Amint a történetünk napvilágot lát, és lehull a lepel az igazságról, nekem kell véget vetnem az egésznek.

A nevem Aisling Fitzpatrick, és tartozom egy vallomással.

Nem Sam Brennan az egyetlen szörnyeteg ebben a történetben.

Az Amazon, USA Today és Washington Post bestsellerszerző, L. J. Shen most sem hagyja cserben rajongóit. A Bostoni bikák-sorozat harmadik kötete egy olyan tiltott és túlfűtött kapcsolatot tár az olvasók elé, amely biztosan elnyeri az erotikus-romantikus regények szerelmeseinek tetszését.

     Az első rész tetszett, a második kedvencem lett, de a harmadik kötettől nem mertem remélni, hogy megugorja az előző történet szintjét. Úgy voltam vele, lepjen meg, ha az első két rész között fog mozogni a skála, akkor egy rossz szavam sem lesz. Aztán ahogy elkezdtem olvasni, egyre inkább úgy éreztem egy sötét mesét tartok a kezemben, abszolút meglepett a történetvezetés, sőt mi több, többször felhördültem meglepetésemben. Gondolhatjátok, azonnal beszippantott a rajongóról és "rockszárjáról" szóló kurta-furcsa románc. 

"Elengedtem a fémkorlátot, és a fekete póló vékony anyagába kapaszkodtam, ahogy belemerültem abba, amiképpen akkor voltunk. Egy szörnyeteg, aki bekebelezi a királylányt, és nincs egy lovag sem a közelben, hogy megmentse."

"Nekem soha nem adott becenevet. Az én nevem jelentése látomás, álom. Talán az apámnak ennyi is voltam. Valami nem valóságos, megfoghatatlan, nem fontos. Egy ideának kellett lennem. Egy csinos porhüvelynek, amivel parádézhatott, amit kiállíthatott." 

Alig olvastam pár oldalt, de szinte azonnal leesett, hogy Aisling is bőven kivette a részét a családi szenvedésből, jobban is, mint a bátyjai. Eddig csak apuci húzta ki nálam a gyufát... na de az anyja, meggyújtotta, és rádobta egy nagy kupac máglyára! 

És arra a máglyára mindkét szülő felkulloghatott volna pirulni. Nem csoda, hogy Aisling olyan magányosnak érezte magát, ahogy az sem, hogy a legvadabb emberhez kezdett gyengéd szálakkal kötődni, aki a leginkább felkavarta az ő kis világát. 

Amúgy Ash volt számomra az eddigi kötetekben a legérdektelenebb szereplő... nem is, rosszul fogalmaztam... inkább azt mondanám, ő volt az, aki a lányok közül a legkevesebb figyelmet kapta, úgyhogy kíváncsian vizslattam, hogy milyen személyiség is ő igazából, de amit róla kaptam, az elképesztő. Tökéletesen igaz rá az a mondás, hogy lassú víz, partot mos. 

"A vágy elmúlik, a szerelem marad.

A vágy türelmetlen, a szerelem kivár.

A vágy megéget, a szerelem melenget.

A vágy tönkretesz, na de a szerelem? A szerelem megöl.

S. A. B."

Atyavilág, ötven oldalig sem jutottam, de már annyi minden történt a sztoriban, amivel alig bírtam lépést tartani! Ez a rész még letehetetlenebbnek indult, mint az előző. Fuh, tetszett, naaagyon tetszett! 

"Ez a klub Sam megtestesülése volt. Sötét és nyomorúságos, mégis furcsán szép." 

Hogy milyen közös múltjuk volt a főszereplőknek, attól az agyam eldobom! De attól még inkább, ahogy a kapcsolatuk alakult. Nem tagadom, megesett, hogy elszégyelltem magam, annyira forróvá vált a hangulat. 

"Továbbra is szerettem őt a távolból, ahogy a nap szereti a holdat. Együtt léteznek, de messze egymástól. Örökké keresztezve egymás pályáját, de a vigaszhoz soha nem jutnak elég közel."

"Tudtam, hogy Boston kedvenc szörnyetege lefeküdt minden arra kapható nővel. Velem miért ne?"

Aisling vágya Sam után, már-már beteges. Épp olyan elfuserált ez a lány, mint a bátyjai.

"A bosszú volt Sam Brennan kedvenc nyelvjárása, és folyékonyan is beszélte." 

"Találkoztam férfiakkal. Sok szép, sikeres, gazdag férfival. De mind egyforma volt. A testtartásuk, visszafogott viselkedésük, puha kezük megfosztotta őket attól a fajta igazi férfiasságtól, ami Samből minden erőlködés nélkül áradt. Érzéki volt, nyers és veszélyes. Nem létezett hozzá fogható.

Ő is tudta. Én is tudtam.

Sam elmosolyodott azzal a ferde, rosszfiús mosolyával."

Sam és Aisling viharos kapcsolata annyira intenzív volt! Le sem tudtam róluk venni a szemem. Nem is akartam, még annak ellenére sem, hogy megesett, az órára pillantva már hajnali három volt... pardon, volt az fél négy is. 

"Bármit elfogadtam volna, amit hajlandó volt adni. 

Egy kalandot, egy kapcsolatot, vagy a kettő között valamit, csak velem legyen.

Szánalmas? Talán. De senkinek nem ártottam vele. Önmagamon kívül."

"Néha még a jó kislányok is rosszak akarnak lenni." 

"Meg fogom mutatni neki, hogyan láthatja magát olyannak, amilyennek én látom őt. Azután talán, de csak talán, ő is olyannak fog látni engem, amilyen vagyok. Egy olyan nőnek, akire érdemes figyelnie."

Nem mondom, hogy Aisling megszállottsága egy idő után nem volt kínos, mert az. Viszont könnyen a bőrébe tudtam bújni, úgyhogy még mindig rajongtam a cselekményvezetésért. Tud ez a Shen, nagyon tud! 

Amúgy arra jöttem rá, hogy - tudatos vagy sem a kiadótól -, hogy az Álomgyár nagyon félrevezeti az olvasóit azzal, hogy a Boszton szépségei helyett a sorozatot átkeresztelte Bostoni bikákra. Egyrészt értem miért, marketingfogás, a könyvcímek is passzolnak a fiúkra, meg ugye a borító is beszédes, de ha az ember belegondol, basszuskulcs, és leesik, hogy a címek nem elsősorban a főhősökre értendők... háh, jó kis csavar.

"Annyira reménytelenül és kibaszottul a megszállottam volt.

És baszki, ez az aprócska részlet az elmúlt tíz évben először tett büszkévé, és nem idegesített."

"Ha a bosszú és a büntetés művészeti ágak volnának, az én munkáimmal lenne tele a Louvre."

"... ott volt Sam. A falnak dőlt a szoba sarkában, kezét a nadrágzsebébe süllyesztette, szája halvány, ravasz mosolyra húzódott. Maga a lesújtó szépség és laza pusztítás."

Aisling többféle érzést váltott ki belőlem. Néha nem értettem a csitris rajongását a maffiózó Sam iránt, máskor viszont megértettem a vak szerelmét. Volt, hogy szántam a családjában bekövetkező szerepe miatt - mert nem volt más számukra, mint egy szép madár az aranykalitkában. 

Ash sokrétű karakter, és örülök, hogy az írónő ilyen érdekes személynek írta meg. Sőt, ahogy egyre jobban haladtam a történettel és megismertem őt, annál jobban megkedveltem. Főleg, amikor elege lett mindenből és mindenkiből, és csak úgy osztogatta a megérdemelt csípős beszólásokat. Szerintem eddig ő a legerősebb karakter a lányok közül. Kíváncsi vagyok, Emmabelle vajon tulszárnyalja-e.

"Nekem nem jutott ki a boldogan éltek, míg meg nem haltakból. Az én sorsom az volt, hogy beleszeressek a mesém szörnyetegébe, akit nagy valószínűség szerint leölnek a végén.

De leginkább Samet sirattam.

Mert ő volt az egyetlen ember, aki képes volt összetörni a szívem.

És mert ezt meg is tette. Gyakran."

Na de Sam... hát ő igazi szörnyeteg. De a tettei mélyen gyökerező fájdalom eredményei, ami miatt inkább összefacsarodik az ember szíve, mint az undortól a gyomra... Azért az utóbbira pár fejezet után sikerült rácáfolnia, amikor megmutatta, milyen rettegett gazember is ő. Aztán meg arról sem tudok elfeledkezni, hogy néhányszor szívem szerint lefejeltem volna az asztalt a tetteiért, mondataiért, gondolataiért. Nem gondolom, hogy kedvenc karakteremmé lépne elő, mindenesetre határozottan érdekes figura, ijesztő hozzáállással... de néha olyan lüke volt!

"Utáltam őt, amiért muszáj volt megízlelnem, és magamat, amiért engedtem a kísértésnek."

"A szerelem kockázat. Egy vihar, ami vagy felforgatja az életed, vagy megtisztítja előtted az utat. Olykor mindkettőt egyszerre."

Azt hittem Ash és Sam könyve lesz a sorozatból a kevésbé érdekesebb, de olyan összetett, érdekes és izgalmas volt, hogy szinte vetekedett Persy és Kill történetével. Végül kiegyeztem magamban egy döntetlenben, mert mindkettő jó, csak másként.

"Mindenkivel történnek rossz dolgok. Az élet arról szól, hogy felnövünk a feladathoz, akármi legyen is az. Gondolj úgy az életre, akár egy kertre. Nem mi választjuk meg, hova ültessenek, de azt eldönthetjük, hogy virágba borulunk vagy elhervadunk."

Meglepő fordulatokkban nem volt hiány, jött az egyik, majd később még egy váratlan  csavar. Én pedig csak lestem, megkövülten, kigúvadt szemmel. Mi a franc? Micsoda faramuci családok lejtik ebben a sorozatban furcsa kis élet-táncukat. Hmm...

"– Én nem az a fajta pasas vagyok, akinek nemet lehet mondani –figyelmeztettem teljesen komolyan.
– Én meg nem az a fajta lány vagyok, akit érdekel, milyen fajta pasas vagy. Ha akarsz engem, akkor meg kell nyerned.
Éreztem, ahogy a bosszúságtól megrándult az állkapcsom, és mély levegőt vettem."

Sokféle toposzt szeretek, de az ellenségekből szerelmesek a vezető. Viszont Shennek hála már a szerettelek, de most már utállak típusú is az élbolyba került.

"Egy kibaszott tündérmesére vágyott, én viszont eddig csak árulással megspékelt rémálommal szolgáltam neki."

"Valamit tudni kell a viszonzatlan szerelemről: megtanított rá, hogyan legyek kitartó, bátor és erős."

Összesítés: ez a történet... ez... ez... pfu... fantasztikus volt. Hajnalba nyúlóan olvastam, teljesen belevesztem, amit az írónő a harmadik kötettel letett az asztalra, az az érzelmi sklála minden egyes pontját érintette, és a legmagasab fokán királynőként foglalt helyet.
Ez a történet merész volt, fékezhetetlen, és abszolút lebilincselő. Olyan főszereplőkkel, akikre nem is számítottam. Valójában eleinte bele sem gondoltam, hogy milyenek lesznek. Volt egy alapom: Sam, a veszélyesnek mondott figura és Aisling, az érte epedő jókislány. De arra legvadabb álmaimban sem gondoltam, hogy ennyire komplex és izgalmas karakterpárost kapok. És a cselekményvezetés? Megérte az átvirrasztott éjszakákat. Brutális volt, kegyetlen, szívszaggató, durva meglepetésekkel és meghökkentő csavarokkal, de ettől volt bámulatos... meg persze a kivételes főszereplőkkel.
Pazar sztori volt, olvassátok,

NAGYON AJÁNLOM

A könyvet köszönöm az Álomgyár kiadónak!

• Nem szeretném megszakítani a láncot, ahogy az előző két résznél, úgy most is szeretnék egy dalt ajánlani a könyvhöz. Szerintem nem is kell megmagyaráznom, miért ezt választottam. Annyira adja magát. :) 

"Az én gyerekkorom akkora csődtömeg volt, hogy én és az ártatlanság köszönőviszonyban sem voltunk egymással már rég, és ha Sparrow azt hitte, hogy a házi koszt meg egy kis hátsimi ezen változtatni képes, hát nagyon meg fog lepődni."

"... elveszettnek, törékenynek és elviselhetetlenül magányosnak éreztem magam..."

"... tudtam, hogy mi ketten ugyanott hasadtunk meg, habár egészen más tört meg bennünket."

"Akármi is volt ez közöttünk, elcseszett, mérgező és pusztító volt, de létezett, és a miénk volt. Élt."

"... akarsz engem, és amikor akarsz valakit, azért áldozatokat hozol, és nem irányítani próbálod. Jobb, ha hozzászoksz!"