L. J. Shen: Sparrow

     Bátran kijelenthetem, hogy L. J. Shen, a Bostoni bikák sorozat harmadik része után kedvenc írónőmmé vált. Emiatt nagyon szeretném beszerezni az eddig megjelent könyveit, térmeszetesen élen a sorozat kapcsán sokat emlegetett előzményrészt, a Sparrowt is, amit végül a Könyvmolyképző kiadónak köszönhetően sikerült is elolvasnom.

Kiadó: Könyvmolyképző 

Kiadói sorozat: Rázós könyvek 

Sorozat: Bostoni bikák #0,5

Műfaj: romantikus, erotikus, dark romance 

Oldalszám: 400

Eredeti cím: Sparrow

Kötés: puhatáblás 

Megjelenés: 2019 (eredeti megjelenés: 2016) 

Fordító: Komáromy Rudolf

ISBN: 9789634574507

Érdekel? IDE kattintva megrendelheted! 

     Troy ​Brennan

A név, amit mindenki ismer Dél-Bostonban. Egy néhai maffiózó fia. A jeges kék szemű szívrabló.

A „lerendező”, aki ebben a városban bárkit simán magasba emel vagy porba tipor.

Ja, és egyébként az újdonsült férjem.

Sparrow Raynes

Ez meg én volnék. A kutya sem bírta megjegyezni a nevemet, amíg Troy be nem csörtetett az életembe.

Aztán kalitkába zárt.

Foglyul ejtett.

És kiiktatott minden lehetőséget, hogy elmenekülhessek onnét, ahol fölcseperedtünk.

Úgy is mondhatnám, hogy Troy Brennan megnyirbálta a szárnyaimat.

Vannak álmaim, méghozzá merészek, de kétlem, hogy valaha is engedi valóra váltanom őket. Fogalmam sincs, miért döntött úgy, hogy feleségül vesz. Azt azonban tudom, hogy ha kiakasztom ezt a pasast, annak nem lesz jó vége. De nem ám.

L. J. Shen a világon mindenütt lakott már, és végül Észak-Kaliforniában állapodott meg, leginkább a borok miatt. Megélhetésként ír és szórakozásként olvas. Egy fiúgyermek büszke anyukája, egy volt kóbor macska gazdija, valamint egy nagyon türelmes férj tuti felesége.

Kemény, de élvezni fogod! Hagyd, hogy elraboljon!

     Úgy éreztem, A szörnyeteg után már kellően felvagyok vértezve és semmi sem lep meg, de a Sparrowt fellapozva már az első pár oldal meglepetést tudott okozni. Férfi főszereplőnk, Troy Brennan nem kis hidegzuhanyt okozott: hidegvérű és kegyetlen, kíméletlen bosszúálló típus. Shen hamar megmutatta, hogy nem árul zsákbamacskát, bizony ez a könyv sem marad darkos színvonal nélkül, de egy nagy nyelés után kíváncsian ovastam tovább a sorokat. 

"- Mindig is apád fia voltál. Magadban hordoztad az ír gengsztergént, a véredben a könyörtelenséget. Nem ismertél félelmet. Most sem ismersz - sóhajtotta, és a jobbját nyújtotta felém." 

A Troy okozta szorongást címszereplőnk, Sparrow szemszöge hamar feloldotta. Szórakoztató gondolatai, meg úgy az egész jelleme lazaságával együtt nagyon szimpatikussá tette, és totál emlékeztetett Sailorra. 

"Úgy kellett nekem ez az esküvő, mint hátamra egy púp."

Az írónő nem lazafacázott, főhőseit hamar összeházasította, amit igaz, hogy a fülszöveg is említ, mégis érdekes volt felgöngyölíteni a szálakat és gyertyaratóként belecsöppenni ebbe az érdekkapcsolatba, amit megfűszerezett némi fülledt macska-egér játszma, plusz Troy listája, amiről a cselekmény előrehaladtával egyre több nevet húzott ki. 

"A pasinak zűrös a múltja. 

Kész katasztrófa a jövője. 

És akár tetszik nekem, akár nem, hamarosan a jelene részévé válok."

"Csapdába kerültem, megnyirbált szárnyú, kalitkába zárt madárként vergődtem."

Eleinte sopánkodtam, hogy nem ezzel a könyvvel indítottam Shen munkásságával való ismerkedést, de ez most átértékelődött bennem, mert Troy sokáig egyszerűen kibírhatatlan volt. Lehet miatta nem mertem volna olyan bátran nyúlni a többi könyvért, viszont szerencsére idővel kikupálódott, igaz addig elég sokszor próbára tette a türelmemet. 

"Ha gyászos helyzetemben fénysugarat gyújtott valami, hát az a remény, hogy a fél Bostonnal rajcsurozó Troy nem ér rá észrevenni: nekem is van cicim meg seggem. 

De ráért. Észrevette. 

Egész pontosan mindjárt azután, hogy visszatértünk a lakodalmunkról." 

Miközben azon izgultam, hogy a színjáték valóssággá váljon, egy új játékos libbent a porondra, aki jóképű, kedves, megértő, ugyanakkor nős. Mivel tudtam vele kapcsolatban ezt azt, ezért nem aggódtam különösebben miatta, inkább az bosszantott, hogy vele együtt kicsit szerelmi háromszög szaga kezdett lenni a dolognak...Szerelem...pff... max egy kis kémia dolgozott imitt-amott. 

"Ha Brock költeményre emlékeztetett, akkor Troy egy heavy metál számra."

"Észrevettem, hogy tetszenek neki a csípős válaszaim, különösen akkor, ha az ő rovására hangzanak el. Nem tudtam, vajon azért-e, mert felpezsdíti, ha a változatosság kedvéért valaki visszamer szólni neki. Én meg hülye fejjel magamra vállaltam ezt a szerepet."

"... Gyűlöltem ezt az embert. Kiderült azonban, hogy a testem nem osztozik ebben az ellenséges indulatban."

"Fénysugarak derengtek át a vedőfalain. 

Noha jólesett a melegük, vigyáztam, nehogy vérmes reményeket ébresszek benne, mert mi ketten nem alkotunk egy igazi párt, és ez nem egy love story."

Miközben hol mulattam, máskor szörnyülködtem vagy mérgelődtem a szereplőkkel kapcsolatban, végre újfajta inger ért, ugyanis némi kedves érzelem is belopózott a történetbe. Egy kis "emberszámba veszlek", "különös, de érdekelsz" meg néhany erotikus pillanat szépen megágyazott az érdeklődésemnek, ezután pedig nehezen tettem félre a regényt. 

"A főzését figyelve hirtelen rádöbbentem, hogy ez az ő művészete. A lábas a festővászna, a sokféle hozzávaló a festéke. Szemében tűzzel, lelkében szenvedéllyel, szívében szeretettel főzött." 

"Ha Troy megjelent valahol, mindig körüllengte a légkör, amit közvetíteni akart. Mint valami két lábon járó termosztát, nemcsak a mindenkori helyzetet határozta meg, de még azt a hangulatot is, amikor a többiek az adott helyzetben kerültek. Néha bosszúságot és dühöt hozott, néha komorságot, néha rémületet, és egészen elvétve valami kedvezőt, reménytelit. 

Ma este kéjvágyat hzott."

Azért ez a romantikus regény sokáig nagyon fura... szokatlan volt. Elnyújtott, nem vérpezsdítő, lassan haladó, de mégis azt éreztem, hogy jó mederben haladt. Nem bosszantott a lassúsága, néha beértem az egyre pikánsabb pillanatokkal és a csigatempóban haladó érzelmek kibontakozásával. 

A szereplők felemás érzést gyújtottak bennem. Amíg a szakácsok gyöngye, Sparrow csupa üde mosolyt és megértést váltott ki belőlem, addig Troyt alkalomadtán meg tudtam volna fojtani egy kanál vízben. De mégsem utáltam, mert Shen még ezt a balherét is olyan jól megalkotta, hogy elfogadtam ő ilyen és kész. Max dörzsölgettem a tenyeremet és vártam a pillanatot, amikor Ámor nyila végre hatsónlövi. 

"Tudtam, hogy Troy az a pasas, aki nemcsak az ember ágykeretét töri össze, hanem a szívét is. És nem hiányzott, hogy csalóka remények az eddiginél is több helyet foglaljanak el a szívemben." 

Troy vad és zabolátlan volt. Öntörvényű. Olyan alak, akit a bosszú hajtott, miközben teljesítette megboldogult apja kívánságat, és Piroska és a farkast játszott egy kis verébbel. Aki viszont csak első pillantásra tűnt egy szárnyaszegett madárkának, második nekifutásra rájön az ember, hogy hősnője sem marad el tőle, sőt, ő lehet a legnagyobb gyengepontja. Háh, lenyűgöződtem a titkolt érzelmektől, a főszereplők közti izzástól. Kuncogva lestem a túlfűtött sorokat, a szájkaratés meneteket, meg az érzelmi viaskodást. De végül nem csöppent el a nyálam a szűken mért romantikus pillanatok miatt, inkább édes mosolyt csalt ki belőlem meg egy gondolatot, hogy Troy, nagy mázlid van! 

".... hazugságokkal traktáltam saját magamat. Azzal az állítással, hogy Troy nem érdekel, miközben lassan, de biztosan beférkőzött a lényembe. 

Átfúrta magát a védőrétegeken. 

Egyre mélyebben kúszott bennem. 

És tudtam, csak idő kérdése, hogy eljusson a legveszélyesebb helyre. 

A szívemhez." 

Összesítés: csöpögős dark romance, de nem a romanikától, hanem a vértől, a bosszútól és a gúnytól. Utóbbi sok mulatságos jelenettel szolgált, mert a történet hősnője, Sparrow, az a típusú főszereplő, aki még ha retteg a másiktól, akkor is muszáj hogy övé legyen az utolsó szó. Temperamentuma miatt kedvenccé avattam, viszont Troyt, alias púp a hátamon-t már nem tudtam szeretni. Elfogadtam hogy mennyire öntörvényű, de nem tagadom, kárörvendve figyeltem, ahogy tudatosult benne, ő is képes a szerelemre. 

Maga a történet élvezetes volt, voltak benne izgalmas pillanatok, de a csavarok nem ütöttek akkorát. A cselekményvezetés tartott egy szintet, néha olyan volt, mintha biztonsági játékot játszott volna. 

Miután befejeztem a könyvet és kicsit leülepedett a történet, ráeszméltem, hogy összességében jó volt, de az újabb részek mélyebb nyomot hagytak bennem. Bezzeg a fordítás! Nagyon olvasmányos volt a szöveg, viszont sokszor túl lazára váltott, annyira menőnek akarta magát mutatni. Érzésem szerint a túl sok szleng egy picit átesett a ló túloldalára, de még nem annyira, hogy szemforgatóan bántott volna. Úgyhogy mindent összevetve, 

AJÁNLOM 

A könyvet köszönöm a Könyvmolyképző kiadónak! 

"Tény, ami tény, Troy Brennan még csak leplezni sem próbálta, hogy baromira szociopata, nem tett föl álarcot, ha a nyilvánosság elé állt."

"Troy Brennant a lerendezőnek hívták. Lerendezett ezt-azt. Félreértés ne essék, nem elromlott holmik megbütykölésére kell gondolni. Gyorsabban tüntetett el embereket, mint Dennis Lehane regényhősei."

"Önkéntelenül elgyönyörködtem a mosolyában. Brock nem hatott ijesztően, és nem viselkedett úgy, mint egy néma, kiszámíthatatlan szociopata. Ahogy a férjem. Ez igencsak megnehezítette, hogy utáljam őt."

" – Talán nem ezt szeretnéd hallani, de én félnék a helyedben –mondta Lucy. – Pontosabban rettegnék.–

 Lehet, hogy te igen. – Bágyadt mosolyt sikerült összehoznom. –De nem fog bántani. Mostanra egy kicsit megismertem. Ő nem olyan.

– Jó, nem fog bántani – hagyta rám Daisy –, de akkor sem áll összea kép. Hogyhogy a megközelíthetetlen nőfaló váratlanul lehorgonyozegy olyan lánynál, akit nem is ismer?Ugyanez a kérdés nyugtalanított engem is.– Ne vedd zokon, madárkám – folytatta Daisy –, de Troy Brennanaz egyik legszexisebb seggű pasi bostoni viszonylatban. Azt mondják,vadállat az ágyban, és anyagilag is jól áll. Miért pont téged szúrt kimagának? Bárkit megkaphat, akit akar.

– Köszi!

A barátnők kellemetlen igazságaira mindig számíthat az ember."

"Lecsúsztattam az ujjaimat izmos mellkasán, sóvárogva, kalandoztam, keresgéltem. Amikor a kezem lesiklott a hasizmain, megállított, hatalmas tenyerébe szorította vékony csuklómat.

Fölsikoltottam, amikor rájöttem, miért.

– Óvatosan, Piroska! – dünnyögte a számba, eltolta a kezemet apisztolytáskától, és elülső fogai közé kapta az alsó ajkamat.

Jesszusmária! Próbáltam nem kiborulni és ordibálni. Pisztolyhoznyúltam! Még soha nem értem lőfegyverhez, és bár tudtam, hogyapunak is van, közvetlen közelről egyszer sem láttam.

– Jé! – Még fülig vörösödve is igyekeztem szellemesen reagálni. –Ez a pisztolyod volt? Én meg azt hittem, ennyire örülsz nekem." 

"Troy szépnek vasalt, újnak tűnő öltönye elleplezte tevékenységének nyílvánvaló jellegét. Ezt az embert veszedelmes vibrálás vette körül. Időnként csak úgy sugárzott belőle." 

"Őt magát gyűlöltem, de az érinteset imádtam."

"Próbáltam győzködni magamat, hogy ilyen az élet. Az ember olykor Batman... olykor pedig Joker."

"Ezt a nőt nem érdekelte a felszínesség, nem vezérelte aljas indíték,hátsó szándék. Tiszta, sima, hófehér papírlapként tárult elém, hogyírjak rá.

Hát írtam is.

Az ajkára, a halántékára, a nyakára, a kulcscsontjára. Élénkszínekkel vetettem erre a papírra iránta érzett éhségemet, miközbenbeszippantottam rózsásvörös mellbimbóját, megkarcolgattam afogammal, előbb lassan és végtelenül óvatosan, azután erélyesebben,amikor rájöttem, hogy a kis verébben egy vadmadár rejtőzik, aligvárja, hogy kiszabadulhasson. Majdnem véresre dörzsölgettem, amíg apihegése nyögéssé nem fokozódott. Mindenhová lefirkantottam amonogramomat, miközben oda-vissza végignyalogattam, hogy anevemet sikoltsa. Újra meg újra.

Meg újra.

Meg újra.

És most jön a legnagyobb képtelenség: nem akartam a végére érni."  

•  Még több képért kattintsatok IDE! 
•  Ahogy a többi részhez, ehhez is szeretnék ajánlani egy dalt. :)