Négyévesek lettünk!

     Huh... de fura. Bizony az én drága kicsi bloggyerkőcöm már negyedik esztendeje szórakoztat engem és titeket, és ez nagyon furcsa, egyben marha jó érzés!
Sosem gondoltam, hogy ennyi ideig elleszek ezzel az oldallal, de nagyon szeretem csinálni, még ha előfordul, hogy néhány ember félévente teljesen elveszi a kedvem a blogolástól. A lappangó kedvű időszakomban aztán vagy kapok tőletek néhány szívderítő kommentet, vagy látom, hogy újabb feliratkozókkal gyarapodott az oldal, és ismét eluralkodik rajtam az életkedv, erőt adtok, hogy tovább írogassam a véleményeimet, és ez nagyszerű érzés. Köszönöm Nektek!

     Megnéztem, mit ígérgettem a tavalyi szülinapos bejegyzésben össze-vissza, amiből kb semmi sem lett. Nem pötyögtem annyi posztot amennyit terveztem, nem tudtam befejezni a réges-rég megszavaztatott könyvsorozataimat, még azt a pár könyvet sem olvastam el, amit kijelöltem magamnak. Akkor most kellene felkötnöm a fehérneműt, és megígérni, hogy idén belehúzok és darálni fogom a különböző posztokat... hát az a helyzet, hogy nem. Most nem akarok ígérgetni, és máskor sem; esetleg azt, hogy azt fogom olvasni, amihez éppen hangulatom van. Nem akarok görcsölni már megint, hogy elmaradok, meg jaj, na erről és arról is kellene írnom. Most szeretnék kötetlenül blogolni, arról amiről épp kedvem van, viszlát korlátok! Nem fogok egyszerre több könyvet olvasni, nem akarok millió sorozatba belekezdeni, szeretném befejezni azokat amiket elkezdtem, mert mind k*rvajó, és annyira szeretném már őket végigvenni (Ward, Frost, Mead...). Most is csak egy könyvet olvasok, és így tökéletesen érzem magam, most legalább nem folyik ki a szemem, miközben ebből is, meg abból csak még ötven oldalt hadd olvassak. Jelenleg újraolvasom a Tündérkrónikákat, és annyira hiányzott már ez a világ, hogy el sem hiszitek. Szeretnék még más sorozatot is újraolvasni, talán idén, talán jövőre, vagy két év múlva. Meglátjuk. De ami a lényeg, most inkább arra szeretnék koncentrálni, hogy ne csináljak trutymót az agyamból, és a blog továbbra is megmaradjon az én kis játszóteremnek, ahol szívesen látlak Titeket.
Azért az idén mindenképp szeretnék új designt a blognak. Háttér és fejléccserét mindenképp, de az elrendezést nagyrészt szeretném így hagyni. Hogy ez mikor lesz még magam sem tudom, legyen meglepetés. :)

     Amit viszont megígérek, hogy a most felsorolt könyvekről ebben a hónapban biztos lesz bejegyzés:
Kim Harrison: Dead Witch Walking - Boszorkányfutam - ennek a könyvnek a humoros stílus a lelke.
Nora Roberts: Vértestvérek - démonos, lámúros, csak a cselekmény nagyon emlékeztet egy másik könyvre.
Cassandra Clare: Pokoli szerkezetek - A herceg - az első rész elment szódával. Ez is egy darabig, na de a második felétől hűűű *.*
Rick Yancey: Az ötödik hullám - mutassatok már nekem olyan könyvet, amiben a férfi szerző jól megtudja írni a romantikus szálat.

     Amint tudjátok (vagy sem, de most már fogjátok), tagja vagyok Vegazus Mini-könyvklubjának. Azt hiszem még lehet jelentkezni, szóval aki kedvet kap, az nyugodtan töltse ki a megfelelő dolgokat. A véleménynyilvánításhoz még blogra sincs szükség! Szóval aki amiatt izgul, hogy azért nem fogadják el a tagságát mert nincs blogja, annak üzenem, nyugi.
Januártól-április végéig négy fantasy könyvet fogunk olvasni, havonta egyet-egyet, amiből az utolsó szabadon választott lesz. Még nem tudom melyik legyen az, de talán az Üvegtrón. Azzal úgyis adós vagyok, szóval két legyet üthetek egycsapásra.

A fenti képen látható könyveket fogjuk olvasni, és nem kicsit parázok tőlük! Poén, de ezekre szavaztam, alig várom, hogy olvashassam őket, csak az a bibi, hogy a Hó mint hamut és az Ólomerdőt nem tudom, hogy sikerül majd megszereznem. Csak összejön.

     Végül még annyit szeretnék mondani, hogy az oldalsávba kitettem egy új logót. Szép kis kabalacica, ugye? A Könyv Extrák oldal bloggerínájától, Ladybird-től kaptam. A dolog lényege, amint a szövegből is látható, Nem alkuszunk! Vagyis nem adjuk el a véleményünket recikönyvért, csak azért, hogy minél több könyv foglalja a helyet a polcainkon. Tudom, nem vagyok olyan ügyes blogos mint a nálam tapasztaltabbak, de kapok recenzió felkéréseket; ha kiadó újdonságairól van szó, akkor pedig kiválogatom a leginkább kedvemre valót. Láthattátok, voltak olyan recik amiket dicsértem, de nem azért, mert csontig beszeretnék nyalni az ingyen példányokért, hanem mert igazán megérdemlik a pozitív értékelést. Ugyanakkor voltak már olyan könyvek is a kezem alatt, amik nem tetszettek, és ezt is észrevehettétek. Ezt a szokásomat továbbra is szeretném megtartani, csakis a saját véleményemet szeretném nektek tálalni, nem pedig egy összefércelt dicshimnuszt olyan könyvről, amiért érdemes a fákat gyászolni.

Mára ennyi lettem volna, köszönöm hogy elolvastátok, valamint az eddigi figyelmeteket!