Stephenie Meyer: Hajnalhasadás

     Végre megszültem. Hosszú hetek keserves harca után elolvastam az Alkonyat könyvek befejező részét. Hurrá!
Tegnap este munka után nekiültem az utolsó fejezeteknek, mert nagyon piszkálta a szememet az olvasósávomban díszelgő borító. Addig nem feküdtem le aludni, amíg azt nem láttam, hogy vége. Néhányszor majdnem sikerült is elaludnom. De kitartottam, és most láthatjátok, mit is gondolok erről a befejező könyvről, és magáról az egész sorozatról, valamint az írónőről.

     Bella és halhatatlan szerelme Edward, családjaik és barátaik előtt örök hűséget fogadnak egymásnak. Az ifjú pár egy csodálatos szigeten tölti a mézesheteket, ahol végre szerelmük is beteljesedik. Mindketten megkapták, amit akartak. Edward egy feleséget, Bella pedig az áhított nászéjszakát. Azonban nem várt esemény töri meg a felhőtlen boldogságot: Bella teherbe esik, amit ezidáig képtelennek tartottak a vámpírvilágban.
Bella félti a picit, az ő és Edward szerelmének gyümölcsét, azonban a kedves papa iszonyodik az ivadéktól, hisz szörnynek hiszi a gyermeket, akit elakar tüntetni kedvese testéből, mielőtt az megölné Belláját. De a lány küzd a gyermekéért.
Jacob közben aggódik Bella miatt, hisz tudja: már semmit sem tehet a szeretett nőért. Ő már soha sem fog hozzá tartozni. Az ellenségei táborát fogja erősíteni. S mikor egy nap elmegy  a Cullen házba, hogy meggyőződjön arról, Bella tényleg visszatért Forksba, nagy meglepetés fogadja. Mert nem újszülött vámpírként látja Bellát, hanem terhesen. 

     Az ebből a könyvből készült filmeken nagyon unatkoztam. Rengeteg üresjárat volt benne, a szereplők fején is látszott, hogy már nagyon unják ezt a sorozatot, valamint a történet sem volt egy eget rengető valami, amire egész életemben szívesen visszaemlékeznék. De itt most ünnepélyesen megesküszöm - soha nem esküdözöm poénból -, a filmek ezerszer jobbak, mint ez, vagy az összes többi könyv! Mert a filmekben - ha a két részre szedettet nézzük - van pár jó poén, normális történetvezetés, és egy csata, ami azért figyelemreméltó. De a könyv... hát anyukám, totál kiverte a biztosítékot!   
Kezdjük ott, hogy nagy figyelemmel kísértem a főszereplő páros bimbózó kapcsolatát. És vártam a nászéjszakájukat. Nagyon. Nem vagyok perverz. De ne hazudjatok, biztos ti is vártátok a nagy eseményt, akik olvastátok ezt a könyvsorozatot. Tudom, hogy ez a könyv ártatlan tiniknek íródott, meg nagyon romantikus lelkűekhez szól. Én is szeretem a romantikát, ezért nem vártam egy Ötven árnyalat jelenetet. Csak minimum egy kis virágnyelven elmesélt romantikus, szívmelengető első alkalmat, amelynek sorait olvasva egy kis pír jelenne meg az orcámon, és mosolyognék, azzal a gondolattal, hogy de édesek, és végre egymáséi lehettek. Na bumm, hát ezt megszívtam. A következő történt: munka végeztével leültem egy székre, és vártam a kollégáimat, hogy hazamenjünk. Amíg várakoztam, elővettem a telefonomat, és elkezdtem olvasni a Belláék nászéjszakájával foglalkozó fejezetet. És akkor Bella lekapta a törölközőt, besétált Edwárdja mellé a vízbe, összeölelkeztek, ééésss... a nagy semmi! Másnap a lány szemébe sütött a nap, és fogdosta a megduzzadt ajkait... vagy mifene. Ennél a résznél felnyögtem, és hangosan azt mondtam: ezt nem hiszem el. Még a szemem is könnybe lábadt a csalódottságtól. Így megvezetve talán még életemben nem voltam. Ennyire nem. Kedvem lett volna a falhoz, vagy a földhöz vágni a kütyümet, de drága mulatság lenne egy másikba beruházni. Így a telefon és a csalódottság maradt, a könyvet meg hagytam pár napig pihenni, a dühömmel együtt.
Legközelebbi alkalomkor arra gondoltam, segáz, lassan jön Bella terhessége. Nagyon kíváncsi voltam a gondolataira, meg arra, hogyan harcol a gyermeke életéért, hisz ugye Ed nem kedveli a jövevényt. És amikor Bellában tudatosult, hogy kedvese hogyan is érez a trónörökös iránt, na mit jött? Na mi? Jacob szemszög! Hogy a jó büdös francba már!!! Három rohadt könyvet Bella végigbírt nyögni egymaga, és mire befejezi az idióta hisztériázásait, és végre arra koncentrál amire kell, Meyer majdnem megríkat, mert orvul kitépi a kezemből az utolsó szalmaszálat is, az utolsó reményemet, miszerint egy picit jobban megkedvelem a könyveit, de simán a porba tiporja! Piszok banya! (Ne tudjátok meg, mit raktam rá akkor, meg most is itt a monitor előtt, csak hát nem szeretnék csúnyán beszélni. Ha a tündérkrónikás Mac szavaival akarnék élni, akkor - BÉKA Meyer!) Kaptam egy hótunalmas Jacob szemszögöt, ahol a srác nyavalyog, meg közelebb kerül Leah-hoz, és együtt mennek dögöt enni, meg a gyerek elmegy egy parkba csajokat kukkolni, hátha véletlen valamelyik bevésődik neki. Mondhatom, nagyon érdekelt ez a nyűg.
Na jó, sokat rizsázom, lássuk mi volt még. Ja! Bella sikeresen életet adott a lányának, aki bevésődik Jake-nek, továbbá még időben sikerül vámpírrá változtatni Mrs. Cullent. Bells gyönyörű, csengőhangú lesz, és hiper gyorsan vissza tudja fojtani a szomját, ezért vámpírfeletti uralmának köszönhetően nyugodtan mászkálhat körülötte néhány ember.
Amin röhögtem, de tiszta szívből, az Bella reakciója, amikor meghallja a kislánya becenevét. Innentől fapofával olvastam minden részt. Jó, nem is volt okom az örömre, mert Alice-nek volt egy látomása a Volturiról, akik ilyen-olyan oknál fogva harcot akartak kicsikarni a Cullen klántól. Na hát megtudták, hogy létezik egy kisbaba, akiről azt hiszik teremtették, nem született. És ezt nem szabad, mert egy halhatatlan gyermek megfékezhetetlen, és miatta a vámpírok lebukhatnak, és az emberek újra irtani kezdenék őket. Már kezdtem dörzsölgetni a tenyerem, és azt vártam, hogy kb egy olyan harcról fogok olvasni, mint amit a filmben láttam, de nem, mert a Volturi bár próbálkozik, de visszavonulót fúj. Ekkora közhelyet! Ááááááá... Gyerekmese, habbal. És a boldog vég.
Ami tetszett az egész könyvben:
- A románok
- Nahuel neve
- Renesmee középső neve; Carlie - nagyon szép.
- És a sokat emlegetett Bella reakció a Nessie becenévre.

"– Gyerünk, Bells! Nessie is kedvel engem.- állította.
Megfagytam. A légzésem megállt. Hallottam a hangok hiányát mögöttem, ami a nyugtalan rekciójuk volt.
– Minek…hívtad őt?
Jacob hátrált egy lépést miközben próbált szégyenlősnek tűnni. – Nos- motyogta. – Ez a név…
– A Loch Nessi Szörny után adtál becenevet a lányomnak? – kiáltottam.
Azután nekitámadtam a torkának."      

 Ez a sorozat brutálisan rossz. Gyenge, sokszor idegtépő, igazi veszélyes helyzet  - James-t és a szülést kivéve - nincs, poénok csak elvétve vannak, a szereplők legtöbbször utálatosak vagy semmitmondóak. Ha néha felcsillant egy kis remény, hogy ez vagy az jó lesz, akkor huss, elsöpört az orrom előtt az a kis szikra, és hipp-hopp ki is aludt. A kedves írónő gyenge munkát végzett, nem is értem, hogy lett ilyen felkapott. A burok könyvében még bízom kicsit, habár arról is hallottam néhány lehúzó kritikát. De még adok egy esélyt.

3/10