E. L. James: A szabadság ötven árnyalata

     Hiába húzzák le olyan sokan Meyer Alkonyat könyveit - engem is beleértve -, mégis jó páran hálásak lehetünk neki a történetéért, mert sokan miatta kezdtek el könyvmolyok lenni, vagy merték írásra adni a fejüket. Utóbbihoz tartozik E. L. James, aki nagy zűrzavart okozott a Twilight ihlette Ötven árnyalat (Fifty Shades) trilógiájával. Hála az égnek ő nem jött mindenféle természetfeletti élő vagy élettelen lénnyel, inkább megmaradt a valós embereknél, és egy olyan történetet rakott a kedves olvasók elé, ami vagy fantáziájuk állóvízét, vagy lelki békéjüket kavarta fel. Nekem a fantáziámra volt jó hatással, továbbá ez a kötet a szívemre is, de nem csak azért mert vége, és szomorú vagyok egy újabb kedvenc sorozat lezárása miatt, hanem mert érzelmes, és szép végkifejlete van...

     Mr. és Mrs. Grey immáron boldog házasságban élnek, ám Ana számára még mindig felfoghatatlan az a nagy gazdagság, ami szerető hitvesével jár. Christian próbálja őt elhalmozni minden földi jóval, s közben mindkettejük örömére, kényezteti ifjú asszonykáját. 
Nászútjuk alatt Mr. Ötven árnyalat irodájában gyújtogatás történik, s mire kénytelenek véget vetni a mézesheteknek, és visszatérni a valós világba, már nem csak a kiégett épületszárny miatt van okuk az aggodalomra. Ugyanis Ana régi főnöke, Jack Hyde bukkan fel a színen, aki mindent megtesz, hogy keresztbe tegyen a Grey család tagjainak.  

     Amennyire várom egy könyvsorozat befejező részét, ugyanannyira is félek tőle, mert tartok attól hogy ellesz szúrva, vagy ami általában, hiányozni fog. Amikor a napokban végre sikerült megszereznem a "szürkém" harmadik kötetét, nem hazudtoltam meg magam, minden lehetséges helyen olvastam, ahol csak időm engedte.
Elsőre meghökkentem, hogy máris a nászút helyszínére csöppentem, mert óriási, csipkével rogyásig díszített menyasszonyi ruhára és hatalmas esküvőre számítottam, ehelyett Ana, Christian tűréshatárait feszegetve  monokiniben sütteti magát. Hol itt a várt romantikus jelenet? A virágok, a könnyező szülők, a meghatódott násznép? A nagy IGEN? Miközben ez futott át az agyamon, Ana visszaemlékezett a nagy jelenetre, az esküvőjükre. Uhhh megnyugodtam. :) Aztán folytatták azt, amiben ők nagyon jók, bár pironkodó jeleneteiket a közepénél elvágta az írónő, amitől olyan bosszús érzésem lett, mint Edward és Bella nászéjszakájával kapcsolatban - a tengerben átölelt... reggel a karjaiban ébredek, boldog vagyok, óóó nagyon boldog a szüzességem nélkül, csak ez a nap ne sütne a szemembe. -.- De később azért csak kapott ezt azt a kis piszkos fantáziám. ;)
Ez a kötet inkább az érzelmekre szakosodott, és a többi szereplőt is bővebben mutatja be. Kate és Elliot kapcsolatának komolyságáért örültem, helyesek együtt. Mondjuk nem bántam volna, ha több szó is esik róluk, valamint Miáról és Ethan-ről.
Az előző könyvek vaskosabbak mint ez a rész, kár érte, mert egy kicsit több érdekes adattal, és nem kettévágott jelenettel ugyanolyan súlyú lehetett volna, mint a Szürke vagy a Sötét kötetek. De ha ezt nem veszem figyelembe, akkor ugyanúgy lekötött, mint az első két rész, bár azt is hozzá kell tennem, leginkább a 200. oldaltól.        
Főszereplőink kapcsolata ennél jobban már be sem lehetett volna mutatva, igaz a kezdeti cukormáz, ami a könyvet betakarta, igencsak kezdett túl sok és kiábrándító lenni. A rengeteg szeretleken nem tudtam könnyeket potyogtatni a meghatottságtól, inkább azokra a lányregényekre kezdett emlékeztetni, amiket  édesanyám bújt éjszakákon át. Picit félre is tettem emiatt a könyvet, majd újult erővel, valami izgalmasban bízva, megint nekiálltam. És láss csodát, Ana nőgyógyásza bekerült a képbe, és Jack is jól bekavart (igen, abban nagyon egyet értek, hogy Ana célozhatott volna feljebb is). Az ifjú házasokra óriási teher borult, ami miatt azt ordította bennem valami; le ne merd tenni, ne most, olvasd tovább, meglátod jó lesz! És jó lett, nagyon jó! Mielőtt elárulnám mi ez a jó, górcső alá venném Mr. és Mrs. Grey-t.
Anastasia Steel az első könyvben egy szerencsétlen bellautánzat volt, aki a lapok múlásával fejlődött, majd a folytatásnál kicsit átment ostobába, de még így is tudtam kedvelni. Aztán ebben a kötetben a kis buta lány felnőtt nővé vált, aki egyetlen pillanatra sem hátrált meg irányításmániás ura rosszallására sem. Igazi belevaló személyiségfejlődésen ment keresztül, acélból van, és nemcsak lánykori neve miatt mondom ezt. Igazi anyaoroszlán, bárkivel szembenézett, és nem csak csipogott a hátsó sorban, Christian háta mögé bújva - jó, mondjuk Elenának odasózott pár keserű mondatot. Vicces volt, ahogy finoman, de határozottan lekoptatta Gia-t, nagyon tetszett, hogy dacolt Christiannal, és megvédte Picipöttyöt, még ha be is volt rezelve az új felelősség miatt, nem úgy, mint hites ura.
Christian Grey az első kötetben teljesen megbabonázott. A másodikban kiábrándított, mert szinte a csíráját nem láttam annak a szexi pasinak, aki azelőtt a hatása alá vont. A szabadság ötven árnyalatánál is kb ez volt a helyzet, de később, amikor Ötven teljesen leomlasztotta a maga köré emelt falakat, ismét elkezdtem szeretni... bár azért meg is pofoztam volna alkalomadtán, de az ő érzéseit is megértem, mert egy új, ismeretlen dologgal kellett megbirkóznia. De gyáva volt, amit csak idővel tudtam neki megbocsájtani.

9/10

     A végéről nem mondanék semmit, helyettem inkább beszéljenek a képek! :)
A végén bevallom elpityeredtem, de lehet ez a most kezdődő náthám miatt van. :P Nem, nem, a vége tényleg nagyon jó, tökéletes lezáró fejezet, minden szál elvarrott, és ez bejön (mondjuk a gyerekek neveitől nem vagyok teljesen elájulva).

     Az utolsó oldalak pedig tartogattak némi meglepetést, ugyanis én is bepillantást nyerhettem Christian gondolataiba. Igen, ez azt jelenti, hogy James már javában írja Mr. Grey szemszögét, pont mint anno Meyer Edwardét. Nagyon remélem, hogy kolléganőjével ellenben James nem hagyja abba ennek a férfioldalról elmondott történetnek az elmesélését, mert Christian elbeszélése remek! Amikor kisfiúként olvastam róla, kicsit összeszorult a szívem, és amikor Ana-val találkozott, hát azokon a gondolatokon kuncognom kellett. :))

Ugye mondanom sem kell, hogy kik a film jelöltjei közül a két legnagyobb kedvencem. :) Nagyon szurkolok nekik, és már alig várom a casting híreket!!!