Az első L. J. Shen olvasmányomban, A szívtipróban kellemeset csalódtam, így természetesen nagyon szerettem volna elolvasni a Bostoni bikák soron következő részét, A szégyentelent.
Sorozat: Bostoni bikák #2
Műfaj: romantikus, erotikus, new adult (NA)
Oldalszám: 496
Eredeti cím: The Villain
Kötés: puhatáblás
Megjelenés: 2022 (eredeti megjelenés: 2020)
Fordító: Ladányi Klára
ISBN: 9789635703852
Cillian Fitzpatrick kegyetlen és hidegvérű. Hadész, Brioni öltönyben.
A média szerint ő A Szégyentelen.
Számomra viszont az a férfi, aki (vonakodva) megmentette az életem.
Most pedig egy újabb, „aprócska” szívességre lenne szükségem tőle.
Csakhogy Cillian csak úgy nem osztogatja a szívességeket.
A szabadságom kell neki.
Én lettem a legidősebb Fitzpatrick testvér játékszere. Amivel játszhat, amit meggyötörhet, amit tönkretehet.
Azt hiszi, megrogyok a kis pszichológiai hadviselése súlyától. Azonban hamarosan megtudja, hogy a leghalálosabb méreg egyben a legédesebb is.
L. J. Shen Amazon, USA Today és Washington Post bestsellerszerző. A Bostoni bikák-sorozatának második részében egy új Fitzpatrick testvérrel ismerkedhetünk meg, aki lehengerlően szexi és kétségkívül hataloméhes.
"Cillian olyan volt, mint egy sötét altatódal, ami arra hív, hogy merüljek el a karmai közt, és befészkeljem magam a sötétségbe.Én pedig, nem hiába neveztek el a tavasz istennője után, arra vágytam, hogy a föld megnyíljon alattam, és elnyeljen. Le akartam zuhanni az alvilágba, és soha többé nem akartam kijönni onnan."
A történet egy modern kori Hádész és Perszephoné történet, amiben gazfickónk, Cillian kegyetlen üzletember, aki az élvezeteknek él és a szíve megközelíthetetlen. Jókislányunk, Persephone pedig évek óta róla álmodik, ám addig szóba sem elegyednek, amíg Persy véletlenül majdnem kinyírja magát egy mérgező virág nektárjának nyalogatása után. Antihősünk kegyelemből megmenti, és ettől kezdve elkezd kialakulni köztük az a szép regényes elválaszthatatlan kötelék. De, hogy romantikus-e?
" - Ez fáj! - szisszentem fel, és hunyorogva rámeredtem az előttünk álló tükörre.- Ez jár a vérző szívért.- A virágra vagy a szervre gondolsz?- Mindkettőre. Az egyik gyorsan ölő méreg. A másik lassabban, de ugyanúgy elpusztít."
"A tökéletes Cillian Fitzpatrick igazából mégsem volt annyira tökéletes. Másra sem vágytam, mint hogy kiderítsem, mennyire igaz ez."
Mire elkezdtem volna továbbgondolni a történetet, kaptam egy három évvel későbbi időugrást, ahol Percy egy behajtóval hadakozott lelépett khm... valakije tartozása miatt. Ezen elcsodálkoztam, de tetszett ez a cselekményszál, és alig vártam, hogy tovább bontakozzon, és a lányt elvezesse Cillianhez.
"Óvónő voltam, a fenébe is! Honnan szedhetnék elő százezer dollárt? Még a két vesém sem ér ennyit!És igen, elég elkeseredett voltam már, hogy erre is rákeressek."
Cillian kimeríti a szívtelenség fogalmát. De a családja nyomására muszáj azt mutatnia a külvilágnak, hogy mégsem az. Ehhez pedig Persephone pont kapóra jött.
"Ha a humor összetalálkozna vele egy sikátorban, az visszafordulna önmagába, és egy csapat vijjogó denevérként rebbenne szét."
" - Emlékszel, hogy azt mondtam nem osztogatok ingyen szívességet? (...)- Elég nehéz elfelejteni.- Nos, most rád kacsintott a szerencse.- Hát azt erősen kétlem!Jelen pillanatban nem is csak a szerencsémmel volt a gond. Egyenesen rám járt a rúd. Valahol a szerencsétlen és az elátkozott között álltam."
Fitzpatrick papától legszívesebben hánytam volna. Nem csoda, hogy Kill olyan lett amilyen. Alig vártam, hogy lássam, Percy hogy indítja újra a fazon megkövesedett szívét. Számítottam rá, hogy nehéz menet lesz számára ez a projekt, Kill pedig ez ügyben nem is hazudtolta meg magát.
"- Mitől lettél ilyen?- Milyen? - morogtam.- Rideg, kegyetlen és megcsömörlött - pásztázta tekintetével az arcomat, mintha a válasz oda lenne írva.- Súlyos elvárások, egy rossz év és unalmas neveltetésem összességének eredménye."
"- Nem az a kishölgy vagy, akinek mindenki gondol. (...) - Van neked fogad és körmöd is, és persze tartásod is. Perszephoné nemcsak egy virágzó hajadon volt, hanem az alvilág úrnője is. A vőlegényedre elég durva ráeszmélés vár. De tudd: ha Kill valaha is Hádészt akar játszani, én magam szállok le az alvilágba, hogy leszakítsam a tökét."
Persephone a sorozat egyik csendes jókislánya, de tele volt tartással, büszkeséggel és akarattal. A kilátástalan helyzetekből is igyekezett a legbátrabban kiverekedni magát, és emiatt hamar jött a felismerés, hogy nyugodtan nyomhatom rá a kedvenc karakteres csillagot. Ugyanakkor nővére, a megértő és védelmező Emmabelle is érdekesnek tűnik, és kezd egyre inkább érdekelni a saját regénye.
"Pislogtam egyet, még mindig ennek a váratlan csóknak a hatása alatt álltam, ami olyan dolgokról üvöltött, amit én még csak elsuttogni sem mertem.""Borzongás szaladt végig a hátamon. Ő volt az én Hádészom, akihez önszántamból jöttem.""A férjem maga volt a megtestesült elegancia, tökéletesség és helyénvalóság. Az arcán azt a fagyos, megközelíthetetlen maszkot viselte, miközben mocskos dolgokat tett velem."
Kill csupa meglepetést okozott. Nem csak szívtelen volt, de okos is, ez pedig olyan kombináció, amit boldogan felhasznált, hogy megtévessze az embert. Sokszor jómagam sem tudtam, hogy amit vele kapcsolatban olvasok az egy meglepetésszerű változás, hogy láthatok egy repedést az érzelemmentes álarcán, vagy csak mese habbal. Persze javíthatatlan romantikus szívem mindenáron az első opcióra voksolt, amit Shen tovább ragozott, én pedig sikeresen belevörösödtem.
"Persephone Penrose jó volt.Illedelmes.Kedves.... és kibaszottul romlott, csakúgy, mint én."
De nem csak Kill okozott meglepetéseket, amikor a tudtán kívül kikapargatta a maga köré épített falak téglái közül a habarcsot, hogy végül Percy-nek könnyű legyen lerombolnia azt az átkozott, hímsoviniszta, magánybiztos erődöt. A lányt sem ejtették ám a fejére.
Az írónő olyan jól vezette a cselekményt, hogy új értelmet adott az utállak, aztán fülig beléd zúgtam toposznak.
Ez a történet tüzes volt minden tekintetben. Ja és új szintre emelte az álkapcsolat fogalmát. De az előzőre visszatérve. A két főszereplő közt izzott a levegő. Viszont nem csak az intim pillanatokban, hanem a parázs vitákkor is, amik... fütty, ejha!
Eleinte Killt hűvösnek gondoltam, Percyt pedig túl naívnak, de olyan sokszínű volt itt az érzelmi paletta, hogy csak pislogtam. Odavoltam mindegyik közös jelenetükért!
"- Ez nem a te ágyad - közölte.- Ha arra jó vagyok, hogy megmelegítsem neked, akkor arra is, hogy benne aludjak.Feltornáztam magam a könyökömre, és kifújtam a hajam a szememből.- Senki nem mondta, hogy jó vagy rá, hogy megmelegítsd. A konyhapulton és az ablakomnak nyomva tettelek magamévá, nem az ágyamban.- Látom, számontartasz és dédelgetsz minden alkalmat - rebegtettem meg a szempilláimat.""- Légy óvatos, Virágos lány! - fonta az állkapcsom köré hideg, erős ujjait, és vicsorogva közelebb húzott a szájához. - Aki késsel a kezébe rohangál, az megvághatja magát.- Voltak már mély sebeim.- Bármivel is próbálkozol, nem fog sikerülni.- Akkor tegyél a kedvemre!- Előbb te nekem!...""Cilliannek megvolt az a képessége, hogy a szívemet táncra perdítse, a lelkemet pedig megríkassa."
A történet nem csak a romantika útvesztőjében lavírozott. Belekóstolt sokkal komolyabb falatokba is, mint például a szülő-gyerek kapcsolat, a saját családról szőtt álmok, vagy a kényszerbetegségek fölötti önuralom. Még talán a második volt a legkezelhetőbb, hisz a magány, a vágyódás előbb-utóbb orvosolható, de a szülő kontra gyerek procedúra nem. Az vagy szép és jó, tele van igyekezettel és önzetlen szeretettel, vagy csupa elvárás, szigor, okoskodás és megalázás. Van, hogy mindezek összessége is megtalálható ilyen-olyan mértékben. De itt látványos volt, hogy melyik karakternek milyen lapot osztott a sors, és ha Percy-nek olykor bitangnehéz pillanatok is jutottak, inkább az ő életútját választanám, mint azt, amit Kill tudhatott maga mögött. De ez nem minden. Mert a démonok, amik több szereplőt üldöztek, egyszerűen kizsigereltek. A szeretethiány, a magamra maradtam és a valami baj van velem életérzes megszólított, és felnyitotta a szemem, hogy mennyi különleges ember van, akinek nem kell az égvilágon semmi más, csak egy biztonságot nyújtó maciölelés, ami ha megvan, a lelke erősödik, a biztonságérzete pedig a plafont veri.
"- Érdekel valakit egy vicc arról, amikor Kill az Északi-sarkon fúrt, de abbahagyta, mert valaki megolvasztotta a jeges szívét?"
Összesítés: állati volt ez a történet! És amilyen mesterien az írónő vezette, azért taps, mély meghajlás, meg virágcsokor jár. Egyáltalán nem úgy alakult, ahogy gondoltam. Tetszett, hogy Shen a szokásos, alaposan kitaposott út helyett más ösvényt választott ahhoz, hogy a főhősök végül boldogan éljenek. De addig is olyan olvasmányélményben volt részem, mintha bedobtak volna egy centrifugába. Kavarogtak az érzelmek, hol fájtak, máskor pedig cinkosan pusmogtak vágyról, odaadásról, megtört szívről, amit a szereplők így vagy úgy, de igyekeztek összeilleszteni.
Killről Christian Grey jutott eszembe még A szürke ötven árnyalatából, a karizmatikus, megközelíthetetlen, megmentésre és megértésre szoruló örök kisfiú szerep rá is tökéletesen illett, de kettejük közül jellemfejlődés szempontjából most előbbi nyert meg magának.
Persephone senkire sem emlékeztetett, de ez pont jó is volt így, a lényeg, hogy imádtam ezt a talpraesett nőszemélyt a csípős nyelvével, a huncut és merész jellemével, és, hogy amikor úgy hozta a sors, mert egyet hátralépni, hogy másnak is megadhassa a lehetőséget, hogy végre önmagára találjon.
"A rideg király a mérgező kertjében végre hagyta, hogy a napsugarak megérintsék a bőrét."
Ez a történet felfrissítette bennem, hogy a szeretet mindenre gyógyír, és ez olyan jó érzéssel töltött el.
NAGYON AJÁNLOM
A könyvet köszönöm az Álomgyár kiadónak!
- Még több képért kattintsatok IDE!
- Amikor egyik éjszaka javában olvastam a regényt és közben zenét hallgattam, a lista elért az egyik kedvencemhez, ami nekem szövegében és hangulatában pont passzolt Percy-hez és Killhez. Hallgassátok csak! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése