Az írópáros a harmadik rész végén is hozta a formáját, csont nélkül kiváltották belőlem a mi vaaan? érzést, miközben az államat a padlón pihentettem. Így természetesen azonnal kaptam a folytatásért, ilyen függővég után csakis!
Kiadói sorozat: Rázós könyvek
Sorozat: Csinos játékbabák #4
Műfaj: dark romance
Oldalszám: 264
Eredeti cím: Pretty Broken Dolls
Kötés: puhatáblás
Fordító: Sándor Alexandra Valéria
Megjelenés: 2022 (eredeti megjelenés: 2017)
ISBN: 9789635970506
Árulás és düh: nagy, gennyes seb.
Ki lesz a győztes?
Mester vagy Szörnyeteg?
Sérülten, megtörve, de megoldásért kiált: Visszahozni mindenáron az egyetlen jó babát.
Nem megbocsájtható se hűtlenség, se kudarc: A Szörnyeteg bosszúra éhes: ha harc, hát legyen harc.
A mi Mesterünk csak gyengédségre éhezett: A tönkretett babák nem kerülhetik el a végzetet.
A vihar közeleg, mindjárt ránk zúdul a káosz: A két nagy játékos épp most veszi be a várost.
Ki éli túl vajon? Ki nyeri díjként a kedvesét? És kiből lesz végül mindössze járulékos veszteség?
A rajongásig szeretett vagy gyűlölt Csinos játék babák-sorozat utolsó kötete.
Hagyd, hogy megőrjítsen!
„Ezek a »babák« soha nem gyógyulnak meg. Árulás, bosszú, gyűlölet
és szerelem. Mindez több szemszögön keresztül. Köztük két zseniális
őrülttel. Ker Dukey és K Webster egy remekművet írtak közösen.”
– Naiva, moly.hu –
18 éves kortól ajánljuk!
"A tűzből, ami egykor égett bennem, már csak hamu maradt."
Új narrátorral gazdagodott a történet, mégpedig Benny jóbarátjának, Tanner-nek szemszögével. Nem bántam, mert a harmadik résznél túl sok kérdés motoszkált bennem ezzel a titokzatos figurával kapcsolatban, és reménykedtem, hogy választ kapok a kérdéseimre: ki ő, miért olyan ellentmondásos és ami a legfontosabb, mi köti Bennyhez?
"Felcseperedve megtanultam, hogy a legnagyobb hatalommal bíró emberek a legerkölcstelenebb, legromlottabb lelkek a föld színén. Az irányítás iránti vágyuk mélyen gyökerezik, és sötétebb formában akarják kiélni azt."
Nem panaszkodom, a szerzőpáros úgy csűrte-csavarta az eseményeket, amitől olyan pislogási roham jött rám, mintha elakartam volna csábítani valakit. Meglepetést meglepetésre halmoztak, mind karakterek és cselekményvezetés szempontjából is. Egyrészt minden szereplőkkel kapcsolatos kérdésemre megkaptam a választ, sőt olyan múltbéli jeleneteket is, amik meghökkentőek voltak, és tökéletesen belesimultak a történetbe.
.png)
A sztori továbbra is lebilincselő volt, főképp, hogy a harmadik részhez hasonlóan ismét a rosszak játszották az igazi főszerepet, az igazság harcosainak pedig patikamérlegen kiszámított jeleneteik voltak. Pont jó is volt így! A bűnösökre voltam kíváncsi, de arra a sok nyakatekert "romantikus" pillanatra nem számítottam. Oké, végül is ott lógott minden lufi a levegőben, már csak azt kellett megvárnom, hogy az írónők mindet szépen egyesével ledartsozzák, hogy a benne lévő sűrű mocsok szép lassan beborítson, és azt kérdezzék, na, tetszett? Én pedig pironkodva, lesütött szemmel azt suttogjam igen, azt hiszem nagyon is.
"Egyik szörnyetegről a másikra nézek.
Az egyik hideg és számító. A másik kiszámíthatatlan és vérszomjas. Ketten együtt olyanok, mint valami rémálom."
Micsoda izgalom, micsoda kényszer szűlte szövetségek alakultak itt kérem, az eszem megállt! De nem csak attól, hanem az őrülettől is, ami a szereplőket szép lassan beburkolta. Felszínre törtek a szörnyek, ugyanakkor az igazi érzelmek, amiket nem csak testi vágy fűtött, hanem valódi kötelék is. Dícséretes, hogy az írónők még az utolsó kötetre sem fulladtak ki, volt még mit átadniuk az olvasóknak, és elismerésem, jól csinálták. Igaz a legyőzendő gonosz nem volt nagy kunszt, de azt hiszem talán nem is ő volt itt a kulcsfigura. Igaz, elindította a karaktereket a felismerés útján, hogy ki mennyire fontos a másiknak... végül is, ezt a szerepet bőven betöltötte.
"- Fogalmad sincs, mire vagyok képes - suttogtam.
Én is tudok szörnyeteg lenni. Benne van a vérünkben."
"Benny odaballag a lámpaoszlophoz, ami a parkoló egyetlen fényforrását jelenti, és keresztbe fonja a karját maga előtt. A sárgás fény alatt, a körülötte zümmögő rovarokkal tetőtől talpig úgy fest, mint egy gonosz démon, aki most szabadult a pokolból."
"Odasétálok hozzá, és fél térdre ereszkedve megfogom a vállát. Felemeli a fejét, hogy a szemembe nézzen. Összeszorul a szívem a látványtól, ahogy sír. Könnyekkel és fájdalommal van tele a sötétbarna szeme. Egy roncs, akire egyszerre szakadt rá az összes benne kavargó érzelem."
" Szörnyetegek vagyunk.
Bestiák.
Nem lehet megtörni minket."
Kifacsart, megrágott és kiköpött nagy családi sztori ez, ahol a legfontosabbnak hitt személy mártja bele az ember hátába a kést, közben meg értelmet nyer az a mondás, a család nem mindig vérrokonokból áll. Hihetetlen amit ez a két boszorkány végül összekotyvasztott! A fájdalmas múlt, a küzdelmes jelen, de végül... ha elolvassátok megtudjátok, és hozzám hasonlóan szeretnétek egy spin-offot.
Összesítés: ez a történet egy kicseszett játszóház, ahol a babák és szörnyetegek merészen tomboltak, amíg a többi statiszta tojáshéjon lépkedve óvatoskodott, én pedig mint egy megbabonázott néző, kikerekedett szemmel figyeltem minden mozdulatukat és gondolatukat.
Az utolsó rész méltó lezárása ennek a bűnös sorozatnak, ahol az elkárhozott lelkekre valahogy mégsem tudtam haragudni, még a sok maguk mögött hagyott mocsok ellenére sem. Az írónők nagyon ügyesen szőtték a történetet, tökéletesen kézben tartották a cselekményt, bátrak voltak és elég nagy volt az ingerküszöbük ehhez a sok arcpirító jelenetcsokorhoz. Az, hogy mindehhez mennyire volt erős a gyomrom... hát, voltak gyenge pillanataim, de egy-egy mély levegő segített abban, hogy tovább merjem olvasni a sorokat. És bevallom, minden közönségessége és bicskanitogató gusztustalansága, na meg hihetetlen családi biszbasza ellenére teljes mértékben lebilincselő volt, ha bírjátok az ilyen mocskos sztorikat, akkor
NAGYON AJÁNLOM
.png)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése