Most biztos nagyot néztek az új fejlécen. A csere nem azért történt, mert meguntam a tündéres "üdvözlőképet", hanem mert a Futótűz első előzetesének bemutatójáig Éhezők Viadala hetet tartok a blogon. Szeretnék naponta jelentkezni a trailer bemutatójáig, azaz április 14-ig egy-egy olyan bejegyzéssel, ami vagy az első filmhez, vagy pedig a szereplőkhöz kötődik.
Anno már értékeltem az Éhezők Viadala soundtrack-jeit, de most következzenek a filmben felcsendülő score típusú dalok, amik szöveg nélküli jelenet aláfestők.
001. The Hunger Games
002. Katniss Afoot
003. Reaping Day
004. The Train
005. Entering The Capitol
006. Preparing The Chariots
007. Horn Of Plenty (Performed by London Voices)
008. Penthouse/Training
009. Learning The Skills
010. The Countdown
011. Booby Trap
012. Healing Katniss
013. Rue's Farewell
014. We Could Go Home
015. Searching For Peeta
016. The Cave
017. Muttations
018. Tenuous Winners/Returning Home
The Hunger Games - filmbevezető, eleinte könnyed, majd egyre nyomasztóbb hangulatú. Sajnos nem elég terjedelmes, hamar vége, mire az ember kezdene belelendülni, mire elképzelné azt a lázadást, ami a történet elején van elmesélve, már nem is hall semmit.
Katniss Afoot - nekem onnantól tetszik, ahol a vonóshangszerek elkezdenek főszerepet játszani.
Reaping Day - kissé feszengős, pont jó volt az Aratásra. Egyetlen amit nehezményezek az, hogy a film alatt, ahol Katniss önként húga helyébe lép, nem tartalmazza ezt a zenét. Csak a nagy csendet. Pedig a háttérben búgva talán hatásosabb lett volna, hisz a trailer alatt szóló zenével volt számomra igazán hátborzongató az az elindító esemény.
The Train - szomorkás, olyan hangulata van, mint amikor tudod, hogy elvesztél, nincs már sok hátra. De valami mégis békességet ad, még ha az csak rövid ideig is. Valami ilyesmit érezhettek Katniss-ék is, amikor a vonatra szálltak. Mert tudták, hogy egy darabig biztonságban vannak, amíg végül el nem viszik őket a "vágóhídra".
Entering The Capitol - ez a dal pont olyan aláfestés, ami szinte minden sci-fi alatt megy. És amit észre sem veszel, de csak amíg el nem jutsz 1 percig. Aztán van egy kis kapitóliumos beütése. 1:44-nél pedig mintha az egész életre kelne. Más hangszerek is belépnek, és kezd figyelemfelkeltő lenni az, ami egy következő score-nál folytatódik.
Preparing The Chariots - a lángra lobbant lány első hivatalos bemutatkozása. Kicsit még könnyed, de...
Horn Of Plenty (Performed by London Voices) - ...itt folytatódik. Lendületes himnusz, van egy elragadó érzete, amire az ének csak tesz még egy lapáttal.
Penthouse/Training - már majdnem vége lett ennek a dalnak, mire eszembe jutott, hogy írnom kellene róla valamit. Hát nem tudok. Nincs benne semmi olyasmi, ami megfogott volna. Önálló hallgatásra semmiképpen sem ajánlanám, szigorúan csak a film alatt ajánlott.
Learning The Skills - hasonló tészta mint az előző, de egy kicsit eredetibb. Jobban meglehet különböztetni a hangokat.
The Countdown - a percek múltával van egy varázsa, de ez csak addig tart, amíg a virtuális zenekar tagjai a megszólaltatják vonósaikat. A végén a dobok hangsúlyosak, de kicsit olyan érzésem van, mintha egy ősi kultúrába csöppentem volna.
Booby Trap - Kezdek bealudni. A film alatt sem volt kiemelkedő ez a dal, de hogy halálőszinte legyek már nem is emlékszem, mikor szólt.
Healing Katniss - végre egy olyan score, ami önállóan is megállja a helyét. Nagyon szép és bús aláfestő dal ez, szeretem hallgatni. Két részből áll, az első könnyed, a második ha lágy is, de icipicit erőteljesebb. A gitárjáték pedig tetszik. Olyan kis óvatos.
Rue's Farewell - ez az album legkiválóbbja! Finoman adagolja a szebbnél szebb dallamokat, ami később egy kicsit meghatóbba megy át. A gyengéd gitár után 2:55-nél bekapcsolódik a többi vonóshangszer, ami egy megható és szívbemarkoló egységet eredményez.
We Could Go Home - első gondolatom erről a dalról a remény.
Searching For Peeta - ha az előző reményt sugall számomra, akkor ez duplán, pláne úgy, hogy tudom, milyen alkalomra született. Szinte látom magam előtt Katniss-t, ahogy keresi Peetát, és azt, ahogy sikeresen megtalálja.
The Cave - először szép és nyugis. Aztán kicsit felspannolt, jelezve, hogy apró gond van a jelenet alatt. Van ennek a score-nak egy szép dallamos súlya, amitől kellemesen hallgathatóvá válik. Ez mintha 4 részből állna, az utolsó pedig kissé parás fajta muzsika.
Muttations - ez simán elmenne egy horrorfilmbe is. Írás közben hallgatom, és egy bizonyos résznél, amikor már megszoktam a monoton hangot, hirtelen dallamváltás történik, amitől picit megijedtem. Aztán ez a tempó gyorsul, ahol annál a bizonyos átvezetőrésznél a pulzusom is. 2:20-nál egy pindurt átvált rockosba, de milyen kár, hogy végig nem maradnak meg az elektromos gitárnál.
Tenuous Winners/Returning Home - az album másik remeke. Kellemes, nyugodt, dallamos. Főleg azért remek dal ez, mert egy kis lazaság után beleivódik a Rue's Farewell. Itt egy kicsit becsapva érzem magam, de elnézem, mert néha jó a jót többször hallani, mint a rosszat.
8/10
James Newton Howard-nak rengeteg film betétdalát köszönhetjük. A zeneszerző nagyon érti a dolgát, hisz ehhez a filmhez is szépen passzoló score-okat csinált. Igaz nekem nem tetszik mindegyik, egy-kettő túl felszínes, de a többség egyedi, és nagyon jól passzol a film és maga a könyv hangulatvilágához.
Ha szeretnétek belehallgatni ebbe az albumba, akkor kattintsatok a linkre.
Az én győztes dalaim pedig a következők:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése