Jeaniene Frost: Sírig hű szerelmed

     Ezt a részt elég sokáig húztam. Nem tudom ti hogy vagytok vele, de az utóbbi hetek esős időjárása nekem betett. Állandóan álmos voltam, és bizony megesett, hogyha az ágyamban olvastam, nemegyszer kiesett az olvasó a kezemből... és én elaludtam. Emiatt sem haladtam olyan ütemben Cat és Bones 4. kötetével, mint szerettem volna. De hétvégén erőt vettem magamon, és elolvastam az utolsó 20 oldalt.

     A félvámpír Catherine Crawfield és élőhalott szerelme, Bones az izgalmakban és véres csatákban bővelkedő évek után némi pihenésre vágyik. Párizsba utaznak, hogy végre gondtalanul élvezhessék egymás társaságát, ám közbeszól a múlt…

Cat egy éjjel lidérces álomból ébred. Egy nagy hatalmú vámpír, Gregor furakszik be az álmaiba, olvas a gondolataiban, s ami a legijesztőbb: azt állítja, Cat az ő felesége, s Bones elrabolta tőle.
A vámpírtörvények rendkívül szigorúak. Ha egy házasság megköttetett, az immár felbonthatatlan. De hogyhogy Cat nem emlékszik semmire? Mi ez a nyomasztó őrület? Gregor hajthatatlan, és semmi sem tántoríthatja el, hogy visszaszerezze, ami az övé…
Őrületes hajsza veszi kezdetét, s persze Cat nem tagadja meg önmagát – jó szándékú, ám gyakran hebehurgya akcióival végveszélybe sodorja mindkettejüket…

     Ez a fülszöveg nagyon profi. Én sem írhattam volna meg lényegre törőbben. Na de vesézük csak ki ennek a kötetnek a történéseit.
Ha a Síri csendben Tate-et legszívesebben nyárson sütögettem volna, akkor Gregort rádobtam volna egy jókora tábortűzre. Nem tudom miért, de nekem nagyon piszkálja a csőrömet, ha valami hapsi kiakarja vetni Cat-re a hálóját. Amikor a 2. könyvben Bones exe, Annette került a képbe, az nem zavart. Sőt, tetszett, ahogy Cat féltékenykedett, és rögtön lezavart egy tyúkviadalt a vámpírnővel. De ezek a nyomulós kukifejek nagyon feltudnak húzni. És amikor Gregor baromsága igaznak bizonyult, miszerint Cat eredetileg az ő asszonykája, hát csak hebegtem-habogtam. "Na hát ez nem lehet" motyogtam magamban. Az lehetetlen, hogy Cat és Bones külön utakra kényszerüljön, mert egy barom a fene tudja hogyan, de Crawfield vámpírtörvényes ura. Mégis hogy a búbánatos nyavalyába sikerült ennek a Gregornak bekötnie Cicuska fejét? Gondolhatnánk, hogy esetleg megbűvölte, de csöppnyi gondolkodás után ez a teória megdől, hisz Cat félvér származása miatt immúnis mindenféle vámpírhókuszpókra. Akkor meg hogy lehetett ilyen hülye? Jó pár fejezettel később ki is derül a turpisság, mert a lány Gregor vére által visszaemlékszik az elveszett múltjára, ami után hatalmas kő esett le a szívemről. És majdnem gonoszul kacagtam, azzal a gondolattal a fejemben, hogy "ezt rohadtul megszívtad bunkókám". Szóval Gregor nekem nagyon ellenszenves főgonosz volt, akit szívből tudtam utálni. A másik valaki, aki miatt szívtam a fogam, az Bones. Igen. Meglepett az én kis kedvencem. Próbáltam megérteni azokat az érzéseket, amiket Cat-re zúdított. Többé-kevésbé sikerült. Én is szeretek irányítani, ami néha problémát okoz. Pont úgy, mint Cat-nél. A csaj is szereti megkövetelni a dolgok menetét, ami mint kiderült, Bones nem díjazza egy örökkévalóságig. És miután asszonykáját átvitt értelemben leöntötte egy dézsa hideg vízzel, (spoiler) lelép. Hát ott kaptam majdnem szívrohamot. Pláne mikor a háziszellem haverjuk beköpi, hogy Csontikám csajokat cipel a kérójába. ÁáááááÁÁÁ... azzal próbáltam magam nyugtatni, hogy ez tuti csak valami félreértés, esetleg csapda, vagy átverés, vagy mittomén. Komolyan féltem attól, hogy a vámpírpárosom útja ebben a kötetben már nem fog ismét kereszteződni, és a kapcsolatuk további alakulása esetleg a következő kötetig lesz elrakva. Megsúgom, egymásra találtak. Annyira szeretem őket, amikor együtt vannak. Olyan aranyosak. :)
Cat vicces szófordulataival továbbra is jó nálam, és a 16 éves kori hülyeségéért sem tudok rá haragudni, mert látszott, hogy ha meg is volt rémülve, meg szerelmes is volt, azért néha az esze a helyén maradt. Az anyukáját az első részben nem kedveltem, de később nagyjából megbarátkoztam vele, ebben a kötetben pedig nagyon sajnáltam. És, hogy őszinte legyek, kicsit meg is lepődtem azon, mi lett belőle.
Magasröptű és tartalmas beszélgetéseik közül a következő tetszett a legjobban:

"Talán egy dolgot még tehetek. Odamentem a kredenchez, és
elszántan keresgélni kezdtem.
– Mit keresel, Catherine? – kérdezte anyám.
– Piát."

A mellékszereplők közül most Vlad került hozzám közelebb, de Spádé is a szívem csücske. Cat-tel lezavart kommunikációjukból az egyik kedvenc részletem:

"– Hol a királynő? – morogtam tiszteletlenül, miután az
ajtónálló beengedett minket.
– Nem a te ízlésed, mi? – kérdezte Bones.
Nem egészen. Én Ohio vidéki részén nőttem fel, ahol az én
legszebb vasárnapi gúnyám is csak felmosórongy lehetett még
az itteni bútorhuzatokhoz képest is. – Minden olyan tökéletes.
Úgy érezném, hogy megszentségtelenítem a széket, ha ráülök.
– Akkor talán átrendezem a hálószobádat. Majd szétnézek
az istállóban – szólalt meg egy gúnyos hang.
Spádé bukkant elő. Sötét tüskehaja lelapulva, mintha most
kelt volna ki az ágyból.
– Igazán csodálatos a házad – feleltem. – Ne is törődj velem.
Soha nem volt modorom. Majd ha repül a disznó."   

Tudom, mióta rászoktam az idézetekre, csak a vicces fajtát mutatom nektek. De hát én már csak egy ilyen vicces lány vagyok. ;)

Hihetetlen, de végre észbe kapott a magyar kiadó, és nem valami az elsőhöz hasonlító gagyi borítót adott ennek a kötetnek, hanem meghagyta az eredetit. Jó választás.
Maga a könyv több szálon izgalmas, hisz sokáig nem tudni, hogy Cat és Gregor közt igazából mi is a szitu, valamint nagyon bosszantó, hogy majdnem a könyv végéig kellett rágnom a körmöm, hogy vajon Bones-szal és a Cicuskájával mi is lesz. A szerelmi afféron kívül a történet bővelkedik izgalmakban, veszteségben, humorban.
Ezután a 4 kötet után jönnek a spin-off részek, amiből az egyik Spádé és Denise története, a másik pedig Mencheres-ről és egy Kira nevű nyomozónőről szól. Cat és Bones további két története sajnos eddig csak angolul van meg, de sebaj, esetleg egy kicsit tovább tökölök majd vele. :|
Jaj, egy fontos dolgot elfelejtettem. Cat hatalmas lépést tesz előre, amire tudom, hogy valahogy lehetett számítani, de engem mégis meglepett. Mindenesetre nekem tetszik az új Vörös Kaszás. ;)

9/10