Emma Chase: Behálózva

     Valahogy mindig sikerül visszakanyarodnom az eromantikus műfajhoz. Nem tehetek róla, szeretem, és amikor egy igényesebb darab kerül a kezeim közé, annak nagyon tudok örülni. Nemrég Emma Chase: Behálózva című könyvének értékeléseivel találkoztam szinte minden nap. Az olvasók egyetlen rossz kritikával sem illették, maximum annyit jegyeztek meg, hogy a főszereplő férfi eléggé egógazdag. Erre csak egy vállrándítással tudtam reagálni, miközben azon ügyködtem, hogy beszerezzem a könyvet, mert ha ennyien szeretik, akkor rossz nem lehet. Olvasás után előre csak annyit, hogy rossz nem volt, de annál inkább idegesítő. 

Emma Chase

     Minden vágyad az, amit soha nem akartál.

Drew sokat tud a nőkről, de nem eleget. Drew Evans igazi főnyeremény. Szívdöglesztő, rámenős, gazdag, egyszóval olyan pasi, akinek mosolyáért New York legtökéletesebb alakú hölgyei örömmel ledobnák magukról a trendi kis koktélruhát, és még nagyobb örömmel hagynák el megunt férjeiket. Ő a társasági élet központja, a cég titkos reménysége, a család mintapéldánya, de egy napon eltűnik a színről, és jó oka van rá. Állítólag lázas betegen fekszik és kúrálja magát. De ugye ezt a dumát egyikünk sem veszi be?
Katherine Brooks éles eszű, állhatatos és gyönyörű. A siker érdekében mindenen és mindenkin átgázol, ha kell. Drew és Kate gyönyörű pár lehetnének. Ha nem gyűlölnék egymást minden erejükkel. Ha nem vágynának egymásra minden porcikájukkal. Vajon ki kerül ki győztesen kettőjük világraszóló párharcából? Ki engedelmeskedik kinek, ki a főnök az ágyban és ki a cégben?   

     Ritkán találkozni olyan történettel, amit férfiszemszögből ismerhetünk meg, pláne ha a sztorit egy nő írta. Igaz olvastam már ilyet (Raine Miller: All In), ami nagyon rossz tapasztalatszerzés volt, de a sok pozitív értékelés megdobta a kedvem, hogy a Behálózva nem okoz csalódást. Pedig de... csak nem olyan óriásit.

Tudtam, hogy Drew császárnak képzeli magát. Na de hogy ennyire? Ez az úriember már a kezdeteknél kimutatta a foga fehérjét... úriember háh...  

"...muszáj máris leszögeznem egy szikár tényt: én, ha végeztem, akkor végeztem. Nem vagyok az a típus, aki kétszer ül fel ugyanarra a hullámvasútra. Egy menet pont elég, addig tart ki az újdonság varázsa, utána már nem érdekel a dolog.
Viszont anyám úriembernek nevelt.
- Persze, drágám. Keress egy asztalt, én meg hozok valamit a bárból. - Hiszen Vöröske végső soron nem kímélte magát, apaitanyait beleadva szopott le. Igazán megérdemel egy italt."

Muffvadász. Nem is akármilyen. És baromi telhetetlen. Olyan mint egy elkényeztetett gyerek, mindent és mindenkit akar, amin és akin csak megakad a szeme. Mint egy szarka - ha lát valami csillogót, addig hajtja magát, amíg meg nem szerzi. Nem mondanám, hogy a pasi annyira vészes lett volna. Persze voltak olyan beszólásai, amik eléggé sértők voltak a nőkre nézve, de egy olyan pasi aki megszokta, hogy világéletében mindent megkapott, és azt tett amit akart, nem is vártam el, hogy gentleman legyen. Idővel viszont ez a fennhéjázó stílus kezdett az agyamra menni. Amikor pedig áttért az igazán ronda káromkodásokra, na azok aztán telibe találtak. Nekem is eljár a szám alkalomadtán, de vannak bizonyos káromkodás típusok, amiket nem tudok tolerálni. Sajnos összeakadtam párral a könyvben, ami nagyon zavart, még ha Drew a papoktól és apácáktól is hallotta.
Drew-t nem igazán csíptem, de a kis unokahúgát annál inkább. Olyan cuki a kiscsaj, hogy meg kell zabálni!
A férfiak ebben a sztoriban...uhh... távozzanak tőlem, sántán. Viszont a nőket annál inkább bírtam.

Kate, a történet női főszereplője menyasszony, akire Drew egyből kivetette a hálóját, de a nő hárított minden próbálkozást. Kicsit bántott a szitu, hogy Kate elvan jegyezve. Reménykedtem, hogy a párja valami balfék, nem pedig egy álomherceg, akiért a szívem vérezne egy megcsalás miatt. Hát, nem vérzett. Nyugodtan vártam az alkalmat, amikor a főszereplők forró csókokat váltanak, de közbeszólt a munka és a rivalizálás, és azt láttam, hogy Kate egy nagyon eltökélt, tökös csaj, aki jól móresre tanította a nagyágyút.

"Kate hangja vészjósló és éles, mint a machete.

- Ha együtt akarunk dolgozni, Drew, azt hiszem, tisztáznunk kéne pár dolgot. Először is, nem vagyok a drágaságod. A nevem Kate, avagy Katherine. Használd bátran. És nem vagyok seggnyaló. Nincs rá szükségem, mert a munkám önmagáért beszél. Azt, hogy apád felfigyelt rám, az intelligenciámnak és az eltökéltségemnek köszönhetem. Rólad pedig apád nyilván azt gondolja, hogy hiányosságaid vannak ezen a két  területen, különben fel sem merülne benne, hogy nekem adja Andersont.

         Aú! Nem szarozik a csaj, mi? Rögtön az ember torkának ugrik.

- És tudom, hogy a nők egymást taposva versengenek a kitüntető figyelmedért meg az elbűvölő mosolyodért - folytatja -, de tőlem ezt ne várd. Én nem leszek a groupie-d, és strigula sem óhajtok lenni az ágyad lábán. Úgyhogy nyugodtan megtarthatod a poénjaidat, a mosolyodat meg a süket szövegedet valaki másnak."

Öröm volt olvasni a pimaszkodásaikat, ahogy igyekeztek egymásnak keresztbe tenni.

 "Egyszerre szeretném megcsókolni és megfojtani. Soha nem voltam a szadomazo híve, de most már kezdem elfogadni, hogy vannak előnyei."

Aztán egy nap megtörtént amire oldalakon keresztül vártam: igen-igen, az egymásnak esés! Bizony a forró részek nagyon sistergőek voltak, azokra nincs egy nyikkanásnyi panaszom sem, nagyon tombolt a két fél közt a kémia. Minden egyes 18+ rész pazar volt, de ami utána jött, attól kiborultam. Hogy lehet valaki akkora pancser, mint Drew Evans? Mint egy hülye kisgyerek. Végre megvan álmai nője, és ahelyett, hogy végighallgatná, inkább felhúzza az orrát, és bevágja a durcit, meg marhaságokat beszél. Nehogy már ne az övé legyen az utolsó szó. Tényleg, nehéz is lett volna neki végighallgatnia azt, amit a másik akart mondani. Utána meg elvonult nyalogatni a hülye sebeit. Önsajnálatból tíz pont! Szerencséje, hogy van egy nővére, aki fényt gyújtott abban a nagy sötétségben, ami a koponyája belsejét uralja. A nővér Alexandrát is bírtam, meg Kate barátnőjét, Dee Dee-t. A nőciknek nagyon sok vicces jelenetet köszönhetek, de azért a pasik sem voltak restek, főleg Drew. Mert a tag akármilyen ellenszenves is volt, akadtak pillanatok amikor nála odaadóbb férfiról nem is olvastam, plusz a legtöbb humoros beszólása miatt könnycsorgatós röhögésben törtem ki.

Összesítés: nagy balfék ez a Drew, mocskos a szája, önimádó seggfej és hülyegyerek, mégis előfordult hogy szerettem, mert nagyon vicces volt, őszinte és odaadó szerető, de a szerelmes talpalásaival megint átdobta magát az idegesítő férfiak sorába. A könyv maga szórakoztató, de többre számítottam, szerettem volna ha kedvenc lesz, de inkább a szereplők közül lettek néhányan azok. Kate nagyon pozitív karakter, nagyszájú és eltökélt. Szerettem azokat a fejezeteket, ahol szócsatázott Drew-val, de azokat is, amik a közös hétvégéjükről szóltak.
Az írásmód olykor fergeteges volt, máskor meg lelombozó és idegtépő. Nem mondom, hogy nem tetszett ez a férfiszemszög, mert hazudnék, de inkább maradok a váltott szemszögű történetmesélésnél.
Igaz nem sikerült kedvenccé koronáznom, de remélem, a magyar kiadó rövidesen a többi kötetet is kiadja, mert szívesen olvasnám a folytatásokat.

6/10