Könyvek - amiket vásároltam #1

     Nemrég közzétettem egy olyan bejegyzést, amiben a kapott könyveimet mutattam meg nektek, de most jöjjenek azok a szépségeim, amiket ismerős alkalmi postásaimmal hozattam, vagy vásároltam.

Akik még nem tudják, azoknak elárulom, Kárpátalján élek. Legnagyobb sajnálatomra errefelé nincs olyan jól felszerelt könyvesbolt, mint Magyarországon, ahol szinte minden bokorban terem egy-kettő. Ezért kicsit nehéz hozzájutnom a kiszemelt könyvekhez. Rendelhetnék persze, de a postaköltség elég magas, annyi könyvet meg nem szeretnék rendelni, hogy a szállítás ingyenes legyen, mert azért ennem is kell. :)

Vidéken élek, de közel lakom Beregszász városhoz, ahol van egy magyar könyvesbolt, ahová már évek óta járok. Először csak ifjúsági magazinokat vettem, mostanában pedig könyvekkel távozom a helyiségből. Egyszer buzgón nézegettem a kínálatot, de hát nem sok minden volt, egy könyvet pedig mindenképp szerettem volna hazavinni. És akkor kiszúrtam Danielle Steel-t. Volt tőle pár regény, meg ismertem is nagyjából az írót - a filmjei miatt persze -, úgyhogy leemeltem a polcról egy feltűnő színű, pink borítós könyvet. Az árával úgy voltam hogy elmegy, meg aztán később olvasva a tartalom sem volt rossz.

Amiből még elég nagy kínálat van nálunk, az Laci bácsi könyvei. Ezekből is kiválasztottam magamnak párat, az egyik Báthory Orsi történetei, a másik pedig A piramis gyermekei. Az első sztori két könyvből áll, amiknek címe Álmaim asszonya és a Mogyoróallergia. A főszereplő az első könyvben még csak 14 éves, a másodikban már egyetemista, és mindkét példányban gyilkosságok sorozata bonyolítja az életét. Nem mondom, hogy profi könyvek, de nekem első olvasásra tetszettek.  A borítójuk pedig nagyon szép.
A piramis gyermekei még olvasatlanul áll az asztalomon. Anno ajánlották, és amikor megláttam, hogy van belőle a könyvesboltunkban, és árban sem gáz, gondoltam megveszem, amíg valaki el nem happolja az orrom elől.

Tavaly nyáron még a rádióból is szólt Kendare Blake: Vérbe öltözött Anna c. könyvének ajánlója, úgyhogy még sokkal inkább kíváncsibb voltam a történetre, mint azokéra, amiket esetleg egy-egy honlap oldalsávjában láttam. Egyik barátnőm barátnőjének segítségével sikerült hozzá is jutnom ehhez a könyvhöz, ami kinézetével, a leendő könyvespolcom egyik ékessége lesz. Bár történet szempontjából kicsit jobbat, hátborzongatóbbat, romantikusabbat vártam, de aránylag így is elégedett vagyok a belső tartalommal. A külső pedig csodálatos. A borító keménytáblás, emellett a borító további papírrészén egy nagyon szép kép van Annáról. A szürke és a vörös színek nagyon jól passzolnak, szemet gyönyörködtetőek. 

A fantasztikus Éhezők Viadala trilógia után sikerült hozzájutnom a hasonlóképp reklámozott újabb disztópiás történethez, A testbérlőkhöz. Engem marhára megfogott a könyv, igaz egyes részek nem voltak éppen annyira lekötősek, de pont amikor kezdett lankadni a hangulatom, a szerző csavart egyet a történeten, és újra elkapott a gépszíj. A borítóért nem rajongok. Nem rossz, de nem kapom a kezem a szívemhez gyönyörűségemben. A hátoldal fekete-kék színei jobban bejönnek. Ja, és sajnos puhaborítós.    

Ugye sokan emlékszünk E.L. James Ötven árnyalat trilógiájának nagy port kavart reklámhadjáratára? Aki olvassa a blogomat, az tudja, hogy engem is elkapott ez a cécó, és bevallom, én szeretem ezt a trilógiát, hibák ide vagy oda. Ezért nem is volt kérdéses, hogy én ezt a három kötetet mindenképpen a birtokomban akarom tudni. Elég sokáig tartott ugyan, de végre megvan mindegyik rész, amik már türelmetlenül újraolvasásra várnak. Az első két részből az egyiket a barátnőm barátnőjének köszönhetem, a másikat pedig a főnökasszonyom hozta el nekem. :)
Az ára kissé kiverte a biztosítékot, már csak azért is, mert puhaborítós, ami azért elég kiábrándító tud lenni, ha már pofátlanul ennyi pénzt elkérnek érte. És hibákkal is telis-tele van, de az oldalszámok elég magasak, amivel azért megvagyok elégedve. A borítóképek szépek; a nyakkendő és az álarc jól mutatnak, és mindegyik az adott kötet fontos kellékei.

Sok jót olvastam Ruta Sepetys: Árnyalatnyi remény c. első regényéről, ami a sztálini tisztogatásról szól, s aminek egy 15 éves kislány és a családja a főszereplője, akiket elszakítottak egymástól. Régóta fájt már a fogam erre a könyvre, múlthónapban pedig meg is tudtam vásárolni. Szeretnék már nekikezdeni, mint minden eddig nem olvasott rendes könyvemnek, de eddig még nem volt rá időm. Na majd hamarosan. :) Remélem lesz olyan siratós, mint a hozzá készült könyvtrailer, ami több is mint egy könyvajánló videó. Engem nagyon meghatott, hisz ez nemcsak egy kitalált történeten alapul, hanem egy igaz, elborzasztó valóságon.
A borítókép szép, az a kis növény a jégből feltörve nagyon jól szimbolizálja a reményt. Maga a könyv gerincének ragasztásával már van egy kis problémám, mert látom, elég gyengén tart. A lapok sok forgatás után kifognak hullani, aminek nem örülök. De az ajándék könyvjelzőnek igen.
 

Beszerzőposztom utolsó és egyben legújabb darabjai A.O. Esther: Elveszett lelkek, E.L. James: A szabadság ötven árnyalata és Karen Marie Moning: Új nap virrad szerzeményei.
Az első könyvet elkezdtem, de még mindig leköt Cat & Bones, úgyhogy ezt majd a vámpírpáros 4. könyve után fogom befejezni. Külsőre azt mondom Esther könyve minden pénzt megér, a borító nagyon jó minőségű, és nagyon meglepett, hogy külön csomagolást kapott. Biztos azért, nehogy valaki többet olvasson el belőle a könyvesbolt polcán, mint amit a fülszöveg tartalmaz. Cseles. :P Amin még meglepődve néztem egyet, az az apró, beépített könyvjelző. Nagyon praktikus, és jó ötlet volt, mert néha megesik, hogy a könyvjelzőmet úgy elrakom, hogy csak napok múlva találom meg valahol véletlenül, vagy egyáltalán nem (ami az én esetemben egy fagylaltos pálcika :D). A neten látott borítókép nekem nem igazán jött be, de most, hogy a kezemben van az eredeti példány, azt mondom, mégis nagyon szép. :)
El sem hiszitek, mennyit vártam A szabadság ötven árnyalatára. Hónapokat. Már nagyon unhatták a képem a könyvesboltban, mert szinte hetente mentem érdeklődni; "na itt van már"? És nem volt. De múlthét szombaton kaptam egy telefont, hogy megjött! Jesszzz mondtam, és még aznap délután bementem érte a városba. Az utam elég rizikós volt, mert kb 8 km-t akartam érte bicajozni, de útközben kaptam egy defektet, aztán már majdnem félúton voltam hazáig, amikor édesanyám hozott nekem egy épséges bringát. Erre mi van? Alig tettem fel a hátsóm az új paripámra, amikor eleredt az eső. Na sebaj, gondoltam, ha már elindultam, akkor el is érem a célomat. Elázva ugyan, de eljutottam, és megkaptam a gyönyörűségeimet. És még a könyvesbolt eladójával is fél vagy egyórás beszédbe elegyedtem, amin azért elcsodálkoztam, mert bár ismerjük egymást évek óta, eddig a szóváltásaink egy jó napot és viszlátban ki is merültek. Erre jól eldumálgattunk könyvekről, a hobbijáról, a moslék időjárásról, a macskáinkról, és együtt áldottuk azokat, akinek már hetek óta le kellett volna szállítaniuk nekem a könyvespolcomat, neki pedig a szekrényét. :P Szóval elvoltunk. És végre teljes a Fifty trilógiám! *.* Mondjuk nekem a harmadik könyvön a bilincs helyett jobban bejött volna a máshol kulccsal ellátott borító. Meg aztán ahhoz jobban passzol a szabadság, mint egy bilincshez.  
Amiért még inkább bevállaltam az esőt és a szelet, az a Tündérkrónikák 5. kötete. Nem tudtam, hogy puhaborítós, ezért kicsit szomorkás lettem, de gyorsan elhessegettem a kis csalódottságot, mert a borítókép nagyon tetszik! Kis szívrohamot azért kaptam miatta, mert csöppet eláztattam, de hála a sötét színeknek, észre sem lehetett venni, hogy hangyányit leamortizáltam a book-ot.