Cassandra Clare: Hamuváros

     A Végzet Ereklyéi könyvsorozat első, Csontváros c. kötetével nem voltam maradéktalanul megelégedve. Hiányoltam a megfelelően, arányosan adagolt történetet. Most itt, a második résznél, a Hamuvárosnál megkaptam azt, amiért az előzőnél szívtam a fogam. Viszont ebbe is beletudok kötni. Miért? Lentebb elárulom.

     Clary Fray másra sem vágyik, csak hogy végre ismét normális életet élhessen. De vajon mi számít normálisnak, ha valaki démonokat pusztító Árnyvadász, az édesanyja varázslattal előidézett kómában fekszik, és egyszerre vérfarkasok, vámpírok meg tündérek nyüzsögnek körülötte? Clary szívesen töltene több időt legjobb barátjával, Simonnal, csakhogy az Árnyvadászoktól nem szabadulhat – főleg nem jóképű, ámde bosszantó, újonnan megtalált bátyjától, Jace-től. Clary csakis úgy segíthet édesanyján, ha felkutatja a rossz útra tért Árnyvadászt, Valentine-t, aki talán őrült, bizonyosan gonosz – ráadásul az édesapja. Amikor a Végzet Ereklyéi közül a másodikat is ellopják, a félelmetes Inkvizítor Jace-t gyanúsítja. Lehet, hogy a fiú tényleg elárul mindent, amiben hitt, és az apja mellé áll?

     A történet semmivel sem nagyszabásúbb, mint az első részben történtek. Sőt, amíg a Csontvárosnál az akciós és a nyugisabb részek váltogatták egymást, a Hamuvárosnál előbb volt a nyugi, a rengeteg beszélgetés, elmélkedés, majd lassan, nagyon lassan a történet áttért a tettek mezejére, amikor olvasói lelkem megkapta a várva várt lekötősebb tartalmat. De amíg hőseink eljutottak a fekete hajóra, addig bizony majdnem elaludtam. Ez bizony nagy problem, mert történeti, karakteri változást vártam, és elég gyengén lettem kielégítve e téren. Kevés érdekes esemény történt, viszont azalatt párszor megmosolyogtattak az Árnyvadászok. A történetet most nem boncolgatnám külön, inkább a szereplőket venném sorba, mert a történéseket úgyis egybefonom velük:
Először is megjegyezném, hogy a VE könyvsorozat első trilógiájának borítóin egy-egy olyan karakter szerepel, akivel leginkább foglalkozik az adott fejezetben lévő történet. Ennek a példányunknak a tetején Clary-t ábrázolják, de szerintem ez a könyv egyáltalán nem az ő része. Sokkal inkább Jace-é, aki az első book-on meztelenkedik. Szerintem nagyon mellényúltak a borítókkal, mert az első részben Clary előtt feltárul eltitkolt világa, az az ő története, a Hamuváros pedig inkább a szőke srácé, mert őt szívatja az Inkvizítor, őt akarja magához rántani Valentine stb. Na de nézzük végre az embereinket, Alvilágiainkat.

Clary ebben a könyvben roppantul bosszantó teremtés. Fogtam a fejem amikor "összejött" Simonnal, irtóra  idegesített a rengeteg csókcsatájuk, mézes-mázoskodásuk. Tudjátok kik jutottak róluk eszembe? Bella és Jacob... ahhh... a kis vörösnek ha nem szabad együtt lennie szösziével, akkor máris a barátja karjaiba veti magát, akiről tudja, hogy szereti őt, és akkor minden megvan oldva? Úgy utálom ezt a kihasznállak dolgot, mert itt vagy a közelemben te szamár, ha már a ló nem lehet az enyém... grrr... A végén röhögtem is egy jót, amikor pofára esett. Egyáltalán nem sajnáltam, a fiúkra büszke voltam, főleg Simonra.
Simon a könyv felétől a hülyesége miatt vámpírrá vájta ki magát a földből. Az a rész jó volt, de több szenvedést vártam volna attól az eseménytől. Mármint azt, hogy tovább kínlódjon a vérszomja miatt. Mert egyik pillanatban még Clary-re veti magát - ez jó -, a másikban meg nagyot ugrunk, és otthon pihenget a sötétben, és kedélyesen telefonálgat Frey kisasszonnyal - he, mi van? Simont nem csíptem a könyv elején, de a végén egész jófej figura lett, és okos döntéshozó.
Jace nagyon sokat kínlódott, sajnáltam is érte. Több oldalról bántották - az apja, az Inkvizítor, Lightwood-ék - igazságtalanul, de nagyszerű fickó, bátran állta az akadályokat. Továbbra is ő a nagy kedvenc, remélem a szimpátia a következő könyvnél még magasabb lesz.
Magnusból többet kaptam, és akarok még! Kellemes karakter, nem úgy, mint a gyáva Alec. Maradhatott volna a srácon még egy kicsit az az új rúna. Nem is értem, Magnus miért nem küldte el a jó francba azt a gyereket... hja megvan, mert még tini, és nem mer a szüleivel beszélni... értem...
Isabelle még mindig a bírom kategóriába tartozik, de sajnos most nem sokat produkált. A Tündérek lakhelyén beszélt valami 15 centis dologról, amin akkorát röhögtem, de akkorát... még kérek tőled pár beszólást Izzy, és több szereplést, mert klassz szereplő vagy, harcolj a főműsoridőért!
Luke... hmm... nekem ő még mindig gyenge szereplő, most hiába az Árnyvadászok egyik legfőbb segítsége, számomra mégis hanyagolható személy.

No, a legfőbb emberkéket letudtuk, de vannak nekünk mellékszerelők is, akik igencsak nagy teret kaptak, és ez nagyon jó. Az Inkvizítor egy kellően utálatos nőszemély, akivel a végén én is örültem a Jace-el való felfedezésnek. Leesett egy nagyon jó végtitok, aminek Imogen, hatalmas központi szereplője. És kiemelném még Maiat, akivel remélem találkozok még. Tetszik nekem a csaj, jó karakter, a múltja pedig jól kitalált, hatásos.        

Elfelejtettem egy fontos szereplőt, pedig az ő hülyesége miatt van ez az egész cécó. Ő Valentine, a legsunyibb, legpofátlanabb, leg-legrohadtabb gonosztevő, aki halálnyugodtságával kerget az őrületbe. Olvasás közben úgy éreztem, mintha engem szuggerálna, engem nézne ostobának. Bravó Clare, remek megtévedt "Lucifert" alkottál papírra, utálom is rendesen!

8/10

 Ahogy az Alkonyat könyvek esetében, úgy lehetséges, hogy a TMI könyvek is újranyomtatásban részesülnek a film főszereplőinek képeivel. Most mutatok egy szuperklassz City of Ashes borítót, amin a moziváltozatos Clary-t játszó Lily Collins látható:

A mostani bejegyzés képeinek keresgélése közben találtam pár Csontváros fan made plakátot legfőbb kedvenceimről. Nézzétek, szerintem nagyon ügyes munkák!