House at the End of the Street

     A filmelőzetesek olykor nagyon trükkösek tudnak lenni, mert ugye a legjobb pillanatokkal próbálnak a kíváncsiságunkra hatni, és ezt mi sokszor be is vesszük. Ám amikor végignézzük az adott ígéretesnek látszó mozikat, gyakran megyünk tovább rossz szájízzel, hisz teljesen más történetet kapunk, mint amit egy-egy filmre ráruházunk, főleg ha a kapott eredmény nem nyeri el a tetszésünket. Viszont néha meglepetés éri az embert, mert ha nem is azt kapja amit levetített magában, mégsem kell csalódnia. Utóbbi történt velem is, mert új kedvencem, Jennifer Lawrence horrorjának mondott, a House at the End of the Street előzetese egyáltalán nem abba a történetbe vezetett be, mint amiről a film igazából szól.

      Egy édesanya és a lánya egy másik városban kezdenek új életet. Csak később szereznek tudomást arról, hogy pont egy olyan ház mellé költöztek, ahol egy gyermek megölte a saját szüleit. A család fia túlélte a gyilkosságot.

Amikor az újdonsült szomszéd lány és az árva fiú összebarátkoznak, akkor derül ki, hogy a gyilkosság történetének koránt sincs még vége.

     Először is megemlíteném, hogy ez a film egyáltalán nem horror, ha pedig az akar lenni, akkor igencsak a hígítottabb fajtából. Ez inkább egy thriller, ütős csattanós titokkal, amiről természetesen csak a végén hull le a lepel.
A történet az első néhány perces bevezető után legalább egy órán keresztül nem valami érdekfeszítő, és  hangulatilag sem az a fajta, ami odaszögez a fotelba. A kezdeti gyilkos percek alatt azért fura volt, hogy a ház ura nem pattant ki rögtön a meleg ágyból a furcsa, puffanás szerű hangok után eredve. Pedig a férfiak feladata lenne, hogy asszonyukat megnyugtatva, maguk néznek a nyugtalan neszek után.
Az operatőri munka először nagyon hajtott a horrorisztikus hatásra, több-kevesebb sikerrel. Ám a film pergése alatt ellőttek néhány olyan szép és folyamatos kameramozdulást, ami a halk aláfestőzenével néha borzongató hangulatot keltett.
Egész film alatt furcsa volt nekem az, hogy a pincében őrzött lány arcát teljes egészében mutatják. Pedig akkor tudták volna velem elhitetni, hogy tényleg egy kegyetlen gyilkost látok, ha a fogvatartott haja a sablon szerint állandóan eltakarja az - szokatlanul kedves - arcát.  Emiatt a talán semmitmondó apróság miatt mégsem hagyott nyugodni valami, és be is jött a gyanú, csak nem épp úgy, ahogy mustármagnyit gondoltam.
A színészek közül leginkább a fiatalok játéka tetszett. Jennifer Lawrence korunk egyik legtehetségesebb fiatal színésznője, és ebben a filmben is hozta a tőle vártat. Partnere Max Thireiot is jól alakított, maradéktalanul elhittem jófiús álarcát.

Bár a film, elei gyilkos részétől leszámítva, a további játékidő jó ideig laza, talán kiábrándítóan az, mégis többször nézősnek tartom, mert a vége csavar miatt érdemes legalább még egyszer rányomni a lejátszást, már csak az apróbb részletek miatt is.

8/10