Stephfordy Mayo: New Mona

     Egy-két kósza mondatot hallottam már erről a könyvről, de nem foglalkoztam vele különösebben. Aztán egy e-book cserebere alkalmával hozzám került ez a műremek. Rögtön utánanéztem, hogy kb mire is számítsak, és a kritikák igencsak lehúzóak voltak, de ennek ellenére is nekiestem... hátha avathatok még egy 1 pontos könyvet az új év kezdete előtt.

     A nevem Mona Liba, és mostantól az örökké esős Spatulában fogok élni Chuck nevű apámmal, aki ennek a szivacsvároskának önjelölt nyomozója. Hadd meséljek még egy kicsit magamról, és arról, hogy mi vár titeket ebben a fantasztikus regényben, aminek kizárólagos leg-legfőbb főszereplője szerény, és csodálatos személyem. 
Olyan hat éves lehettem, amikor rájöttem, hogy a világ tényleg körülöttem forog. Az emberek bár sosem foglalkoztak túlságosan velem, én mégis tudtam, azért, mert túl különleges vagyok ahhoz, hogy hozzám szóljanak, vagy legalább rám nézzenek. Jól is teszi a pórnép, hisz nekem olyan társaságra van szükségem, ami majdnem olyan menő, mint Én. 

Egy szürke és esős napon az új iskolámban, a spatulai Akadémián megláttam Őt, aki majdhogynem felér az én kivételességemig. Ő Luke Warm, a kaméleonszemű, cseresznyeajkú, akinek zselézett haja folyton az égig mered, és akibe első látásra beleszerettem. Amikor először megpillantott, íriszében viszontláttam azt a vágyat, ami az én altestemet is birizgálta. Majd közelebb hajolt hozzám, furcsamód megszagolt, majd telibehányta a képem. És bármilyen undorítónak is gondoljátok, én akkor már megmásíthatatlanul biztos voltam benne, hogy csak megakarta velem osztani az ebédjét - puszta gondoskodásból, mint madár a fiókájával - ahogy az életét is.
Boldog vagyok, hogy végre megkaptam az élettől azt, ami nekem jár. Ezt a fiút, aki igazából vámpír, de teszek rá, hisz ez olyan különleges! Mit nekem ócska halandó, ha enyém lehet egy dögös vámpír örök imádata? Ja, és a cselekményszál úgy hozta, hogy egy farkasember  Joe Cahontas is belém zúgott, persze több más selejtes sráccal együtt. Nem baj, leszek velük olyan kegyes, hogy nyugodtan imádhassanak, azt a szőrkupacot meg meghagyom talonba, hátha egyszer az én Luke-omra ráunok. 
De ne aggódjatok, nem csak az én mindent elsöprő szerelmemről szól a regény, hanem a gótoknak, zombiknak, más vámpíroknak, és megannyi lénynek hála akcióról is, és az Újraosztás napjáról. Hogy mi az? Olvassátok el!          

     Upsz kicsit több bevezetőt írtam, mint szerettem volna. Gondolom nincs belőle harag, mert a legfőbb dolgokat, ami ebben a könyvben van, szinte mind leírtam, úgyhogy aki nem akarja magát ezzel az irodalmi művel több oldalon keresztül zsibbasztani, az most elolvashatta a lényeget.
Nem tudom kinek a fejéből pattant ki ez a hülyeség. Már csak azért sem, mert esze ágában sem volt a rendes nevét a borítóra biggyeszteni. Mondjuk nem csoda. Az eredeti fülszövegben a szerző szerint a hasamat kellett volna fognom a nevetéstől. Hát nem jött be a kedves jóslat. De mondjuk pár résznél, szófordulatnál azért egy-két vigyor megjelent az arcomon.
A történet az Alkonyt és az Újhold köteteket dolgozza fel, persze az alaphoz más adalékokat is dob - zombi, szellemek, Mici Mackó (O.o), gótok -, amik egyrészt fárasztóak és unalmasak voltak, de olykor előfordult, hogy egy kis akcióval fűszerezve nem untam... talán egy fejezetet.
 Az eredeti könyv szereplői elé szép nagy görbetükör van állítva, a legnagyobb Bella elé, akit most szólítsunk Monának. A csaj iszonyúan elvan szállva magától, úgy fent hordja az orrát, hogy az esőben sétálva megfulladna. Ez a viselkedés sok olvasót már az első fejezetnél kiborítana, de engem - ha sokszor forgattam is a szememet, és megtéptem volna ezt a gőgös tyúkot - néha szórakoztatott. Van pár kedvenc részletem, amik közül a legtöbbet az original könyvben kerülgetett nagykorú témára építettek.

"… ráébredtem, hogy nem számít, mi is Luke igazából. Akár vámpír, akár nem, meg akartam
őt szerezni magamnak. Érezni akartam, ahogy mohó ajka az enyémhez ér, ahogy kemény
alabástrom karja átölel és a keze véletlenül a farmerem öve alá csúszik…
Furcsa nedvességet éreztem a lábaim között. Felugrottam. A rohadt fű tiszta víz volt,
teljesen átázott a nadrágom."

Edward alteregója, Luke, egy nyámnyila ficsúr, és olyan bamba, mint a se**. Idegesített az a naivság, amit eredeti, 30 évével még mindig őrzött. Itt azért legalább rendes szemfogai voltak, de a napsütés őt is megfényesítette, csak másképp, és csak egy helyre koncentrálódott:

"Luke Warm széttárt karokkal megállt a játszótér közepén, és nézte, ahogy a Nap egyre
magasabbra mászik az égre, míg fel nem ér a fák fölé. Ahogy a kelő nap első sugarai
megérintették a testét, valami elképesztő dolog történt. Először csak a nadrágja hátsó része
kezdett világítani, majd egy vakító fénysugár tört elő a farpofái közül. Én boldogan
fürödtem a csillogó fényben, mintha aranyesőben álltam volna!
– Te jó ég, neked a seggedből süt a Nap! – kiáltottam magamon kívül, és éreztem, hogy
a lágyékomban izgatottan mocorognak a szerveim." 

 Joe (Po)Cahontas, azaz Jacob Black nemcsak egy falka tagja, hanem drogkereskedő, aki mellesleg egy zenekar oszlopos tagja is. Hmm érdekesebb figura, mint az eredeti Jake. :D Egy beteg dalszövegük máig megmaradt a fejemben. Micsoda üzenete van. Pont, mint a Twilight sagának:

"Furán érzed magad?
A melled egyre dagad?
Randikésznek érzed magad,
mert egyre több a szőr rajtad?
ha nem vársz, azt kell tudni,
pokolra fogsz jutni!
Bűn, ha gumit használsz,
ha tablettát zabálsz,
az abortusz meg gyilkosság,
egy út marad, a tisztaság!

  Várj még, fordulj vissza,
maradj szűz és tiszta!
Kínoz a vágy téged?
Pokol tüze éget?
Fojtsd a lángot vissza,
maradj szűz és tiszta!

  Kokszos ribanc élvez,
a sok leszbi kéjenc,
csinálják és visítoznak,
de tudd, hogy ők elkárhoznak,
te csak fordulj vissza
(hidd el, ez a titka)
maradj szűz és tiszta!"

Ezeket a kis kiemeléseket leszámítva gázos egy könyv, de mégsem annyira, mint először hittem:

3/10