Karen Marie Moning: Új nap virrad

     Elérkezett az idő. Befejeztem egy újabb sorozatot. És ez a történetzáró könyv eszméletlen volt! Emberek, olvassátok el, mert ilyen jól megírt könyvet, ennyire csavaros történetet ritkán látni!

     Már korántsem az a lány vagyok, aki Ashford gondtalanságában élt. Megölték a nővéremet. És most már ő is halott. Az Unseeliek beférkőztek a világomba. És mindent elakarnak pusztítani. De nem hagyom, hogy sikerüljön nekik. Mert én pusztítom el őket, és ehhez már a tervem is megvan.
Megszerzem a Sinsar Dubh-t, magamévá teszem sötét tudását, és rombolok. Aztán újraalkotok. Újraalkotom a világomat. Ahol ő életben fog maradni. És Alina is újra élni fog. Igen, ezt fogom tenni. Még ha ennek érdekében az ördöggel is kell cimborálnom.  

     Biztos botlottatok már néhány olyan videóba, amiben rajongók reakcióit láthattátok egyes filmtrailerekről, könyvekről. Na hát ha engem valaki lefilmezett volna, amint ezt a könyvet olvasom, azt láttam volna visszajátszáskor, minthogy a történet közepétől egyebet sem csinálok, mint fejezetenként, vagy inkább oldalanként leveszem a tekintetem a könyvről, magam elé meredek, természetesen tátott szájjal, hogy elnyögjek néhány "azta mindenit", "ez beszarás", "hogy a francba", "óóóóó!"... Kicsit nehezen is haladtam ezzel a résszel, de egyáltalán nem azért, mert elálmosodtam miatta, hanem mert olyan érdekesen, és csavarosan voltak benne leírva az események, amivel teljesen levett a lábamról, és jócskán meg kellett állnom picit, hogy feltudjam dolgozni a leírtakat. Kérem szépen, ez egy tökéletesen megírt könyv! Ennél jobb záróepizódot álmodni sem mertem volna! Annyi, de annyi forgatókönyvet gyártottam magamnak, hogy ki kicsoda, és melyik titokra milyen magyarázat van, hogy a nem is tudom hanyadik fejezetnél inkább abbahagytam a találgatásokat, és inkább sodródtam az árral. És basszus, totál lehidaltam.

Szeretem, ha egy könyv ha komoly témát boncolgat, akkor is van benne egy kis humor. Ez az előző kötetekben bőven megvolt, jó, mondjuk a harmadikban nem. És ebben sem volt okom a röhögésre, de ennek ellenére simán maga mögé utasítja az előző részeket. Még a negyediket is, ami eddig a kedvencem volt a szériából. Mert ez a könyv 98%-ban mindenről lerántja a leplet. És milyen jól! Milyen csavarosan! Amikor már azt hittem, mindent tudok, a lapok a képembe röhögtek, azt ordítva, hogy nem! De miért csak 98-ban? Mert Barrons-ről még mindig nem derült ki teljesen pontosan, hogy mi. Hogy ki átkozta így el. Szerettem volna még többet tudni róla. És ott van Dani. Hiányoltam a legvégéről. De remélem a külön trilógiájából megtudhatom, hogy alakul majd Mac-el a barátsága. Mac. Hú, hogy én mennyire megutáltam, amikor átállt a sötét oldalra, még ha álca is volt. Nem tetszett, hogy lepaktált a rosszfiúval. Aztán szerencsére megváltozott ez az állapot. Hogy mekkora csavar volt ott, amikor újra észnél volt, és újra elkezdtem benne bízni.
És még csak a könyv elején jártam. Meg sem tudom számolni, hány olyan helyzet volt, ahol csak hápogtam a meglepetéstől. Egyik meglepit pont Dani szolgáltatta. Néha idegesített a nagyképűsége. De csak gyerek volt, akit kihasználtak. És mekkora paff lettem tőle. Ahogy V'lane-től. Gyanús volt nekem a fazon, de abszolút nem gondoltam volna, hogy más. Aki viszont nem okozott semmilyen meglepetést, az Rowena. Már az elejétől kezdve nem bírtam a vénasszonyt. Már vártam, hogy mikor kapja meg "jósága" fizetségét. Aljas némber.
Akit megkedveltem, az Jayne felügyelő. Bátor zsernyák, kellemesen csalódtam benne. Christian McKeltar-t meg mire szerettem volna jobban megismerni, nem sikerült.

Habár ez  könyvsorozat nem akcióleírásokkal teli példányokból áll, mégis nagyon jó, mert Moning a szálak mozgatásával, és csavaros megoldásaival megvett, teljesen magába szippantott a története. Izgalmas és érdekfeszítő, könnyen olvastatta magát minden egyes sor. Olykor vicces is volt, néha bölcs. Az utolsó kötetre végre elfogytak a kifakult farmernadrágok, és mint futás közben az alacsony fák ágai, úgy vágott képen a sok-sok jól kidolgozott megoldás. Pazar könyv, nagyon ajánlom! De előre szólok, olvasás közben ne gondolkodjatok a megoldásokon, mert csak megfájdul a fejetek. Hagyjátok, hogy vezessen a történet. Mert ahogy a Sinsar Dubh Mac-el, úgy játszik ez a könyv is az olvasóval.

A borító nagyon-nagyon tetszik, a színek, a lány, a hátán megbúvó szárnyak, mind nagyon bejönnek. És kell nekem a csaj haja. :P

10/10  
      

Egy kis kedvcsináló a sorozathoz! (Bár nekem nem jön be Scarlett mint Mac, na meg az az elfuserált tündérherceg, aki V'lane akarna lenni... juj. De attól az első videó nagyon jól össze van rakva.)