Patrick Süskind: A parfüm

     Párom néhányszor már nyaggatott azzal, hogy nézzük meg A parfüm c. filmet, de amikor elmondta a tartalmát, inkább visszautasítottam ezt az élményt. Nemrég pedig egy listán megpillantottam a könyvet, hát gondoltam megér egy próbát. De rákereséskor megtaláltam hangoskönyvben, és inkább úgy töltöttem le. Munka közben jó lesz hallgatni, gondoltam én. Hát, fintorogtam egy párszor.

Patrick Süskind

     Jean-Baptiste-Grenouille, Franciaország legmocskosabb asztala alatt született. Anyja sorsára akarta hagyni, de a fiúcska felsírt, így rátaláltak, és megmenekült a halál torkából. Ezután kézről-kézre vándorolt, de mindenki irtózott a fura gyermektől. Grenouille-nak volt egy különleges képessége - mérföldekről megérzett minden szagot és illatot. A hányattatott sorsú fiatal évekkel később egy parfümkészítőhöz szegődik, aki felismeri a fiúban rejlő tehetséget, és ki is használja azt. Kitanítja a szakma egyes részeire, de Grenouille nem éri be azokkal a finom illatokkal, amiket az üzletben előállít. Ő ugyanis elakarja készíteni azt a tökéletes parfümöt, amivel nagy hatással lehet az emberekre, s amit gyönyörű lányok eszenciáiból akar megalkotni. De a fiatal szüzek közül egynek sem kéri az illatlenyomatát; hanem könyörtelenül elveszi azt. És ezáltal az életüket is.

     Miközben hallgattam ezt a történetet, először undorodtam, aztán meghökkentem, a végén pedig majd' felfordult a gyomrom.  
Rengeteg szag és illat van felsorolva, amiknek legtöbbjére agyam automatikusan emlékezni kezdett. Nem mind volt épp kellemes... Még jó, hogy én nem rendelkezem olyan képességgel, mint Grenouille.
A főszereplőről egész idő alatt Nolan Jokere jutott eszembe. Mindkét figura ellenszenves, de felfedezhető bennük a zsenialitás. Az egyik egy profi, ügyes szálmozgató bűnöző, aki az emberek cselekedeteit maguk ellen fordítja, amíg a másik az illatanyagokkal játszadozik, s ezáltal sikeresen befolyásolja a környezetében lévőket, s mindezt úgy teszi, hogy a körülötte lévők észre sem veszik.
A történet fárasztó volt, és unalmas. Csak a szagokról szólt minden, és hiába vártam valami izgalmas fordulatot, nagyon nehezen jött el. És az sem volt éppen az, amire számítottam. Továbbá maga a sztori sem épp nagy terjedelmű, hamar végighallgattam. Kicsit több érdekes részt vártam ettől a tömör mesétől, mondjuk legalább a gyilkosságok részleteiről. De a hullák szépen lassan csak jöttek, egytől-egyig. Én meg csak füleltem, hogy ez az a nagy sztori, amiről annyi dicsérő kommentet olvastam? Nem hiszem el! És aztán volt egy utolsó feladata a kedves parfümkészítő urasságnak. Na mondom, legalább egy "vadászat", amiről kapok némi részletet. Kaptam is... és micsoda sekélyes módot arra, hogy az áldozatához férkőzhessen. Mekkora mákja volt, hogy az ablakot résnyire nyitva hagyták. És ha már ennyire spoilerezek, akkor itt egy dolog, amit nem értek. Ha a lány mellett mindig ott volt egy nő, aki vigyázott rá, akkor aznap este hová tűnt, amíg szegényt simán fejbe verték? Kiment pisilni? És közben elaludt az árnyékszéken? Mert a gyilkos elég sokáig egy szobában maradt a hullával.
Grenouille-ről időközben nemcsak Joker jutott eszembe, hanem az a fickó is, akiről a texasi láncfűrészes gyilkost mintázták. Mert az az ember is megszállottja volt a nőknek, főleg a bőrüket szerette magán hordani. Brrr... Eme könyvünk főszereplője meg az ártatlan, gyönyörű kamaszlányok illatáért volt oda, az ő illatukat akarta magán hordani. Ami a végén sikerült is neki, és csak néztem egy nagyot, hogy milyen hatással is volt az emberekre ezzel a "tökéletes" parfümmel. No ennél a résznél fordult a gyomrom párszor, meg a legeslegvégén. Basszus, hát nagyon megérte neki a fáradtság.

Összességében mit is gondolok erről a könyvről? Hogy bűzlik. És örülök, hogy lusta voltam elolvasni, és inkább meghallgattam. Mert így megmaradt a drága idő a jobb olvasmányokra.

4/10