Day, Crossfire sorozatának első része, a Hozzád kötve kicsit idegen volt nekem, de összességében mégis tetszett. Már egy ideje a birtokomban van a folytatás, pár nappal ezelőtt pedig el is olvastam. A szereplőkkel még mindig úgy vagyok, mint az első résznél, bár Cary végig egész jópofa volt. De Gideon...
Eva és Gideon közt egyre több a súrlódás, amit a lány féltékenysége és a férfi túlzott birtoklási vágya táplál. Észre sem veszik, hogy már nem csak a kapcsolatukért harcolnak, hanem egymás ellen is. Egyikőjük bizalmat kér, s közben gyanús dolgokat művel, amíg a másik egy kis tudatalatti bosszút követ el, amivel szerelmét ráébreszti arra, hogy ő miféle küzdelmet vív napról-napra a zöldszemű szörnyeteggel. Problémáikat párterápiával próbálják megoldani, de a gondok ellenére is szükségük van egymás közelségére, határtalan szenvedélyük csillapítására.
Vannak olyan könyvek, amiket szeretek. Vannak olyanok, amikre ha rágondolok, elönt a méreg. De nem sok olyannal találkoztam eddig, amit egyszerre tudtam utálni, és szeretni is. Ha most így jobban belegondolok, akkor nem is volt még a kezemben, vagy a szemem előtt olyan történet, ami ilyen egyensúlyban lett volna. De a Melléd láncolva (Reflected to you) megnyerte ezt a dobogót. Ez főleg a szereplők miatt van. Mert itt van Eva, az ambiciózus szőke, és szerelme Gideon, aki nem kevésbé az, de Evával ellentétben őt a regény többségében utáltam. Nagyon nem volt szimpatikus a lány feletti uralkodása, és az a magabiztosság, ami mellett még mosolygott is. A parancsolgatás kikészít, utálom, amikor megakarnak kötni, amikor megmondják mit tegyek, vagy mit ne. Önálló ember vagyok, azt teszek amit akarok, fő a bizalom, és akkor nincs semmi gubanc. Eva bizalmát csodálom. Nem tudom, nekem lett volna elég lelkierőm egy olyan emberhez, mint Gideon. Aki nem mondd el semmit, akinek megszámlálhatatlan titka egyre mélyebb árkot húz kettejük közé. Ha ezt most egy olyan ember olvassa, aki ismer, az azt mondaná, igen, gondolkodás nélkül kitartanék mellette. És bármilyen nehéz bevallani, igazat adnék az illetőnek.
Eva bőrébe könnyen beletudtam bújni. Ám néha megráztam volna, mert például az egyik cselekedeténél, amit az egyik exével tett, kérdőjelek cikáztak lelki szemeim előtt. Mi szükség volt erre? A választ ő sem tudta, amíg Gideon ki nem dugta belőle. Ekkor megértettem az indítékát, de, hogy egyetértek vele? Hát, nem tudom, viszont hatásos volt, mert felnyitotta Gideon szemét, és a férfi végre felfogta azt, milyen egy igazi kapcsolatban élni, milyen az, amikor igazán szeretik, és nem hajlandók rajta osztozkodni. Megértette, hogy ami neki semmit sem jelenet, az a másiknak egyenes döfés a szívébe. Úgy tűnik, ez jó eszköz volt Eva kezében. (Amúgy észrevettétek, hogy már másodszor hazudtolom meg magam ebben a bejegyzésben? :))
Gideon nagyon sokszor felhúzott. Aztán mikor Evát elvitte egy hétvégére kikapcsolódni, meglágyult a szívem. Kellemes volt azokat a sorokat olvasni, ahol a parton sétáltak, amikor gyengéden cirógatták egymást. Szép, romantikus pillanatok voltak ezek. Aztán beütött a mennykő. Bambán bámultam a sorokra, és el sem tudtam képzelni, mi oka lehet Cross-nak a szemét viselkedésére. Evával párhuzamosan, gondolatban én is beintegettem neki. A végén, hogy meghökkentett volna a tette oka? Egyáltalán nem. Hogy ő tette, az nem. De azon már tényleg hatalmasat néztem, ami történt. Abszolút nem számítottam erre a csavarra. És ezek után egy fikarcnyi gondolatfoszlányom sincs, hogyan folytatódik majd ez a trilógia. Mert eddig simán kilehetett számítani a történetet, de az írónő gondolt egy nagyot, szakított a koppintásos stílussal, és eredetiséget vitt a művébe. Ez nagyon tetszett, de egyben teljes ködbe burkolta a folytatásról szőtt ábrándjaimat. Azt hittem, az utolsó kötetben találkozhatom egy kis "Most már elég" forgatókönyv darabkával. De nem.
Nathan feltűnik. Bizony. Mondjuk ez nem meglepő, igaz? De azt hittem, több szerep jut neki. Gideon tett róla, hogy ebben a kötetben ne kapjon sok helyet. Egy ehhez fűződő kommenten máig röhögök. Mert a Molyon egy lány azt mondta, hogy a férfi eme tette milyen aranyos, és romantikus. Persze zárójelben megjegyezte, tudja, hogy ez a kijelentés morbid, de mégis... Lelke rajta. :D:D:D
A többi szereplő közül Cary-t nagyon megkedveltem. Tényleg jólelkű, mint ahogy az első kötet elején megismertem. De olyan gyerekes még. Remélem a sorozat végére jól dönt, és végre rendeződik az élete.
Corinne tépnivaló. Szurkolok, hogy Eva adjon neki... egy vaskos vérig sértéssel is beérem. :) Hasonló érzéseket táplálok Christopher iránt is.
Még egy gondolat Gideonnal kapcsolatban. Mint azt várni lehetett, a múltjáról is kiderült ez-az. És azt hiszem, tudom ki tette vele azt az ezt-azt. Nehéz ügy, mert a bűnös nagyon ravaszul bántalmazta őt gyerekkorában. De Cross apránként törleszt. Kapja csak meg a jussát az a szemét, amíg nem csal tőrbe még egy szegény gyereket.
Tetszett ez a kötet, és volt egy nagy meglepi, amikor a rendőrök a sémával ellentétben nem viselkedtek idiótákként, hanem végre azt tették, amit kellett. Gondolkodtak. Ritkaság.
Jól megírt könyv, szépen végigvezetett, csavaros.
9/10
Ahogy képek után kutakodtam a bejegyzéshez, találtam pár rajongói képet olyanokról, akiket a legtöbben szeretnének látni a szereplők megformálóiként... ha esetleg egyszer filmet készítenének belőle. Én megnézném, ha a filmesek rábólintanának.
Nekem az ő képeik tetszettek a látottak közül: Teresa Palmer és Eduardo Verastegui
Ezt a képet is muszáj. Cary szerepére sokan jelölnék Matt Bomert. :D:D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése