Van, hogy az embernek borzongani támad kedve, amit horrorokkal próbál megteremteni. Egyik másik alkotás néha megfelel ennek a kritériumnak, főleg azok, amik a néző pszichéjére akarnak hatni, ha a végtelen szabdalás már unalmassá vált. Viszont van egy könnyedebb stílus, ami ugyanolyan, ha nem jobb hatással van az ember gyomrára, ami megfelelő feszültségben tarthatja. Ez az ág pedig a thrilleré.
Amanda Seyfried A lány és a farkas produkciójával csúfosan bukott nálam, de rájöttem, nem húzhatom le egyetlen filmje miatt örökre, amit a tavalyi Elveszett című thrillere kapcsán sikerült tisztáznom magamban.
Jill (Amanda Seyfried) fiatal lány, aki pincérnőként dolgozik, a húgával él, önvédelmi leckéket vesz, és egy sorozatgyilkos majdnem áldozata, aki két évvel ezelőtt elrabolta, de senki sem hisz neki. Azóta ha egy lány eltűnik a környékről, Jill minden adatot összeszed, és a rendőrségnél házal, ám a hatóságok elfordulnak tőle, hisz a régi eset miatt bomlott elméjűnek tartják, miután semmi bizonyítékot nem találtak az elrablására/fogva tartására.
A lány egy munkával és edzéssel töltött éjszaka után hazatér, ám testvérét sehol sem találja. Sem a házban, sem a barátjánál, és senki sem tud róla információt. Miután Jill apróbb nyomokat talál a húga eltűnésével kapcsolatban, egyre biztosabb abban, hogy a lányt elrabolták, mégpedig az a személy, aki évekkel ezelőtt megakarta őt ölni.
Ezután rögtön a rend őreihez fordul segítségért, de azok újbóli elutasítása miatt saját kezébe veszi az ügyet, és megpróbálja felkutatni a gyilkost, mielőtt az a nap végére megölné a testvérét. 
A történetben nincsenek hatalmas verekedések, pisztolypárbajok vagy valami, mégis figyelemlekötő, és egész végig izgalmas. Ezt egy újonnan bokorból kicsippentett színésznőcske sokad osztályú thrillerré tudta volna tenni, de elismerem, Seyfriedben van annyi spiritusz, amivel élvezhető, izgalmas filmmel lepett meg. Jó, hogy karaktere köré van írva az egész történet, vele foglalkozik legtöbbet a kamera, mert ha a mellékszereplők többsége még több szereplési lehetőséget kap a kelleténél, a mérleg negatív oldalára billenne az egész értékelés.
A rendőrök egy újabb filmmel bizonyították, hogy a róluk szóló viccek nem hiába léteznek. Az a borzos fruska és a nagyképű társa nagyon irritáló, tipikus "csak ha vér folyik" személyek. Kivétel Wes Bentley, aki egész kedves rendőrt játszott, gyanúsan kedveset.
Jill húgának barátja érdekes karakter volt. Hát nem is tudom, de ha nekem eltűnne a párom, gondolkodás nélkül azonnal a keresésére indulnék, minden lehetséges szálba kapaszkodva, főleg ha esély van rá, hogy egy pszichopata gyilkos tartja fogva. Ehelyett a "hősszerelmes" magasról tesz a dologra, ő is hülyének nézi a nővérkét, és nyugodtan alszik tovább, abba az ábrándba ringatva magát, hogy ugyan már, az annak idején alkohol problémákkal küzdő csajom csak újból bepiált, és most biztos valamelyik barátnője szobájának sarkában hánykolódik. Na ez a felfogás már bocsánat, de odabasz. O.o
Seyfried nagyon jól adta vissza a meggyötört, ám ravasz Jill-t, akinek a végén sikerült megküzdenie a támadójával. Csak azt sajnálom, hogy ez a várt ütközetet hamar lezavarták. Ha hamar is, azért amit nyújtott meglepő is volt, a legvégén pedig egy kis elégedettséget éreztem, ahogy Jill megszívatta a rendőröket. Kölcsönkenyér visszajár.
8/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése