Tarantino a világ egyik legnépszerűbb rendezője, aki gyakran felbukkan saját munkái egyik fő, vagy mellékszereplőjeként. Munkáit egyedi stílusáról könnyen felismerheti a nagyérdemű. Mert bár az alaptörténet más és más, az operatőri munka, és a vulkánként, testekből kirobbanó véráradat ugyanaz.
Django (Jamie Foxx) felszabadított rabszolga, aki most a feleségét, Broomhildát
(Kerry Washington) keresi. A Candie Land ültetvényen tartják fogva, mely a közismerten
kegyetlen Calvin 
Candie (Leonardo DiCaprio) földbirtokos tulajdona.
Django elhatározza, hogy kiszabadítja a nőt, és ebben segítségére lesz King Schultz (Christopf Waltz), a német fogorvosból lett fejvadász is.
Gondolom sokan találkoztunk a tv spot-al, ami egy eseménydús, jóféle bosszúszomjas alapú, és literszámra fröcsögő vörös testnedves mozit ígért. Felébredt bennem a remény, hogy az újév első hónapjában végre egy jó filmet láthatok, de megint csak csőbe lettem húzva a kisfilm segítségével.
Tarantino-tól láttam már pár filmet életem során, és véleményem szerint egyre gyatrábbakat készít. Ez alól a várt Django sem kivétel. Már a történet sántít, ahol a fekete rabszolga kiakarja szabadítani szerelmesét a gaz urak uralma alól, valamint bosszút akar állni azokon, akik külön választották őket, s megkorbácsolták a feleségét. Hogy ebben mi kivetnivalót találok? Az alappal nincs is semmi gebasz, de a folytatással már sokkal inkább. Leg-főszereplőnk a kiszabadítása után még mindig a nője után áhítozik, és ellenségei vérére. De megmentője hamar rábeszéli, hogy maradjon vele egy egész télen át, lőjenek együtt pár busás hasznot hozó bűnözőt. Hát persze hogy igen lett a válasz. Jól jön a pénz, meg a fegyvertudás, az asszony várhat még pár hónapot, addig is tovább szórakoznak vele... Kérdem én, hová lett a nagy elhatározás, a hősies viselkedés, hogy megmenti jövendőbeli gyermekei anyját? Jó, persze nem bukkanhatnak egyik napról a másikra a nő nyomára. Csak majdnem. Egy jó idő múlva végre történik egy kis visszavágós rész, ahol előkerül az ostor, meg a stukker. Ezt tetszett, de aztán pár lövöldözős jelenet után ismét unalom, és unalom, és unalom, de végre megvan az asszony, és a sunyi terv, hogy kiszabadítsák, aztán megint unalom, ám Leo DiCaprio játéka egész üdítő, de közben ott a sok duma, egy fekete tata idegesítő pofázása, akinek szeme köze golyóért kiált, és én szívesen meg is adtam volna neki.
Emlékszem, még sütött a nap, amikor elkezdtük nézni a filmet, és mire vége lett, tök sötét lett. A játékidő majd' 3 órás volt, és kövezzetek meg, de én kb 10-15 percet el is szunyókáltam belőle. És nem maradtam le semmi lényegesről.
Amit bírok ezekben a Tarantino filmekben, az a rengeteg vérrel járó események halmaza. Itt aztán jó westernhez illően dördültek a fegyverek, és ömlött a vörös lé mindenfelől. Ez az igazi túlzás. Szépen roncsoltak azok az ó stukkerek.
Hogy valami komolyat is említsek, essen pár szó a színészekről. Nem emlékszem egyetlen személyre sem, aki rosszul végezte volna a rá bízott munkát. Foxx és DiCaprio voltak a legprofibbak, főleg Leo - járna már neki egy díj. Aztán emellett ott van az operatőri munka, a jelmezek, és a nagyon jó zenei aláfestés, amin nagyon csodálkoztam. Ahogy így végiggondolom, voltak a filmnek értékes apróságai, amik együttesen erősítik a filmet, de nekem a forgatókönyv miatt bukta. A kivitelezés nem jött be, az egész történet túlzottan vontatott, az érdekesebb percekről a sok mellébeszélés eltereli a figyelmet. Úgy gondolom, rövidebb játékidővel élvezetesebb mozi lenne. Persze ez csak az én véleményem, nincs kőbe vésve.
4/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése