Tavaszi olvasónapló

     Legutóbbi olvasónaplómban említettem, hogy mivel mostanában elég kevés könyvre van időm, és nem látom értelmét hogy egy-két regényről szóló bejegyzéseket posztoljak, ezért negyedéves összesítővel jelentkezem. 

Piszok gyorsan el is suhant ez a pár hónap, itt is az első Tavaszi olvasónaplóm.

 

 

     Márciusban fejeztem be Tomcsik Nóra: A kapitány és a szirének földje c. mesét, ami a Beleanordi-krónikák sorozat második része. Erről a könyvről a korábbi olvasónaplómban már írtam pár mondatot, de itt is megemlékezem róla: kellemes, kalandosan szőtt, Karib-tenger kalózai feelinges olvasmány.

     A március további részét Leda D'Rasi: Rítus c. legújabb történetének előolvasásával töltöttem. A kész regény amúgy Könyvhétre jelenik meg, hát mit mondjak, nagyon kíváncsi vagyok a végleges verzióra.

A történet központjában rituális gyilkosságok állnak, eköré gyűlnek családi drámák, érdekes karakterek, izgalmas nyomozások és olyan csavarok, amik miatt tátva maradt a szám.

     Áprilisban olvastam életem első könyvét Rácz-Stefán Tibortól, ami az Élni akarok! volt. 

A regény egy rákbeteg lány utolsó heteiről szól, aki egy kísérleti csodagyógyszernek köszönhetően rövid ideig ugyan, de egészségesnek tűnő életet élhet. Főszereplőnk, Lilla, ki is használja az alkalmat, hogy végre kipipálhassa a bakancslistás tételeit, valamint rendezhesse családi és baráti kapcsolatait. De közben rátalál a szerelem is.

A történet jól megírt és rettenetesen szívszorító.

     A következő olvasmányom Hercz Júlia debütáló regénye, a történelmi romantikus és fantasy jegyeket hordozó Arany és Ónix volt. Az első fejezet szuperül indított, gyorsan el is könyveltem magamban, hogy valószínűleg új kedvencet fogok avatni, de ez az esély a második fejezettől elröppent, mert a történet csak cammogott, olyan dolgokra helyezte a fókuszt ami nem érdekelt, úgyhogy jó sokáig unott képpel olvastam a könyvet. Aztán volt egy 180 fokos forduló, amikor ugyanaz az érzés kapott el mint az első fejezetnél, úgyhogy végül nem zártam keserű szájízzel a regényt. Sőt, valamikor szeretném újraolvasni is. 

     Egyik nap szembe jött velem J. Kenner Vágy-trilógiájának első két részéről szóló értékelésem, amiknek elolvasása után kedvet kaptam a sorozat befejező kötetéhez. Úgyis sok befejezetlen sorozatom van, legalább egy trilógiánál húzzak strigulát. 

A történet tipikus rosszfiú akinek hatalmas szíve van és a lány, aki nem olyan ártatlan mint amilyennek elsőre tűnik. Mindkettőnek vannak múltbéli démonai, de együtt megtalálják a feloldozást. A sztorit kezdettől fogva átitatja az erotika, majd a végén gejl módon mindent elönt a romantika. Egy kis maffiás konfliktus meg némi művészet is táncol a háttérben, hogy nehogy csak a csattanó csókokról és testekről szóljon a sztori, de a vágy mégis elsodorta a történetet. Egyszeri olvasásnak amúgy elment. 

 

   Csukás István Süsüjét a kisfiam miatt kezdtük olvasni, és nem bántam meg. A kötet gyönyörű, a történetek pedig szórakoztatóak és tanító jellegűek. Élmény volt olvasni. 

 

     A tavasz utolsó olvasmánya Gregus Gábor: Megjelöltek c. története volt, ami halhatatlan emberek pisztolypárbajairól szólt, amin a győztes megkapta a vesztes életesszenciáját, így biztosítva magát a további halhatatlanságra. 

Felemás érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban. Már az alaptörténet kérdéseket indított el bennem, amikre nem igazán kaptam választ. A karakterek viszont többnyire érdekesek és kidolgozottak voltak, csak a főszereplővel nem sikerült megtalálni a közös hangot. A cselekményvezetés hullámzó volt, hol érdekes, máskor pedig nem. Az utolsó fejezet volt a tetőpont, izgalmasan kezdett, de gyors is mint egy pisztolypárbaj, ezért a végére érve összecsapottnak éreztem.