Jennifer L. Armentrout Vér és hamu sorozata az egyik kedvenc fantasy történetem, így kíváncsian vetettem rá magam a széria spin-offjára, a Hús és tűz című előzményre.
Ez a kezdőkötet sem szégyenkezhet, jó kis vaskos példány, de mivel Poppy-ék grandiózus története sem rettentett el egy oldalnyira sem, ezért biztos voltam benne, hogy az olvasók által még kedveltebb Árnyék a parázsban is kellemes csalódás lesz.
Kiadói sorozat: Zafír Pöttyös
Sorozat: Hús és tűz #1
Műfaj: fantasy, romantikus, erotikus
Oldalszám: 656
Eredeti cím: A Shadow in the Ember
Kötés: puhatáblás
Megjelenés: 2021 (eredeti megjelenés: 2024)
Fordító: Eszes Rita
ISBN: 9789635975396
Érdekel? IDE kattintva megrendelheted!
Ejtsd szerelembe, válj a gyenge pontjává, végezz vele…
Seraphena Mierel az ősi lények fátylába burkolva született, a Sors ígérte Szűzként, ezért a jövője sosem volt az övé: születése előtt kiválasztották, hogy alanya legyen egy kétségbeesett alkunak, amelyet őse kötött a népe megmentése érdekében. Serának hátra kell hagynia az életét, és a Halál Ősi Lényének kell felajánlkoznia hitvesül.
Ám Sera valódi sorsa egész Lazania legjobban őrzött titka: ő nem a jól védett Szűz, hanem egy bérgyilkos, akinek egyetlen küldetése van – és egyetlen célpontja: a Halál Ősi Lénye. Ha kudarcot vall, a királyságát lassú pusztulásra ítéli a Rothadás keze által.
Sera mindig is tudta, hogy ki ő. Kiválasztott. Hitves. Orgyilkos. Fegyver. Egy kísértet, aki sosem ölthetett saját formát, mégis vérben ázik. Egy szörnyeteg. Egészen addig, amíg ő el nem jön érte… Amíg a Halál Ősi Lényének sorsa össze nem fonódik az övével. És a férfi csábító érintése olyan szenvedélyt lobbant fel benne, amilyet soha nem élt még át, és amit nem is érezhetne iránta. De Serának sosem volt választása.
Sokféle kiadást megélt már ez a nagy Armentrout sztori, de mind közül a legszebb az elsőé. Az erdei vibe és az eldugott szimbólumok összessége egy letisztult, mégis részletekben gazdag, szemnek tetsző borítóival kedveskedik az olvasóknak. Ez a történet (is) meg aztán minden volt, csak csalódástokozó nem. Kívül-belül tiszta dopaminforrás ez a könyv!
"Csak annyit engedélyeztem magamnak, hogy arra gondoljak: lemosom magamról a vért és a füstszagot. Arra, hogy lopok magamnak egy kis időt, amikor elfelejthetem, ki vagyok, és valaki mássá válhatok."
A Vér és hamu mítoszban és próféciákban gazdag világa korábban egy első Szűzről, egy Poppyhoz hasonló isteni kiválasztottról regélt, akiről időközben minden feljegyzés homályba veszett, annyira, hogy már abban sem voltak biztosak létezett-e. Pedig nagyon is, a Hús és tűz sorozat pont az ő történetét mutatja be, Seraphenaét, akit a Halál Ősi Lényének szántak hitvesül. Ám a spin-off világát emészti a romlás, ami éhinségbe taszítja a királyságot, Sera feladata pedig az, hogy miután magába bolondította a Halált, végezzen vele, hogy az otthona és a népe megmeneküljön.
De a történet nem csordogál a könnyebbik mederben, kikapar magának egy másik utat, amikor is az Ősi Lény visszakozik, Sera pedig elbukik. Ettől kezdve a lány az önmarcangolás mellett anyja Szolgálólánya lesz, egy zsoldos, aki megleckézteti az őket fenyegető hatalmak embereit.
"– Megölted azt az embert!Kisimítottam a ruhám szoknyarészét, és keresztbe tettem a bokámat.– Azt hiszem, valahogy megcsúszott, és ráesett a pengémre.– A torkával?– Különös, nem igaz?– Különös, valóban. – Ezra felrehajtotta a fejét, és üres tekintettel bámult rám. – Ez elég gyakran megesik körülötted az emberekkel.– Sajnos. – Összevont szemöldökkel néztem a mostohahugomra. – Az óvatlan öklű férfiak jobban is figyelhetnének, hova lépnek."
Miközben a lány teszi amit elvárnak tőle, a saját útját is elkezdi felfedezni: a vágyat, a szabad mozgás nyújtotta lehetőségeket, ám egy nap olyan gyilkossági ügybe botlik, ami túlnő az ő képességein. Istenek a bűnelkövetők, akikkel örömmel szembe szállna, viszont valaki megállítja őt. Egy férfi, akinek szemeiben kavarog az éter - ő is isteni lény, nem is akármilyen. Ash impozáns, finoman szemtelen, és csakhamar küldetésévé válik, hogy Serát megmentse a veszélyhelyzetektől, amikbe a lány amúgy boldogan és dalolva futna.
"– Megragadtál.– Mindenkit leszúrsz, aki megragad?– Igen! – csattantam fel. – Főleg, ha egy holttestel vagyok egy házban, és valaki elkap hátulról, minden figyelmeztetés nélkül!"
Az írónő meglepett. Mert adott egy olyan világot, ami tele van ismert részletekkel, mégis tudott bele új dolgokat csempészni, amitől nem csak ez a regény lett kerekebb, de a Vér és hamu is teljesebb.
Alkotott egy olyan főhősnőt, aki pont olyan csiszolatlan gyémánt mint Poppy, akit előre visz az akarata és ha fél is, keményen küzd. És ő is tele van kérdésekkel. De ugyan melyik olvasó ne lenne? Annyi felfedeznivaló szeglete van ennek a világnak, annyi ármány, titok, becstelenség és izgalom van benne, ami bárkiben kérdőjelek sorozatát indítaná el. De szerencsére az írónő nem akar mindenáron kínban tartani, sok mindent megválaszol, a fordulatok szinte egymást érték.
"– A halál után a lélek kiszolgáltatottá válik. Nyers. Nincs hús, ami elfedné a tetteit – magyarázta. – A halál után leolvasható, ki mire méltó."
Nem csak akcióorientált könyv ez, ahol gyilkos lényekkel csapnak össze a főszereplők, vagy a történet szempontjából fontos csattanókkal sokkol, esetleg ad egy olyan gonoszt, akinek már a híre is gyomorideget okoz. Hanem olyan szereplőket, akik erősek, figyelemreméltóak és humorérzékkel megáldottak. Annyira bírtam Asht, a meglepetésekkel teli karaktert, és a szikrát, ami folyton lángra lobbantotta a lány iránt.
"– Tudod, mi a legkeményebb ebben, liessa? Hogy még csak nem is tudom, miért küzdök ezzel a vággyal. Ugye te is akarsz engem?– Igen – suttogtam a szégyen vagy a bűntudat legkisebb jele nélkül. Ez volt az igazság, s így lett volna akkor is, ha nem lett volna alku vagy teljesítendő kötelesség. És ennek meg kellett volna rémítenie!"
Tetszett, hogy itt nem játszott émelygős szerelem, sokkal inkább óvatosabb felfedezés lelkileg, de elsöprő vágy testileg. Merész, felfedezésekkel teli, nem durrbelebumm módra. Hanem olyan finoman, érzékien. Vagyis, a főszereplők közti kémia csodálatosan volt ábrázolva, de nem csak az. Hanem a köztük lévő, egyre szorosabb kapocs is, ami ráfonódott a történet krimiszálára és ezzel egy olyan tökéletes szimbiózisban lévő sztorit adott, ami biztos lábakon állva megtudott maradni a Vér és hamu mellett, mégis ugyanolyan elsöprő nyitókötettel tudott szolgálni, mint az eredeti sorozat.
Összesítés: ismerős, mégis újdonságként ható világ, amiben az isteni lények kínozzák a halandókat: szószerint és szívügyileg is. Nyktos papa és az első Szűz, Sera kalandnyitója megér egy misét! A karakterek imádni valóak, megnyerőek és bosszantóak, öröm volt róluk olvasni. A történet meg valóban kalandos, egyik dolog jött a másik után, de maradt egy-egy hulla közt némi szusszanásra szánt idő. Szerencsére itt is megvolt a jól megszokott armentroutos csavar-adag, ami méginkább felpezsdítette a történetet. A pikáns pillanatokért meg igazán nagy, szívbőljövő piros pont jár!
AJÁNLOM
A könyvet köszönöm szépen a Könyvmolyképző kiadónak!
"– A fenyegetésre haraggal válaszolni sosem a legbölcsebb döntés.""– Hová lett az a rettenthetetlen bátorságod? – kérdezte Ash.– A bátorságom ott ér véget, amikor valami olyasmivel találom szembe magam, ami egészben lenyelhet!""Ejtsd szerelembe, válj a gyenge pontjává, végezz vele!Ez volt a sorsom.""Néha magam is úgy éreztem, mintha… nem lennék több egy kísértet halvány lenyomatánál – mintha nem lenne valódi személyiségem.""Vajon minden istencsók olyan veszélyesen mámorító, mint ez? A józan eszem aprócska maradéka azt súgta, aggódnom kellene.""– Ez… ez nagyon helytelen dolog, hogy csak úgy kiszívod a vérem, amikor még a neved sem tudom.– Ezt az egyet helyteleníted abban, ami az imént történt?– Hát, nem. Volt egy csomó helytelenség is."" – Ha ideges vagyok, fecsegni kezdek. Ha pedig fenyegetve érzem magam, vagy ha megmondják, mit csináljak, dühös leszek – suttogtam. – Nemegyszer megmondták már, hogy a nyelvem miatt egyszer még bajba kerülök, és hogy lehetnék óvatosabb.""Nem számított, hogy sok halandó szívesen helyet cserélt volna velem, hiszen gyakran úgy vonzódtunk az istenekhez, mint az éjszakai rózsák a hold fényéhez. De egy ilyen isten, mint ő, veszélyes volt. Ragadozó, akármilyen szép vagy jóindulatú is.""A nehézségek a legrosszabbat hozhatják ki az emberekből. Amikor a túlélésért küzdenek, az olyan dolgokra is kényszerítheti őket, amiket soha nem hittek volna.""De valamiféle gyengédséget éreztem az állatok iránt – hát, kivéve a patkányokat. Az állatok nem ítélkeznek. Nem érdekli őket egy ember értéke. Nem döntenek úgy, hogy kihasználják vagy bántják a másikat. Egyszerűen csak élnek, és elvárják, hogy csak békén hagyják vagy szeressék őket. Ez minden."" A szellő felkapta Ash egy hajtincsét, és az arcába fújta. – Nagyon érdekes teremtményeknek tartjuk a halandókat. A mindennapi választásaitokat, a szabályaitokat, amiket azért alkottok, hogy irányítsátok egymást és néha korlátozzátok önmagatokat. Hogy milyen szenvedéllyel éltek; szerettek és gyűlöltök. A halandók kivételesen érdekesek számunkra. – Ő is megvonta az egyik vállát. – És hogy te? Te azért érdekelsz, mert úgy tűnik, igen kevés idő telik el a fejedben megszülető gondolatok és a szádon kijövő mondatok között. És úgy látom, hogy a következményekkel sem törődsz különösebben.Összevontam a szemöldököm.– Nem vagyok benne biztos, hogy ez bók volt-e.Kuncogott.– Az.– Akkor most kénytelen leszek elfogadni a valóságtartalmát ennek az egyetlen kis szónak.""[…] – Nem is tudom, miért ülök itt és beszélgetek veled még mindig.– Talán úgy érzed, hogy a lekötelezettem vagy, hiszen vigyáztam rád, amíg eszméletlen voltál.– Néhány pillanatig voltam csak eszméletlen. Nem végtelen órákon át őrködtél felettem.– Elég fontos személy vagyok. Azok a pillanatok óráknak tűntek.– Nem kedvellek – jelentettem ki.A pillantása ismét az enyémbe gabalyodott, és a szája továbbra is felfelé ívelt.– Dehogyisnem kedvelsz. Ezért vagy még mindig itt, és ezért nem fenyegetőzöl már azzal, hogy kikaparod a szemem.Összezártam a szám. Ash kacsintott.– Az a szemkikaparás még mindig megtörténhet – figyelmeztettem.""– Ez egy mosoly? – Előrehajolt, és túlságosan is fürkészőn vizslatott ahhoz, hogy komolyan lehessen venni. – Az. Ma már hárommal is megtiszteltél. Csitulj, szívem!Megráztam a fejem és az égre emeltem a tekintetemet.– Nem sok kell hozzá, hogy kalimpálni kezdjen a szíved.– Úgy tűnik, csupán egy halandó hercegnő – felelte. – Olyan, aki éjnek idején kísértetjárta erdőkben bolyong, és dicsőséges meztelenségben úszik mindenféle tavakban.""Megnyíltam neki, és ez a csók nem csupán mély volt. Amikor a nyelve az enyémhez ért, felfedeztem, hogy méz- és jégíze van, és hogy úgy csókol, mintha ugyanaz a szinte őrjöngő kíváncsiság hajtaná, ami engem is. Hogy megtudja, milyen érzés, ha valaki akarja, kívánja, megbecsüli őt. Hogy csak érezzen.""Tettekre van szükség! Nem türelemre. Nem felelőtlen reményre.""Nem voltam benne biztos, hogyan lehet elcsábítani valakit, és meggyőzni róla, hogy szeressen belém, miután mellkason szúrtam.""– Nem szeretek bezárva lenni. Bezárva valahová, elrejtve és… – Elfelejtve. Elrejtve és elfelejtve. – Egyszerűen nem szeretem!""– A pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve – mondta. – Esetleg hallottad már?– Úgy hangzik, mint amit egy párnára hímeznél.""Kortyoltam egy keveset a füstös szeszes italból, és üdvözöltem a maró erejét, ahogy végigfolyt a torkomon és kivirágzott a mellkasomban."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése