Ahh de jó újra itt lenni és végre blogolni egy kicsit! Ha nem bánjátok, pár mondat erejéig nyomok egy kis süket dumát, csak úgy, egy kis panasz, mert nincs alkalmam elmenni pszichomókushoz.
Tavaly ősszel úgy éreztem belelendültem a blogolásba és a mémgyártásba meg egyéb könyves-képes szerkesztésbe, majd közelgett a tavasz és bumm! Beborított a sz*rvihar. Jöttek a családi drámák, de úgy kéz a kézben egyik a másik után, a godolataim ezek körül pörögtek, az olvasás döcögősen ment, a blogolást meg hagyjuk is. Gyermekem pechemre leszokott a délutáni alvásról, reggel meg hamarabb kipattan a szeme mint az enyém, úgyhogy pápá énidő. Persze ott vannak az áldásos éjszakák, legalább azt végigalussza, én meg alapból éjjeli bagoly vagyok, csakhogy most nem tudom mi van, de alig bírom végigpislogni az Exatlont (ez az egyetlen tv-műsor amit nézek), szinte rosszul leszek, ha nem teszem le a fejem és alszok. Borzalmas ez az állapot. Most is érzem, hogy az a dög álommanó kopogtatja a fejemet, de szerettem volna megörökíteni a januári és a februári olvasónaplómat, amit azért vonok össze egy bejegyzésbe, mert untam, hogy az utóbbi olvasónaplós bejegyzéseimben két-két könyvről írtam csak. A mostani helyzetemet elnézve, továbbra sem fogom falni a könyveket, úgyhogy úgy döntöttem ezt a rovatot inkább két-háromhavonta hozom majd, hogy egy-két regény helyett többről is szóljanak a jövőbeni posztjaim.
Bocs a fecsegésért! Jöjjön a lényeg, az idei év első olvasmányai:
2020-at Colleen Hoover: Verity-ével zártam, 2021-et pedig Ker Dukey és K. Webster Csinos játékbabák sorozatának második részével, az Elveszett babácskákkal kezdtem. Mit mondjak, egyik sem volt könnyű falat, ki is kezdték az idegeimet.
Az Elveszett babácskák sokkal jobban beletaszított a sötét, undormányos ragacsba, mint az Ellopott babácskák. A folytatás sokkal gyomorforgatóbb, brutálisabb, mélyebb volt mint az első rész, pedig az is bőven megérte a pénzét. De a folytatáshoz képest az enyhe bevezető volt. Mégis minden rászánt perc megérte, biztos újraolvasós lesz.
A nehéz olvasmányok után nyugalmasabb sztorira vágytam, amit átitat a hősiesség, a gonosz pedig megkapja méltó jussát. Pont kapóra is jött a DC legendák sorozat első része, a Macskanő - Lélektolvaj, amiben Selina Kyle, azaz Macskanő felnőtté válásának lehetünk szemtanúi, amely út baromi rögös, tele családi drámával, akcióorientált jelenetek sokaságával, jól felépített barátságokkal és csipetnyi romantikával.
Voltak dolgok amik annyira nem nyerték el a tetszésemet, de egyes jelenetek viszont levettek a lábamról, valamint a karakterek legtöbbjét is nagyon megkedveltem, úgyhogy jó választás volt ez a könyv.
Már tavaly is szerettem volna újraolvasni
Karen Marie Moning Tündérkrónikák sorozatát, de végül idén vettem le a polcról a
nyitókötetet. És milyen jól tettem! Hiába olvastam harmadszor az első részt, és hiába ismerem a sztorit, mégis tudott újat mutatni, mintha csak először olvastam volna. Nagyon élveztem!
Aki nem ismerné a sztorit, akkor elmondom, a történet egy lányról szól, aki nem akarja elfogadni, hogy a dublini rendőrség nem nyomoz tovább a nővére gyilkossági ügyében, ezért Dublinba utazik hogy kiderítse ki a tettes és revansot vegyen. Viszont a helyzet sokkal bonyolultabb mint legvadabb álmában képzelné, ugyanis a város tele van tündéreknek mondott szörnyetegekkel, amik veszélyt jelentenek az emberiségre.
A tündérek két udvart szolgálnak, természetesen hadban állnak egymással, és mindkét oldal egy varázslatokkal teleírt könyvet keres, amit mint kiderült, hősnőnk, Mac, különleges képessége révén érzékelni tud. Ahogy megboldogult nővére is tudta.
Ebben a bizarra fordult világban próbálja MacKayla Lane megtalálni a helyét, megismerni a képességeit és önmagát, miközben egyre több mindenről hull le a lepel ami méginkább megváltoztatja az életét, de nincs ideje pihenőre, mert minél hamarabb meg kell találnia azt a bizonyos könyvet, amiért néhány különös ember és a halhatatlan tündérek is tepernek. Segítségére pedig egy fura könyvesbolt tulajdonos, Jericho Barrons van, aki furcsább és több titkot rejteget, mint amennyit elmond magáról.
Két meseregénnyel zárom a posztot, mégpedig Tomcsik Nóra Beleanordi krónikák sorozatának első és második részével, amiket a Mogul kiadó jóvoltából olvashattam el.
(A későbbiekben mindkét kötetről írok egy hosszabb értékelést)
Az első rész A hercegnő és a sárkányok dala címet viseli, amiben minden megvan ami egy szokványos kalandtörténetet jellemez: küldetésre kész hősök, akik néha meginognak, de több bennük az akarat és a bátorság, elveszettnek hitt hercegnő, félelmetes sárkányok, sunyi, gonosz ellenség aki mindent csak magának akar, de kiválasztottjaink ezt a tervet igyekeznek meghiúsítani. Van egy csöpp románc is, azt el ne felejtsem.
Tetszett a kor amiben a cselekmény játszódott, a töménytelen klisék ellenére a történettel sem volt bajom, még a szereplőket is kedveltem. Viszont a cselekményvezetés már annyira nem jött be. Például falnak tudtam volna menni attól, hogy a szereplők fontos küldetésen vannak, minden perc számít hogy ők érjenek oda időben az ellenség előtt, erre mit tesznek? Két-három napot pihengetnek itt-ott, az uralkodó meg akitől segítséget kérnek azt mondja, majd két nap múlva választ ad nekik. Persze, ráér, hátha addig a kapzsi ellenség lerohanja az egész birodalmat. Odaseneki!
A második rész, A kapitány és a szirének földje teljes mértékben levett a lábamról. Nagyon bejött ez a Karib-tenger kalózai feelinges mese! Egy szuszra elbírtam volna olvasni, annyira megfogott. Egy bajom volt vele, túl rövidnek éreztem, olvastam volna még. Nagyon kellemeset csalódtam benne.
Ebben a részben sokkal jobban szerettem a szereplőket, jók voltak a leírások, volt izgalom és meglepő fordulat bőven, a cselekményvezetés is sokkal jobban tetszett.
Örömmel adom majd a kisfiam kezébe ezt a könyvet, biztos vagyok benne, hogy nagy siker lenne nála is.
Ezekkel a könyvekkel kezdtem az évet, volt itt vegyes-felvágott, kevésbé tetszetős és olyan is, ami teljesen magával ragadott. Elégedett vagyok az eddigi 2021-es olvasmányaimmal, remélem ezután is többségében jó könyveket fogok majd ki.
Ti, eddig milyen könyveket olvastatok idén?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése