Jeaniene Frost: Home for the Holidays

     Sosem voltam a novellák és a kisregények híve. Mikor megtetszik egy történet, abban szeretek több száz oldalon keresztül elmerülni. Persze került már a szemem elé egy-két rövidebb szösszenet, amik végül is bejöttek, csak na... egyszerűen jobb szeretem a terjedelmesebb történeteket. Van is novella-fronton egy fájó pontom, mégpedig Jeaniene Frost-tól a One for the Money , amiben minden megvolt ami jellemzi a Cat és Bones történeteket, úgy mint az akció, a humor és az erotika, viszont összességében nézve kevésnek éreztem. Kicsit félszegen is kezdtem neki a sorozat következő kiegészítő történetének, de mivel tudtam, hogy van benne egy fontos spoiler és sokan dícsérték, hogy ez mennyire jó minisztori lett, ezért izgatottan álltam neki az olvasásnak.

Kiadó: Avon

Sorozat: Cat és Bones - Vámpírvadász #6,5

Műfaj: paranormális romantikus, urban fantasy 

Oldalszám: 96

Megjelenés: 2013

ASIN: B00EXOFDVU

     Mi csak egy normális ünnepet akartunk - már amennyire a Bones-szal közös életünk a túlvilági barátainkkal és a nagyrészt vámpírokból álló családunkkal ez lehetséges. De a terveink apró darabokra törnek, amikor egy titokzatos idegen megjelenik az éjszaka közepén, és rég elásott titkokat tár fel, amik azzal fenyegetnek, hogy kiszívnak egy jókora adagot a megmaradt ünnepi jókedvből. 

     Na kérem szépen, ez igen, ez már döfi volt! Ez a novella vagy kisregény szinte tökéletesen kicentizett volt. Az előző minisztori nem igazán fogott meg a darabossága miatt, viszont itt olyan szépen csusszant egyik sor a másik után, mint egy gördülékenyen haladó puzzle-özés. Élvezetes olvasmány volt, amit nagyon is vártam hogy elkezdhessek, mert sima akciótörténet helyett egy Bones-hoz, főképp a múltjához szorosan kapcsolódó történetszálat bontott ki az írónő. Olyan jólesett, hogy ha rövid ideig is, de Bones körül forgott a cselekmény. Imádom Cat-et, de az ő drámáit A-tól Z-ig ismerem, úgyhogy jólesett egy kis bonesos sztoriban elmélyedni. 

"Hát igen. Ideje megfizetni a „míg a halál el nem választ” fogadalmamból a részemet. Örökké élni egyébként is unalmas."

A történet röviden: kis halhatatlan csapatunk karácsonyozni készül, ám váratlan látogatójuk érkezik, aki azt állítja, hogy Bones emberi múltjának egyik fontos szereplője. Rögtön belopja magát vámpírjaink szívébe, és szépen csüngnek is a szavain, de Cat-nek gyanús az újdonsült ismerettség, ezért segítséget kér Ian-től, aki osztja vámpírvadászunk nézeteit. Ezért amíg Denise figyeli a házban az eseményeket és jelent Cat-nek, addig a Vörös Kaszás és Ian kart-karba öltve felkerekedik, hogy nyomozzon Wraith után, amiben idővel egy démon is a segítségükre lesz. 

"... azt megértem, hogy mennyire nagy dolog Bones - nak, hogy hirtelen feltűnt egy sose látott (...) – folytatta Denise. – Én örülök neki, és nem akarom elvenni Wraith-től a csillogást. De tudod, Spádé azért legalább pár óránként vakkanthatna nekem valamit."

Ez a kis szösszenet annyira humoros volt, de ugyanakkor izgalmas is. A nyomozás mellett már csak az volt érdekesebb, hogy Cat társa ezúttal Ian volt. Sosem csíptem igazán ezt a gazfickót, de ez ettől a történettől megváltozott. Ian kiköpött vámpírnaplós Demon Salvatore, akit a sorozatban sem kedveltem az elején, bezzeg később. Igaz külsőleg nem hasonlítanak, de a laza, hanyag viselkedésük, a szarkasztikus humoruk, némi cinizmussal vegyitve ugyanolyan. De itt-ott megcsillan bennük egy kis kedvesség, együttérzés, bajtársiasság, aggodalom, ami pozitív hőst varázsol belőlük. És ez tetszik. Hiába a bonesos alap, itt most végül is Ian vitte a prímet. Nem zavart, mert így legalább nagyobb lelkesedéssel vetem majd bele magam a saját sorozatába. 

Összesítés: kellemes csalódást okozott ez a karácsonyi kisregény. A terjedelme ellenére nem éreztem rövidnek, ugyanolyan élményt adott mint egy hosszabb Vámpírvadász történet. Tetszett, hogy Frost ezúttal Bones-ra helyezte az alapot, amit végül Ian-nel tette még érdekesebbé. Eddig ez a denevér nem nőtt a szívemhez, már csak azért sem, mert csak pillanatokra bukkant fel hőseink könyveiben, akit meg nem ismerek, azt hogy tudnám megkedvelni vagy bármilyen érzést táplálni iránta? Bezzeg most Frost megmutatta, hogy Ian-ban mennyi lehetőség rejlik, és ugyanolyan érdekes főhős lehet belőle, mint Bones-ból vagy Vladból. Vevő is lettem a történeteire! De, hogy ne csak Ian miatt tapsikoljak, meg kell jegyeznem, hogy ez a sztori fergeteges volt. A Wrath-szál behozása nagyon érdekes volt, a cselekményvezetés pedig izgalmakkal kikövezett, és a humoros stílus is a helyén volt, de ahol szükség volt rá, ott a komolyság is játszott. 

Basszus, remélem Frost ír még néhány ilyen jól sikerült ünnepi minisztorit! 

9/10

"A démon kihúzott egy darab papírt és egy tollat, majd ráfirkált valamit. Közelebb mentem, hogy lássam, ez egy sorozat szimbólum volt, ami után odaírta „Balchezek”.

– Az igazi nevem – monda, odatartva Iannek. – Rajzold le ezt tiszta vérrel, és mond ki háromszor a nevem, és megjelenek.

– Nem lenne jó, ha megadnád inkább a mobilszámod? – Démonok és az ő véres rituálék iránti szerelmük!"

"... utálom a munkámat – mondta gyorsan Balchezek.

Felhúztam a szemöldököm.  – A lelkek elkárhoztatását te munkának nevezed?

– Te hogy neveznél valamit, amit meg kell tenned annak érdekében, hogy beilleszkedj oda, ahol panaszkodnak rád, valahányszor csak alulteljesítesz, azt persze soha sem értékelik, mikor jól végzed a dolgod? – Másik horkantás. – Azt hiszem, a házasság is ilyen, de nekem a lelkek szerződéskötése."