Szeretem az adaptációkat. Mert jobban felhívják a figyelmet az alapjául szolgáló könyvekre, könyvsorozatokra, mint egy pár hetes reklám. Persze vannak felkapott írók, akik milliók kedvencei, mint például Sarah J. Maas, de azzal, hogy a Netflix hozzácsapta betervezett adaptációihoz a Tüskék és rózsák udvara c. regénysorozatát, még nagyobb figyelem övezi majd az írónő könyveit. De lehetne itt még sorolni bőségesen a Vajáktól A szolgálólány meséjéig, bár utóbbi nem netflixes, de most maradjunk a közkedvelt streaming szolgáltatónál.
A Netflix jól csinálja. Mert engem személyszerint megvett a Vajákkal, A Bridgerton családdal is, és igaz, hogy egyik sem lett tíz csillagos tökéletesség, de összességében tetszettek, mindegyik sorozatnak megvan a maga hangulata. Emellett tetszik, hogy figyelnek a designra, mert mindegyik ilyen-olyan formában, de látványos. És nem mellesleg az adaptációk meghozták a kedvem a könyvekhez (Vaják, Bridgerton). Úgyhogy kíváncsian vizslatom az újabb híreket, hátha valami olyasmit adaptálnak legközelebb, amiért rajonghatok.
Az alaptörténet nem ad semmi újat, száz hasonló YA sztorival találkozhattunk már. Egy szürke lány, akiről kiderül hogy különleges és kiválasztottá válik, a legjobb barát egy átlagos, de maszkulin srác aki védelmezőt játszik, meg egy harmadik kerék, a rosszfiú, aki amúgy jóságosnak tűnik, csak rosszak a módszerei - és akiért oda-meg vissza van a fanok többsége. Vagyis, itt egy lassan kibontakozó szerelmi háromszög, ami ebből a történetből sem hiányozhat. De szerencsére más dolgok is főszerephez jutnak, például az alapvilág tetszik a különleges képességekkel rendelkező "szuperkatonákkal" a grisákkal, a birodalmakat elválasztó szörnyekkel teli Árnyzónával, amit kiválasztottunknak, a különleges Alina Starkovának meg kellene semmisítenie. Valljuk be, ez mind klisé klisé hátán, az alapsztori egyszerű mint a bot. Viszont mindezt a megszokott történetelemet megannyi dolog érdekessé tudja varázsolni.
Az intro alig pár másodperc, de mindegyik résznél változatos stílusban bukkan fel a főcím, ami már megalapozza az érdeklődést. Minderre jó nagy lapáttal rátesz a látvány, ami szép, jól néz ki, többnyire kidolgozott. A lassításokat különösen szerettem. Az aláfestőzenék is hangulatosra sikerültek. De a történet darabos, látszik, hogy a főbb mozzanatokat építették a cselekménybe - személyszerint több kispalotás kiképzős jelenetet elbírtam volna, plusz néhány személyesebb Alina és Kirigan jelenetet sem vetettem volna meg, mert fura volt a hirtelen egymásra találás. Ha már furcsaság... amikor az erőbemutatón Alina "csábítóan" próbált nézni Kiriganre, majdnem megfulladtam a nevetéstől, annyira gáz volt az a pillanat (gondolom Éjúr mágiával is megbabonázta a lányt, nem csak megnyerő stílusával). Kettejük kapcsolatának bemutatása nem fogott meg, valahogy jobban átéreztem leányunk és Mal barátságát. Mondjuk a gyerekként fekszünk a mezőn és megfogjuk egymás kezét című jelenetnél azt hittem, mindegyik részbe bevágják majd, de szerencsére negyedszer már nem sütötték el ugyanazokat a képsorokat.
Ha csak az alaptrilógia három főszereplőjének érzelmi és "hatalmi" harcáról szólna a történet, nem lenne olyan érdekes. Viszont szerencsére Bardugo tarsolyában ott volt a Hat varjú csapata, akiket nagyon jó ötlet volt belecsempészni a netsorozatba, mert velük lett igazán érdekes a történet. Kaz-zel, a Varjú klub tulajával, aki szinte sosem mosolyodna el, mindig megfontolt és komoly, Inej-zsel, a lopakodás és tőrök mesterével, aki végleg leakar számolni sötét múltjával - kettejüknek azért érdekes csontvázak vannak még a szekrényben -, és Jesperrel, a bohókás fegyverforgatóval, akik szép summáért mestertolvajokká válnak. Sorozatbeli küldetésük pedig, hogy elhozzák a napidéző Alinát a kispalotából, és átcsempésszék az életveszélyes Árnyzónán.
Nem volt gondom az Alina-Mal-Kirigan trióval, viszont nekem a Varjak vitték a hátukon a sorozatot. Az őket övező titkok, a markáns karaktereik együttese sokkal inkább magára vonta a figyelmemet. És ha már a Varjaknál tartunk, muszáj megemlítenem még néhány leendő tagot. Egyikük egy grisa, aki kémként dolgozik, ő a szabadszájú Nina, másikuk a grisagyűlölő északi fickó, Matthias. Az őket összekötő szál is egy jól ismert klisé, vagyis a gyűlöllek, de aztán megszeretlek című, ami engem nem zavar, ha jól megvan írva/el van játszva. És szerencsére ez a mellékszál is jól működik ezzel a kis dinamikus duóval. A hatodik varjú nem tudom ki, szerintem ő majd később debütál a sorozatban.
Összesítés: kellemes volt ez a sorozat, még ha az alaptörténet lerágott csont is, de jó volt elmerülni egy ismerős elemeket tartalmazó fantasyban, amiben bravúros a szereposztás (kivéve Alinaé, nekem Jessie Mei Li valahogy nem olyan szimpi), szerethetőek a karakterek, hangulatosak a zenék, szépek a kosztümök, és sok helyen igencsak látványos a képi világ.
8/10
- Nemrég hivatalosan is bejelentették, hogy jön a sorozat második évada. Szerintem ez senkit nem ért meglepetésként, kíváncsian is várom a folytatást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése