Ki ne ismerné Csukás István klasszikusát, Süsüt, a sárkányt? A zöld cuki bábfigurát, aki imádja a vadkörtét és a lepkéket, és a leghőbb vágya, hogy szeressék.
Bizony, én is Csukás István történetein nőttem fel (pontosabban a történeteiből készült rajzfilmeken), de amíg A nagy ho-ho-ho horgász és Pom pom a kedvenceim közt voltak, addig Süsü kalandjait csak azért néztem, mert nem volt jobb. Kissé mostohán indult a kapcsolatunk, de a Könyvmolyképzőnek köszönhetően hozzájutottam egy, a híres egyfejűről szóló mesegyűjteményhez, ami kellemes csalódást okozott.
Szerzői sorozat: Csukás István életmű
Műfaj: meseregény
Oldalszám: 168
Kötés: keménytáblás
Illusztrálta: László Maya
Megjelenés: 2012 (eredeti megjelenés: 1980)
ISBN: 9789632452210
Ó, ha rózsabimbó
lehetnék!
Rám szállnának szépen
a lepkék!
Kicsi szívem vélük
dobogna!
Nem lennék ilyen nagy
otromba!
Ezt a vágyam senki
se érti,
se gyerek, se nő és
se férfi!
Senki, senki itt a
világon,
mi is az én titkos nagy álmom!
„– Megjött Süsü! Megjött Süsü! Itt van Süsü! Itt van Süsü!”
Csukás István Kossuth-díjas író legendává lett mesehőse, Süsüt, a sárkány.
A behemót, ám szívében szelíd, híres egyfejű, akit háromfejű apja kitagadott, az emberek közé került. Előbb riadalmat keltve, azután szeretettől övezve. Bár vágya, hogy elnyerje a királylány kezét, nem teljesül, de kárpótlásul a Fő-fő Udvari Sárkány címet azért megkapja.
Kalandjainak ártatlan sutasága, kedves humorral ábrázolt figurája révén
a gyerekek és a már felnőtt gyerekek kedvence lett.
Amikor a KMK-tól lehetőséget kaptam, hogy ismét választhatok három regényt a kiadványaik közül, viszont most magyar szerzőktől származókat, az első kettőn nem sokáig gondolkodtam (
Rácz-Stefán Tibor: Élni akarok!,
Hercz Júlia: Arany és Ónix), de a harmadik egy kis fejtörést okozott. Lapozgattam a kínálatot, mire szembejött velem ez a zöld behemót, gyermekkorom nem igazán kedvelt mesehőse,
Süsü. Nála megtorpantam, majd a gyermekemre néztem, és azt gondoltam, jó lenne már egy igazi mesekönyvből felolvasni neki, és talán a sors akarata, hogy pont
Süsünél álltam meg. Talán vele megszeretem a zöld bestiát és ő is jobban fog húzni a mesekönyvek, az olvasás szeretete felé. Így amikor megkaptam a csomagot, első dolgom az volt, hogy kihalásszam a borítékból azt a szép monstrumot. Nagyon meglepődtem a könyv méretén, azt hittem, hogy ez egy szokásos méretű könyv lesz, nem pedig A4-es nagyságú. Ki se bírtam volna, hogy jól meg ne csodáljam. Keménytáblás, igényes kiadás, tele szebbnél-szebb illusztrációkkal, a nagy betűméretnek köszönhetően kellemesen olvasható, a könyv nagysága sem zavaró, kényelmesen megpihen az ember ölében. A fejezetcímek néha fejtörést okoztak a cirádás betűtípus miatt, ott néha egy-egy pillanatra meg kellett állnom, hogy mi is akar az ott lenni. De ezt az elhanyagolható apróságot leszámítva, semmi gondom nem akadt a könyvvel. Sőt, tovább dícsérném, meg kell említenem a helyesírást is, ami kifogástalan volt. Az olvasás gördülékenyen ment, mert sehol nem volt egy apró elütés vagy egyéb hiba.
Miután tüzetesen szemrevételeztem a könyvet, kisfiam kezébe adtam, aki ámulva vette el tőlem. El se lehetett tőle venni. Felmászott vele az ágyra, rögtön lapozgatni kezdte, az illusztrációknál meg-megállt. Nem engedte hogy felolvassak belőle, olyan volt mint a zsákmányát féltő kismacska. Öröm volt látni, hogy ennyire tetszik neki, de közben a szívem kihagyott egy-egy ütemet, amikor láttam, hogy kicsit vadabbul lapozgat a kelleténél. De
Süsü az első napot megúszta, azóta pedig naponta levesszük a polcról.
"S büszkén mosolygott, a képe ragyogott, mint egy réztepsi."
Imádok olvasni, és rájöttem, felolvasni is ugyanannyira szeretek. Már az első oldalt átszellemülten kezdtem el, mindegyik szereplőt más hangon szólaltattam meg. Igaz a dalokat néha áthangszereltem, mert nem emlékszem minden dallamra.
Az első fejezet után villámcsapásként ért a tudat, hogy gyerekként milyen kis kegyetlen és közömbös voltam
Süsü iránt, akit külseje miatt mennyire bántottak, holott ő egy csupaszív kis jószág, akinek leghőbb vágya szeretni és szeretve lenni. Ezt a tanulságot jó sokára sikerült levonni magamnak, de hát jobb később mint soha. És itt jön a képbe a szülő, akinek feladata kedvesen elmagyarázni, hogy senkit sem szabad bántani azért amilyen, mert egy dolog amit látunk, és más a személyiség. Mert az utóbbi a fontos.
Szeretem, amikor egy történet tanít, és külön öröm, hogy a mesékben ez mennyire átjön. Ez a szép könyvecske meg aztán bámulatos, hogy mennyi bölcsességet, mennyi tanítást hordoz. Például, hogy becsüld önmagad, legyél kitartó, becsületes, ne használd ki a másikat, ne hagyd hogy kihasználjanak, vigyázz a kisebbre, élvezd a természetet és vigyázz rá, egyél sok gyümölcsöt, de még tudnám folytatni a felsorolást.
"Ha szereted, viszontszeret,
ha mosolyogsz, ő is ám!
Ha bánat ér, megosztozik
szegény szíved bánatán!"
Összesítés: Süsü végigkísérte az életemet. Gyerekként a tévében láthattam, felnőttként a róla szóló mesekönyv lapjairól köszönt vissza rám. Amíg a tévés verziót akkoriban nem igazán szerettem, most a mesekönyvet annál inkább a szívembe zártam, és végül vele együtt azt a nagy melákot, Süsüt is.
A könyvet öröm volt forgatni, csodaszép kivitelezés, és nemcsak kívülről, de belülről is. Maga a szöveg nagyon kellemes, ahol kell szellemes, csipetnyi humornak sincs híján, a tanulságokat pedig gyermeki egyszerűséggel adja át olvasójának.
Szeretem ezt a kötetet, mert nem csak maga a felolvasás örömét adta nekem és még azt a sok-sok mindent amit fentebb leírtam, hanem mert egyik nap a kisfiam a polcra mutatott, azt mondta Szüszü, odament és levette a könyvet, majd odahozta nekem hogy olvassak neki. Ez pedig megmelengedte a szívemet, mert egy újabb közös élményt adott. Egy könyvmoly anyukának pedig nem is kell több egy adag boldogsághoz, minthogy azt lássa, hogy a gyermeke érdeklődik a könyvek iránt is.
9/10
A könyvet köszönöm a Könyvmolyképző kiadónak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése