Sarah MacLean: Hozományvadászok kíméljenek!

     Amikor újráztam egyet Sarah MacLean Love by Numbers trilógiájával és láttam, hogy jön az írónő A szerencsejáték szabályai sorozatának kezdőkötete magyarul (azóta a KMK belevágott Sarah Keményöklű gazfickók trilógiájának kiadásába is), nem késlekedtem, már rendeltem is. Igaz picit tovább kellett várnom amíg hozzám került a könyv, aztán hagytam porosodni a polcomon egy kicsit (én sem értem magam), de csak kézbe vettem és a Hozományvadászok kíméljenek! végeztével szabályosan elvonási tüneteim vannak. Újra MacLeant akarok olvasni! Vagy legalább valami hasonlót... amíg hozzám nem kerül A Lepke és a Láng. 

Kiadó: Könyvmolyképző 

Kiadói sorozat: Arany pöttyös 

Sorozat: A szerencsejáték szabályai #1

Műfaj: történelmi romantikus 

Oldalszám: 480

Eredeti cím: A Rouge By Any Other Name

Kötés: puhatáblás 

Fordító: Mergl-Kovács Bernadett 

Megjelenés: 2019 (eredeti megjelenés: 2012)

ISBN: 9789634576020

Olvass bele! 

Rendeld meg! 

     Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz! 

Egy hozományvadász bármire hajlandó, ha el akar érni valamit... 

Tíz éve már, hogy Bourne márki a rangján kívül mindenét elveszítette. A rideg és könyörtelen férfi időközben London legelőkelőbb szerencsejáték-barlangjának társtulajdonosa lett, és bármire hajlandó, hogy visszaszerezze örökségét - még arra is, hogy feleségül vegye a feddhetetlen és karót nyelt Lady Penelope Marbury-t. 

A lady azonban felbontott jegyessége és az alkalmatlan kérőkben bővelkedő, hosszú évek után nem elégszik meg egy unalmas, kényelmes házassággal. Még szerencse, hogy újdonsült férje, a londoni alvilág hercege dúskál a hölgy számára eddig ismeretlen élvezetekben. 

Bourne márki azonban megfogadja, hogy távol tartja feleségét a szerencsejáték bűnös világától - ami nehéz feladatnak bizonyul, ugyanis a lady pontosan tisztában van a saját vágyaival, amelyekért bármit hajlandó feláldozni... akár a szívét is. 

     Olyan ez a könyv, mint a sokat emlegetett Love by Numbers trilógia összegyúrva. Adva van egy vénkisasszony, aki többre vágyik, és egy arcátlan fickó, akivel jókat szócsatázik hősnőnk. De nem csak emiatt forrong körülöttük a hangulat. Izzik köztük a levegő, érezhetően megvan a kémia. Ami aztán színvonalasra megírt felnőtt tartalmakat eredményez. Erre nem is lehet panasz.

Főszereplőink gyerekkorukban jóbarátok voltak, ami elég közkedvelt klisé a romantikus műfajban. De számomra egyáltalán nem zavaró, sőt nekem tetszik, hogy van a főhősöknek közös múltja, mert ez még több érdekes bonyodalmat húz be a sztoriba. Főleg, ha már régesrég is voltak érzelmek, csak a sors úgy dönt, inkább beleköp a levesbe és alaposan felforgatja hőseink életét.

A Tizenegy botrány egy herceg meghódításához c. könyvben sajnáltam Penelope-t. A vőlegénye otthagyja egy másik nőért, őt pedig a szájára veszi az elit, és éveken keresztül pletykaforrásként kezeli a nemesség. Még ha üzleti házasság is lett volna az övé, akkor is zokon esik egy ilyen "árulás". Aminek plusz hozadéka a sok pletyka, pusmogás, vizslató tekintetek. Nem elég megküzdenie a büszkeségén esett csorbával, még a viperák pocskondiázását is el kell türnie. Ne legyünk álszentek, mondogathatjuk hogy nem érdekel mások becsmérlése, attól még fáj. Penelopenak pedig fájt, érthetően. Amin a családja hozzáállása sem segített. Az anyja igazi pukkancs, annyira idegesített a "menj férjhez bármi áron" mantrájával, viszont az apja többször is meglepetést okozott, látszott, tőle örökölte a józan észt. Valamint húga, Pippa is kellemes csalódás volt.

Nos igen, a férjhezmenetel elég érdekes volt. Kalandos körülmények, nem is kevés, jó nagy csokornyi. Ami sok gubancot hozott magával. Kezdve Michael-lel, aki fiatalkorában kártyán elvesztette örökségét, ám a kisemmizett fiú dúsgazdag férfivá vált, amikor társtulajdonos lett a Bukott Angyalban, ami Anglia legközkedveltebb szerencsejáték-barlangja. Kedvenc birtoka, amit sok másikkal együtt elveszített, immár Penelope hozományához tarzozik, és, hogy megszerezze, elveszi a lányt, gyermekkori barátját. Ám az a Michael nem az a fiú aki régen volt. 

Gyakran felüti fejét a szereplők közt a masszív ellenszenv, de az ilyen jeleneteket szerettem leginkább, amikor repkedtek a csípős beszólások. Viszont ahol a szóváltásokat felváltja a szenvedély, ott csakhamar megjelennek a gyengéd érzelmek is. Vívódik ám szegény emberünk, sokszor meg is fordult a fejemben a következő gondokatmenet: ó, hülye férfak, baszki! Inkább hátat fordítanak a boldogságnak és a megbékélésnek, mert az olyan lányos, hogy ragaszkodjanak a hosszú éveken keresztűl érlelt bosszújukhoz a kisemmizővel kapcsolatban, amit olyan férfiasnak képzelnek. Ó, könyörgöm! Viszont ez a történet is happy endre érett, olvasás alatt pedig volt is min átszellemülten sóhajtozni.

Összesítés: igazi hamisítatlan történelmi romantikus remek főhősökkel: erős hölggyel és nyakas lorddal a középpontban, akiket a sors furcsa fintora gyermekkorukban elsodort egymástól, ám felnőttkorukban jött az élettől a legnagyobb fricska, amikor házasságra kényszerülnek egymással. És milyen jól jártak! Meg én is, hogy elolvashattam a szövevényes szerelmi történetüket, ami tele volt intrikával, bosszúval, vággyal, ragaszkodással, végül olyan szerelemmel, ami sok-sok mosolyt csalt ki belőlem. 

Nem mondom, néhány dolog nem mindig jött át, ezeket inkább nem részletezem, mert ha a nagy egészet nézem, akkor nem tudok tíz pontnál kevesebbet adni, mert a karaktereket szerettem, a történetet, a cselekményvezetést is, ahol kellett a humor is a helyén volt, és nem utolsó sorban a mellékszereplők is nagyon megfogtak. Kezdve az Angyal tulajdonosaival - amikor a négy fickó elkezdett beszélgetni én úgy vigyorogtam! Remélem minél hamarabb olvashatom az ő történeteiket is!

Akire még nagyon kíváncsi vagyok az Penelope okos hugicája, Pippa. Főleg, hogy a második rész róla és az Angyal egyik tulajáról, Cross-ról szól. Az epilógus után amiben kaptunk egy icipici betekintést a történetükbe, eszem a kefét. Eléggé meglepett az epilógus, és basszus, úgy szeretném olvasni a következő részt!

10/10