Colleen Hoover a Velünk véget ér c. történetével teljesen beszippantott, majd a Hopeless könyvvel végérvényesen a rakongójává tett. Nem volt nehéz dolga, mert a jól megírt New Adult történetek mindig is nagy kedvenceim voltak. Hoover pedig nagyon jól megírta az említett könyveket. Egyszerűen beférkőztek a bőröm alá. Eldöntöttem, előbb-utóbb az írónő összes könyvét szeretném elolvasni. De mivel egy műfajnál nem szeretek túl sokáig leragadni, ezért nagy örömmel vettem tudomásul, hogy az egyik története bizony pszicho-thriller, ami pedig a másik gyengém.
Kiadói sorozat: Kristály Pöttyös
Műfaj: pszicho-thriller
Oldalszám: 312
Eredeti cím: Verity
Kötés: puhatáblás
Fordító: Barthó Eszter
Megjelenés: 2020 (eredeti megjelenés: 2018)
ISBN: 9789634577904
Magával ragadó és megdöbbentő. Egyszerűen nem lehet letenni.
Claire Contreras New York Times bestseller szerző.
Lowen Ashleigh, az anyagi csőd szélén álló, küszködő író élete állásajánlatát kapja, amikor Jeremy Crawford, a bestseller szerző Verity Crawford férje felkéri, hogy balesetben megsérült felesége helyett megírja az asszony sikersorozatának befejező részeit.
Lowen megérkezik a Crawford házba, hogy átnézze Verity többévnyi jegyzeteit és vázlatait, remélve, hogy elegendő anyagot talál a munka elkezdéséhez. Csakhogy az irodában nemcsak kaotikus állapotok fogadják, hanem egy önéletrajz is, amit az asszony a legnagyobb titokban írt. A kézirat minden oldala vérfagyasztó vallomást rejt, köztük annak az éjszakának a történetét, ami örökre megváltoztatta a család életét.
Lowen először úgy dönt, hogy nem mutatja meg Jeremynek a kéziratot, mert annak tartalma még több fájdalmat okozna a gyászoló apának. De ahogy a férfi iránti érzelmei egyre erősebbé válnak, rájön, hogy talán mégis fel kéne fedni Verity mocskos titkait.
Egy egyedülálló romantikus thriller a New York Times bestseller szerző Colleen Hoover tollából.
"Legtöbben azért jönnek New Yorkba, hogy felfedezzék őket. A maradék azért, hogy elrejtőzzön."
Imádom a jól megírt thrillereket, a kezdetben semmisnek tűnő történetet, amibe az író szép lassan adagolja a feszültséget, ahogy olvasás közben rátapad a szemem a sorokra és pislogni sem merek, nehogy egy másodpercre is lemaradjak valami érdekesről, közben pedig egyre inkább zúg a fülem az adrenalintól. Mmmm... ez az érzés jobb, mint egy szelet csokitorta.
"Először a koponyája roppanását hallom, aztán beterít a rám fröccsenő vér."Ritka az olyan könyv, ami az első mondatával már annyira megtud lepni, mint a Verity. Ennél hatásosabb kezdést nem is képzelhettem volna el, és a folytatás sem kecsegtetett nyugalommal.
"Jesszus, Lowen! - forgatom a szemem. Egy csomó író a fél karját odaadná egy ilyen lehetőségért, én meg egyfolytában csak rinyálok.Hálátlan balfék."
A történet címszereplője Verity Crawford, aki sikeres thriller író, ám autóbaleset következtében nem tudja befejezni könyvsorozatát, ezért a kiadója felkeresi a remete életet élő Lowen Ashleigh-t, hogy társszerzőként írja meg a befejező köteteket. A nő némi hezitálás után igent mond a munkára, majd pár hétig beköltözik a Crawford házba hogy átnézze a regényekhez készült temérdek jegyzetet, de az egyik fiókban talál egy megdöbbentő kéziratot. Egy erotikával, gonoszsággal és tragédiákkal átitatott önéletrajzot.
Munka közben mindig elolvas egy-egy fejezetet a kéziratból, ami hitetlenkedést és gyötrelmet vált ki belőle, mert nem tudja eldönteni amit lát az igaz vagy fikció, és sokszor legszívesebben eltűnne a házból, de pechére Verity férjéhez, a megnyerő Jeremyhez egyre inkább vonzódni kezd.
Ahogy telnek a napok, egyre több furcsaság történik a házban, egyre több múltbéli tragédiára derül fény, és mintha a magatehetetlen Verity őt nézné.
"Anya mindig azt mondogatta, hogy a házaknak lelkük van. Ha ez igaz, Verity Crawford házának a lelke sötét, mint az éjszaka."Mindig elmélázok azon, ha egy könyvcím értelmet nyer. De ugyanolyan érzés, amikor a könyvborítóról esik le, hogy nem csak random képet látok, hanem olyat, ami szorosan kapcsolódik a történethez. Ez ennél a könyvnél is így volt. Amúgy a borító nagyon tetszik, főleg a cím tipográfia.
A történet viszont nem tetszett. Az a típusú olvasmány, amire mindig aludnom kell egyet, hogy megemésszem, de még most, napokkal később is a hatása alatt vagyok, és mi ez, ha nem egy jó könyv ismérve, még ha nem is lett kedvenc és ezer sebből vérzik is. De ezt mindjárt bővebben kifejtem.
"Nem kéne még mindig anyám szemüvegén át néznem a világot."Azt már említettem, hogy erős első mondata van, és ez a sokk végigkísérte az egész olvasást. A történetnek elég depresszív hangulata van, kezdve Lowen anyjával, akinek szelleme rányomja bélyegét a történetre, legalábbis ami a kezdetet illeti. Eszembe jutott róla Micimackó búskomor barátja, Szamár, akinek párszor egy fekete felhő költözött a feje felé, ami mindenhová követte, eltakarta előle a napfényt, és szinte mindig esővel áztatta. Nos, Lowen a szamár, az anyja pedig a felhő... szomorú anya-lánya kapcsolat az övék.
"Azt hiszem a regényeimből visszatükröződő személyiségem jóval vonzóbb az igazinál."Lowennek érdekes a neve, és a személyisége is elég fura, ugyanakkor nem egy szerethető főhős. Mondjuk az egész történetben nem találtam egyetlen szimpatikus karaktert sem. Talán a gyerekek igen, de rájuk gondolva elfog a szomorúság. Abból pedig bőven kijutott ebben a történetben.
Verity önéletrajzát olvasva nem csak Lowennek görcsölt be a gyomra, hanem nekem is. Szülő vagyok, úgyhogy megviseltek egyes részletek. Alig vártam, hogy vége legyen a kéziratnak, közben meg legszívesebben benyúltam volna a lapok közé, hogy jól megragadjam Verity torkát. De Lowen reakciói tükrözték a sajátomat, úgyhogy jobb híján beértem azzal is.
A történet számomra három részből állt:
A kézirat - Hoover nagy gondot fordított Verity önéletrajzára, tökéletesen undorítóra sikerült. Emiatt pedig emelem a kalapom írói képességei előtt, mert piszok nehéz lehet a gonosz szemszögéből írni. Nekem nem menne. Úgy érezném elhatalmasodna rajtam a gonoszsága, a negatív kisugárzása. De hát emiatt nem vagyok én író. Félelmetes egy szakma ez...
Az erotikus-romantikus jelenetek - inkább volt itt tömény erotika (különösebben nem zavart), mint harmatos romantika. Sőt, szerintem romantika nem is volt, inkább valami szükség, mintha a karakterek egymás kapaszkodói lennének, ami kivezetheti őket a tragédákkal teli gödörből.
Thriller - Verity nemegyszer rám hozta a frászt, és a baljóslatú otthona is, de abszolút nem lepett meg az egyik vele kapcsolatos csavar. A végén található levél már annál inkább, sőőőt! Ott azért már rendesen kalapálni kezdett a szívem, és még mindig azon kattog az agyam, hogy mégis mi az igazság? Ez a jelenet volt a leginkább feszültséggel teli, de emellett azért volt több olyan oldal is, aminek olvasása alatt erősen dobolt a vér a fülemben.
A feszültségkeltéssel nem is volt baj, az volt a történet fő erőssége. Viszont a finish-ben felbukkanó krimi-szál, már ha annak lehet nevezni, na az a történet igazán fájó és vérző sebe. Úgy érzem ezt a részt Hoover nem gondolta át logikusan, inkább csak összeírt mindent, ami hirtelen eszébe jutott. Bocsánat, de erről nem tudok úgy írni, hogy ne SPOILERezzek, úgyhogy aki nem akarja elolvasni, az a következő néhány sort ugorja át. Egy súlyos autóbalesetből kisétálni azért nem olyan egyszerű, és egy fulladásos halált sem olyan könnyű megrendezni, főleg, ha a hullán megjelennek a fojtogatás nyomai, amit ugyan melyik boncmester ne venne észre? És, hogyhogy azok ketten nem kerültek a zsaruknál gyanúba, főleg, ha az ápolónő elkezdett volna csicseregni, hogy szerinte a két szereplő közt egyre jobban kezdett kialakulni valami? Azért gyanúsak lettek volna, nem? Spoiler vége.
Még egy kis spoileres gondolat. Mi lett a könyvsorozat sorsa? Hogy tudta befejezni Lowen? Talán használta Verity kis "írói trükkjét", hogy a főszereplő bőrébe bújjon? Erről pár részletesebb mondatot eltudtam volna viselni.
Amikor épp leraktam a könyvet, hogy a napi teendőimet végezzem, folyton a végén rágódtam, hogy mi lesz a finálé legfőbb csattanója, és bevillant, mekkora húzás lett volna már, ha a jót teszi meg a végén rosszá. De ez nem történt meg, más miatt akadt el a lélegzetem, és végül is annak örülök, hogy legalább egyvalami, vagyis egyvalaki volt a történetben, akiről tiszta képet kaptam, hazugságok nélkül... Áh, a francba, kit akarok átejteni? Spoiler! Jeremy még mindig gyanús.
Összesítés: sokáig nem tudtam, hogy mit reagáljak a könyvre. Nem egy nehézségekkel megpakolt bőgős szerelmi történet. Ez egy velejéig romlott, keserűséggel, bánattal átitatott, részben szülői rémálom, amiben egy épeszű karakter sincs. De emiatt válik a történet olyan megfoghatatlanná, ami egyre inkább húzza az olvasót fejezetről-fejezetre előre, hogy megtudja, mit tartogat a sors a szereplőknek. Lesz itt vajmi happy end? A gonosz megkapja méltó büntetését? Ha igen, hogyan? És ezek a kérdések vittek engem is előre, meg a sorokból szivárgó adrenalin, a sokszor felbukkanó feszültség, ami kicsit elhomályosítja a történet gyengeségeit.
8/10
A könyvet köszönöm a Könyvmolyképző kiadónak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése