Sarah J. Maas: Macskanő - Lélektolvaj

     Mondják, hogy nem kell különbséget tenni a DC és a Marvel közt, nekem mégis jobban húz a szívem az előbbi karaktereihez. Főleg az antihőseihez.

Megörültem, amikor pár évvel ezelőtt megláttam a hírt, hogy néhány író közreműködésével megalkották a DC Icons könyvsorozatot, amiben minden részt más híres szerző ír meg. Az öröm mellé aztán a remény is csatlakozott, hogy valamelyik magyar kiadó előbb-utóbb csak megveszi a jogokat, aztán el is töltött a jóleső érzés, amikor arról értesültem, a KMK elkezdte a magyar kiadást.

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadói sorozat: Vörös pöttyös

Sorozat: DC legendák #1

Oldalszám: 416

Eredeti cím: Soulstealer

Kötés: puhatáblás 

Fordító: Szabó Krisztina

Megjelenés: 2020 (eredeti megjelenés: 2018)

ISBN: 9789634577805

Olvass bele! 

Rendeld meg! 

     Selina tökéletes tolvaj. Luke gondterhelt hős. 

Gotham Cityben nem mindenki az, aminek látszik. 

Két évvel azután, hogy kijutott Gotham City nyomornegyedéből, Selina Kyle a titokzatos Holly Vanderheesként tér vissza. 

Batmant elszólítja egy fontos küldetés, így a város könnyű prédává válik. 

Mindeközben Luke Fox be akarja bizonyítani, hogy Batwingként képes segíteni az embereken. A Macskanőt veszi célba, az újonnan felbukkanó tolvajt, aki Méregcsókkal és Harley Quinn-nel portyázik. 

Emberére akadt volna? 

Selina ádáz küzdelmet folytat: éjszakánként Batwinggel, napközben pedig a pokolian jóképű szomszédjával, Luke Foxszal. 

Vajon képes lesz-e végrehajtani a szívének legfontosabb tervét, miközben a múlt egy darabkája veszéllyel fenyegetve a nyomába szegődik? 

A #1 New York Times bestsellerszerző és közönségkedvenc Sarah J. Maas bemutatja a felnőtté váló Selina Kyle-t, aki biztosan elrabolja az olvasók szívét ebben az új, várva várt, világszenzációként érkező YA regényben!

Lássuk, hány élete van egy macskának! 

"Első alkalommal az ostor inkább hátráltatta, mint segítette, de a tömegnek nagyon tetszett. És valahol mélyen neki is megtetszett, ahogy a csattanás kettéhasította a világot."

     Sosem figyeltem fel igazán Selina Kyle-ra, ő mindig olyan volt számomra, mint egy harcias cica Batman mellett. Úgyhogy kíváncsian vártam, milyen történetet írt köré Maas. 

A YA-knak jól bejáratott kliséik vannak, a repertoárból pedig Maas is előhúzott egy alapnak számítót, mégpedig a beteg tesó megmentése bármi áron címűt. Persze nem volt kérdéses, hogy ezt a részt beépíti a történetbe, hisz a képregényekben is benne van, viszont nem vette félvállról, mert sikerült jól kidolgoznia, oda is szögezett a kedvenc olvasós fotelomba. 

Tetszett Selina és Maggie kapcsolata. Érződött rajtuk, hogy odaadó testvérek. Selina gondoskodó és aggódó, de ez oda-vissza működött a két lány között. Az egyik beteg, a másik pedig szó szerint harcolt, hogy a húga életben maradjon. 

"... a hírekben sem mondanak semmi érdemlegeset, mindenfélével kitöltik a rendelkezésre álló időt, mert a valóság... Ki venné meg a reklámidőt, ha a valóságról számolnának be? Az amerikaiak nem akarják, hogy megkérdőjeleződjön a hatalmas házuk és pazarló életmódjuk létjogosultságuk azáltal, hogy eléjük tárják, mekkora szegénységben él a világ nagy része. Hogy milyen kétségbeejtő, milyen ocsmány tud lenni máshol az élet."

Rövidesen a lányok bajba kerültek, amiből a kiutat egy titokzatos nő mutatta meg Selinának, ami miatt a testvérek ha jólétben és biztonságban, de külön kényszerültek élni. Gyorsan jött is egy kétéves ugrás az időben. Nem voltam emiatt elragadtatva, de reméltem, a hiányzó időt, amiből Maas kihagyott, részletes visszaemlékezek formájában csak megkapom. Ez részben meg is történt, bár több ilyen pillanatra is vevő lettem volna. Viszont amikor Selina visszatért Gothembe és rendszeresen felöltötte macskanős jelmezét, felpörögtek az események, és felbukkantak bennem a következő kérdések: mi van Maggie-vel? Mikor keresi már fel Selina? Mi értelme van a tolvajkodásnak, csak sima "pénzkereseti lehetőség" lenne? Mi az oka, hogy Selina társai folyton az életére törnek? 

"Luke agyának poros, régóta szunnyadó részei keltek most életre. A tengerentúlon ballisztikai szakértő volt, és ez a lövedék, ez az új tolvaj... 

Gyere, keress meg! - incselkedett vele a golyó. 

És talán a levegőt kettéhasító villámlás vagy a késő augusztusi hőség miatt, de Luke hajlott rá, hogy igent mondjon a kihívásra."

Csakhamar képbe lépett egy új szereplő, Luke Fox, a volt katona, aki posztraumás stresszben szenvedett, és, hogy gyógyítsa önmaga lelkiismeret-furdalását bajtársai halála miatt, Batwingként szeli Gotham City egét, hogy igazságot szolgáltasson, méghozzá Batman oldalán. 

"Önkéntelenül jött Luke-nak a hasonlat: úgy játszik vele, mint macska az egérrel."

Nem volt nagy ördöngösség kitalálni, hogy mikor keresztezi egymást főhőseink útja. Ha már az egyik tolvaj, a másik pedig igazságosztó. 

"Itt is éppolyan söpredék él, éppolyan hitvány alakok, mint az East Enden. Csak ezek elegánsabban öltöznek."

"Az emberek azt látják, amit akarnak, magyarázta Talia. Mutasd meg nekik a megfelelő illúziót! Légy te magad az illúzió! És sose fedd fel az igazat, akkor se, amikor már rég végeztél! Akkor se, ha már nyertél!" 

A történet eleje jó. Szívszorítóan izgalmas. A kétéves ugrás után úgy éreztem kicsit unalmas tempóra váltott a regény, hiába ismertem meg több karaktert. 

"... míg Luke harcolt ezért az országért... Selina megtanulta, hogyan rombolja szét."

Macskanő dörzsölt, érdekes szereplő. Batwing meg sokáig csak egy jelmezes valakinek tűnt, aki azt sem tudja hol van és mit kellene tennie. Mintha csak bámulna ki a fejéből, megalszik a szájában a tej. Látszott, hogy mennyire el van veszve a "főnöke" nélkül, hiába próbálta bizonygatni, hogy kézben tartja a dolgokat. A Luke és Holly részeknél meg legtöbbször eluntam magam. Van ez így, hogy nem fog meg a főhős meg a vele járó romantikus szál. Viszont Macskanő és a cinkostársául szegődött Méregcsók és Harley Quinn triója nagyon tetszett! 

"- Jól van - pillantott Selina a tetőfeljáróra. - Emlékeztek a tervre? 

- Igen, anyu! - csiripelte Harley. 

(...)

- Készen álltok? 

Méregcsók fegyverövén megerősítésképp ragyogni kezdtek a virágok, Harley meg belenyúlt a táskájába és előhúzott két szalagot, egy vöröst és egy feketét. Gyors mozdulatokkal a fonataira kötötte. 

- A bugyidhoz is illenek a szalagok? - bukott ki Selinából. 

- Neked ott a macskajelmez - felelte Harley affektálva, miközben megigazította a masnikat. - Nekem a színeim."

Lassan elkezdett épülni a történet, kezdett haladni valahová, már nem csak néhány rablásról és némi batwinges összezördülésről szólt. A felétől aztán jött a fordulat, az érdekesség, a veszély. Volt megfogható gonosz, akit le kellett győzni. A javuló cselekményvezetés mellett a karakterek is izgalmasabbá váltak. Főleg amikor megnyíltak, ki merték mutatni az érzelmeiket. Érdekes volt róluk olvasni, jobban megismerni őket, a gondolataikat, a lelküket. Vívódtak, tanácstalanok voltak, máskor meg eltökéltek - emberiek voltak. Nem sima akciósztárok, akiknek feladata a bűnözés vagy a hősködés. Hanem lélegző karakterek. 

Az akcióleírások is működtek, de inkább az érzelmi vonalt éreztem erősebbnek. Nem csoda, eddigi tapasztalataim szerint Maas-nak inkább az érzelmek lefestése fekszik jobban. Ezt éreztem Luke és Holly egyik párbeszédénél, vagy Méregcsók és Macskanő barátságának kibontakozásánál. 

Meg kell még jegyeznem, Harley zakkant és vagány, pont amilyet reméltem. Sőt több, mert érezhető volt, hogy a felszín alatt mennyit őrlődik. Komolyabb karakter, mint az elsőnek tűnt. Szívesen olvasnék egy róla szóló könyvet is, ugyanezzel a személyiségű, terheket cipelő Harley-val. 

Összesítés: nem igazán voltam képben Selina Kyle eredettörténetét illetően, minden amit tudtam róla a karakterről látott filmekből csipegettem össze, úgyhogy számomra Maas tudott újat mutatni. A történet eleje nagyon megfogott, de a két év utáni események nagyja nem igazán hozott lázba. Jók voltak az akciójelenetek, viszont az álruhás főszereplők civil élete a regény közepénél untatott, addig, amíg az írónő ismét hozzányúlt az ütőkártyájához, ami a szereplők érzelmeit tette hitelessé. A románctól ugyan nem ájultam el, viszont a baráti kapcsolatok kidolgozottságával megvett kilóra. Ahogy a női karakterek elmélyítésével is. Nagyon bírtam a kis tolvajtriót, remélem olvashatok még róluk.

8/10

A könyvet köszönöm a Könyvmolyképző kiadónak!