Nagyon vártam, hogy folytathassam Dukey és Webster meghökkentő agymenését.
Az első rész után tátva maradt a szám, még szerencse, hogy sokáig kerülgettem anno, így csak néhány hónapot kellett várnom a második részre, ami már pár oldal után le is döbbentett.
Kiadói sorozat: Rázós könyvek
Sorozat: Csinos játékbabák #2
Oldalszám: 280
Eredeti cím: Pretty Stolen Dolls
Kötés: puhatáblás
Fordító: Sándor Alexandra Valéria
Megjelenés: 2020 (eredeti megjelenés: 2016)
ISBN: 9789635613595
Ragadtad már meg más lelkét a saját lényeddel,
magadba szívva őt, hogy a részeddé váljon?
Én igen.
Végre elkezdtem élni, érezni és szerelembe esni
- ebben a nagy káoszban, ami körülvesz.
Kibújtam a védőpáncélomból, és beengedtem valakit a szívembe.
Nyitva hagytam a lelkemet.
Nyitva hagytam a szívemet.
Nyitva hagytam az ajtót.
Ő pedig elrabolt.
Dillon... sajnálom.
Bennynek volt egy beteges babácskája, hajjajaj.
Aki pont úgy vágyott a sötétségre, mint ő maga, hajjajaj.
Úgyhogy közösen gyötörtek, vadásztak, játszadoztak, hajjajaj.
Bűneik halálos eleggyé összeálltak, ajjajaj.
Ám Bennynek hiányozni kezdett az elveszett babája, hajjajaj.
Bármi áron meg kellett találnia, hogy szerethesse, hajjajaj.
Nem akart kettesben maradni a beteg babájával, hajjajaj.
Terveket szőtt, hogy hazahozza a mocskos kis babácskáját, ajjajaj.
Egy különleges szerzőpáros páratlal sötét kötete.
Csak erős lelkeknek!
"K Webster és Ker Dukey újabb sötét és felzaklató körre visz minket.
Nem tudom, miért kerültem valaha is
az ilyesfajta történeteket, mert ÚRISTEN, annyira imádom
ezt a sorozatot! Piszkosul TÖKÉLETES!!!"
- Patty ~ Wrapped Up In Reading Book Blog @ GoodReads -
18 éves kortól ajánljuk!
"Mindig is tudtam, hogy egyszer még dolgunk lesz egymással. Mert kerestem, vártam őt. Vadásztam rá. Ez lett belőlem, miután elhagytam ezt a helyet. Felemésztett engem - és sosincs vége.A cellámból talán kiszabadultam, de az elmém falai örökké körbezárnak... Ahol még mindig ő az úr. A mester."
Nagyon tudom utálni a gonosz karaktereket. A velejükig romlott, állandó rosszakarókat. De van nekik egy "finomabb" változatuk is, akikről idővel kiderül, hogy őket igazából más gyúrta azzá a lelketlennek tűnő lénnyé, akik ha nem is megmentésre szorulnak, de valamilyen kifacsart módon megértésre vágynak.
"Nem voltam mindig ilyen. Menet közben váltam ilyenné."A kezdő narrátor meglepett.
Még nem értem az első fejezet végére, már remegett a kezem az olvasottaktól. Ez nem jó adrenalinlöketet adó, izgalmas bosszútörténet. Ez egy borzalmas valami. De, tovább olvastam. Kíváncsi voltam, hova lyukadunk ki.
"Élők kísértik az élőket.Sohasem a halottak."
Féltem, hogy nem lesz váltott szemszög, de szerencsére lett, úgyhogy megnyugodtam. Durva élmény lett volna, csak egy (beteg) fejben lenni.
"Tudom, hogy én is beteg vagyok. Az a baj, hogy nem tudom, hogy ő gyógyír-e nekem, vagy még jobban megbetegít."
Aztán ahogy fogytak a lapok és jobban belemélyedtem a történetbe, egyre inkább azt éreztem, hogy rosszul vagyok a könyvtől. Sok volt. Nagyon sok.
Félve kezdtem neki minden egyes fejezetnek, mert nem tudtam, milyen újabb borzalommal kell szembesülnöm.
Szerencsére később nem sok gyomorforgató jelenet miatt kellett kapkodnom a levegőt. Persze volt pár meghökkentő oldal, de még ingerküszöbömbe férő részek voltak.
"... muszáj lesz megreguláznom az érzéseimet. Képessé akarok válni arra, hogy ki - és bekapcsoljam őket, és a saját szörnyetegemmé váljak."
"Nem érzem magam se bátornak, se tökösnek. Csak marhára gyengének és tehetetlennek."
A történet a felétől olyan izgalmassá vált, hogy muszáj volt merev szemmel bámulnom a sorokat. Volt olyan meglepetés, amiből sokáig fel sem ocsudtam. El sem gondolkodtam rajta olvasás közben, mert annyira lerántott a mélybe ez a mocskos sztori - sodródtam az eseményekkel, nem volt időm a logikus gondolkodásra.
"A sors néha egy szeszélyes ribanc, viszont mindenkit utolér a karma."
"Mi ketten mindig összhangban vagyunk. Két csorba darabka, ami gyönyörűen összeillik a kirakós játékban."
Evés közben (soha jobbkor) eszembe jutott egy dolog Macyvel kapcsolatban, amire reméltem, a szerzőpáros nem gondolt... hála az égnek nem is gondoltak. Ettől a durvaságtól legalább megkíméltek.
Összesítés: eszeveszett folytatás volt ez, sokkal keményebb, mint az első rész. Abban a vége felé jöttek a meglepő fordulatok, a második részben viszont az elejétől a végéig sorozott csattanókkal a szerzőpáros. Az egész Benny szemszögével kezdődött, ami több szempontból is nehéz olvasmány volt. De az ő soraival, gondolataival, múltjával lépett magasabb szintre a történet, ami miatt tényleg elkel a borítón a tizennyolcas karika.
Az Elveszett babácskák méltó folytatása az Ellopott babácskáknak. Sőt durvább, megrázóbb, de a csattanókat ugyanolyan jól kezeli, ami miatt tovább és tovább akartam olvasni.
Habár a második rész nem rendelkezik orbitális függővéggel mint az első, és talán mondhatnám, hogy köszönöm szépen ennyi élmény elég volt ebből az agyszüleményből, mégis dolgozik bennem a kíváncsiság, és igen, elakarom olvasni a harmadik és a negyedik részt is!
Remélem a kiadó rövidesen folytatja a sorozatot.
9/10
A könyvet köszönöm a Könyvmolyképző kiadónak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése